Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-56

3* 56. országos ülés fehrnár 4 én, hétfon. 1888. egyes marhalevél származási vidéke megvizsgáltatott. Ha a marhalevelek szerb román határvidékről lettek volna kiállítvíi s hogy ha ;i behozatal azon vidékekről lett volna nagyobb mérvű, akkor a valószínűség a mellett szólott volna, hogy itt cseinpészkedés törteink. De több hónapon keresztül folytatott vizsgálat nyomán kiderült, hogy a legtöbb marha a belgrádi vonalon, vasúton hozatott be és csak kivételesen és egyesek bocsáttattak be a határon. Tehát a valószínűség ezen vizsgálatból az, hogy nem igen könnyű téli időben román marhát, melynek amúgy is oly messze utat kell a határon tenni, Szerbia belsejébe hajtani s aztán, hogy az ellenőrzés kijátszassék, feladni líelgrádban vasútra és Zimonynál behajtani. E szerint ezen concret vizsgálatból a ministeriura azon meggyőződést szerezte, hogy a lapokban közölt ilynemű hirek valószínűtlenek. (Helyeslés a jobboldalon.) Azon kivül felszólittattak mindazok, kik ezen panaszokkal indentificáíták magukat, hoffy concret eseteket nevezzenek meg; de miután olv esetek be nem jelentettek, a ministerium megelégedett ezen vizsgalattal. Es csak azt tette még meg, hogy a szerb kormányt figyelmeztette, hogy mily károk származhatnak saját marhabehozatalára, ha közegei ezen állítólagos csempészetet előmozdítanák. Ezek voltak a kormány intézkedései alapokban felhozott panaszokkal szemben. (Helyeslés.) Felemlittetett a bányaügy, mely állítólag mintegy elaludt a ministeriumnál. A ministerium, tekintettel arra, hogy a bányászat bizonyos irányban nem fejlődik oíyképen, mint fejlődhetnék, az egész bányaügyet rendszeresen szervezni kívánta és pedig rendszeresen akként, hogy mindenekelőtt az alapvető bányatörvényt hozza meg, azután a hatóságokat szervezi s ez által a bányászat terére jobban belenyúl. Az alapvető bányatörvényt magát enquéttek utján meg is állapította a kormány és itt a főkérdés az volt, mely már az 1867 iki bányatörvény óta foglalkoztatja a bányászokat és földbirtokosokat, hogy szabad vagy korlátolt legyen-e a kőszénbányászat. Ekérdéstaz enquétt egy compromissummal oldotta meg egy bizonyos census megállapí tása által, a mely census az illető földbirtokosok által fizettessék azon esetben, ha kőszénbánya nyittatik. A bányatörvény igy elkészülvén, mielőtt a ministertanácsba hozatott, több nagybirtokos részéről az a kérés intéztetett a ministeriumhoz, hogy e kérdés még egyszer tárgyaltassék tüzetesen és akkor tűnt ki, hogy e kérdésben az érdekellentétek oly nagyok, hogy még ezzel a compromissummal sem lehet a törvényhozás elé lépni. Ez oknál fogva a ministerium e kérdést még megérettnek nem találván, a bányatörvényjavaslatot sem tartotta czélszerűnek a törvényhozás elé terjeszteni. De ebből még nem következik, hogy esetleg a bányászatnak más oldalú kérdései ne tárgyaltassanak és jelenleg a ministerium foglalkozik is egy javaslattal, melyben eltekintve az alapvető kérdésektől, a bányászati közegeknek, a bányahatóságok szervezetét s vele kapcsolatosan az ellenőrzés szervezetét kivánja az országgyűlés által megszavaztatni. Ez előmunkálatban van és ez is, legalább annyira a mennyire, segíteni fog a viszonyokon addig, mig talán idővel a nagy kérdés könnyebben lesz megoldható. Mielőtt áttérnék azon indítványra, melyet Szalay Károly képviselő ur hozott propositióba a központi személyzet kérdésénél, (Halljuk! Halljuk!) csak azt akarom megjegyezni, hogy Szalay Károly képviselő urnak egyik felszólalására nem akarok válaszolni most és pedig egyszerűen azért, mert saját beszédében azt mondta, hogy ő concret indítványt fog tenni; sokkal czélszerűbbnek tartom tehát, hogy akkor szólaljak fel, ha ez indítványával találkozom, mintsem hogy most a tárgyhoz szólva, akkor ismét kénytelen legyek felszólalni. (Helyeslés.) Szólok tehát azon indítványhoz, a melyet a központi igazgatóságnál tett, midőn t. i. azt javasolja, hogy a központi személyzetnél egy ministeri tanácsos fizetését törölje a t. ház. Az indokok, melyeket felemlített, többfélék. Az egyik indok az, hogy az ő nézete szerint sokkal czélszerűbb volna, ha a gazdasági tanintézetek egyáltalában nem a földmívelési ministeriumban, hanem a közoktatási ministeriumban volnának. Hát e fölött lehet elméletileg vitatkozni. Némely országban vagy államban a közoktatásügyministerium alá tartoznak, más államokban a földmívelési ministerium alá. És hogy miért tartozik nálunk inkább a földmivelésihez, mint a közoktatásihoz, annak talán egyszerűen az az oka, hogy ezen intézetek nem csak oktatásügyiek, hanem gyakorlati intézetek, mert mint méltóztatik tudni, ezekben vannak a különféle gyakorlati gazdaságok, különféle állattenyésztési ágak, magvizsgáló intézetek, vegykisérleti állomások, gépkezelési állomások stb., mindezeket természetesen az illető szakministernek kell kezelni s igy legalább Magyarországon sokkal czélszerűbb, ha e téren az oktatási ügy is a földmívelési ministerium kezében van. (Helyeslés jobbfelöl) Egy másik kifogása az, hogy ő nem látja, hogy annak a ministeri tanácsosnak az útiköltségei hol vannak. Hát méltóztassék megnézni, a kölönböző tételekben mindenütt fel van véve az útiköltségre bizonyos összeg, ezekből az útiköltségekből fog majd a ministeri tanácsos utazgatni (Derültség) és ott találja majd fedezetét az a hiány, melyet a képviselő ur lát. De ez a kifogása tulajdonképen inkább arra vezethette volna, hogy ő nem