Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-56

16 ifi. orízígos ülés febrnrtr 4-én, srombaton. 1888, hogy nagyon jól tudjuk, hogy mi az érdekünk ez irányban ég hogy nem szükséges, hogy ő védel­mezze meg a mi politikai érdekeinket. E kérdést a politikai térre nem akartam át­játszani és magam is csatlakozva gróf Károlyi Sándor felszólalásához, kértem a kormányt, hogy működjék közre a kérdés gyakorlati megoldásá­nál. Én is súlyt fektetek arra, hogy gazdasági kérdésekben a pártok közötti válaszfalak le­omoljanak, de gazdasági elvek tekintetében ezt a közösséget nem tartom elérhetőnek. Én például jelenleg sem akarok elvi közösségben lenni azok­kal, a kik az előszeretettel kegyelt eszközöknek hajlandók magát a ezélt is feláldozni, mert velők ellentétben a mindenkori czélhoz alkalmazva kí­vánom azon eszközöket megválasztani, a melyek a ezél valósításához tényleg szükségesek. (Helyes­lés balfelől.) Josipovich Géza jegyző: Láng Lajos előadó ! Láng Lajos előadó: T. ház! Azok után, a miket Gaál Jenő képviselőtársam mondott, nem tartom szükségesnek igazolni magamat, mert hogyha valaki az ő beszédje után nincs tájé­kozva az iránt, hogy politikai színezete volt-e, vagy nem, minden további részemről való válasz­szolgatást feleslegesnek tartok. Hanem azon tisz­tán számbeli pontra vonatkozólag, a melyet Petrich Ferencz képviselő ur említett, legyen szabad az indokolásra utalnom, hogy igenis 155,000 hol­don készültek el a culturmérnöki munkálatok, de 800,000 holdra nézve megvannak a tervek. Azonban nagyobb mulasztást követtem el. Szalay Károly t. képviselőtársam a költségvetés első tételéhez egy határozati javaslatot adott be. De miután általánosságban folyt a vita, az eddig elkerülte figyelmemet és igy kötelességem mulasz­tásomat utólag helyre hozni s e határozati javas­lattal szemben röviden jelezni álláspontomat. Én kérem a t. házat, méltóztassék azt a határozati javaslatot el nem fogadni s azzal szemben a költ­ségvetést azon tételben, a mint a bizottság elő­terjesztette, elfogadni. (Helyeslés.) Személyes védelmemre kell csak még egy megjegyzést tennem. A. t. képviselő urugy tüntette fel, mintha én e tétel igazolására a pénzügyi bizottság jelentésében egyszerűen csak azt mond­tam volna: azért kérjük, mert a ministeris már ismételve kérte. Én a bizottsági jelentésemben valamivel többet mondok, még pedig ezt (olvassa) : „A bizottság ez új állás rendszeresítését ta­valy főleg a pénzügyi viszonyokra való tekintettel nem tehette magáévá és ha ma mégis hozzájárul ez állás rendszeresítéséhez, teszi azt egyedül azért, mert a minister ur az időközben szerzett tapaszta­latok után is oly nélkülözhetetlennek állítja ez állás rendszeresítését ugy az oktatási, mint a gaz­dasági téren gyakorlandó helyes vezetés és ellen­őrzés szempontjából, hogy a bizottság nem haj­landó magára vállalni a felelősséget azért, hogy az említett nagyfontosságú czélok a kellő mérték­ben el ne érethessenek." Lehet azt mondani, hogy az indokolás nem helyes, de hogy oly rövid volna, hogy a ház tekin­télye iránt nem mutat kellő tiszteletet, ezt nem lehet mondani. Ezek után kérem, méltóztassék a tételt a bizottság előirányzata szerint elfogadni és a határozati javaslatot visszautasítani. (Helyes­lés johbfelöl) Matlekovits Sándor, foldmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi államtitkár: T. ház! Legyen szabad a szóban forgó néhány kérdésre nézve röviden a ministerium álláspontját is jeleznem. Mindenekelőtt a szövet­kezeti kérdéssel akarok foglalkozni. Nem akarok a kérdés velejébe bocsátkozni, hanem egyszerűen azon ajánlatokra — vagy akarom mondani vá­dakra — melyek a kormánynak tétettek, szeret­nék pár észrevétellel válaszolni. Gaál Jenő t. kép­viselőtársam különösen egy pontot említett fel; szerinte a szövetkezeteknél a jelen szövetkezeti törvénynél fogva visszaélések mutatkoznak. A visszaélések, a melyeket ő jelzett, a mennyire fel tudtam fogni, kétfélék. Az egyik az, hogy mihelyt a szövetkezet bizonyos pénzre tett szert, elhagyja a szövetkezeti formát és lesz belőle részvénytár­sulat. A másik az, hogy tagokat gyűjt ügynökök utján, a kik az illetőket bizonyos hitegetésekkel magukhoz vonják, azután az első, második részlet befizetése után azon helyzetbe hozzák, hogy eset­leg kényszer-executio, vagy más efféle dolgok kö­vetkeztében megkárosulnak. A mi az elsőt illeti, az az egész világon megtörténik és azt hiszem, erre nézve a mi törvényünkben tehát külön hiány nincsen. A mi törvényünk azt mondja: a szövet­kezet közgyűlési határozat alapján megszünhetik és átalakulhat akár részvénytársulattá, akár egye­sülhet más szövetkezettel. Ha tehát a szövetke­zet közgyűlése a törvény értelmében ezt elhatá­rozza és részvénytársulattá válik, ez által a szö­vetkezet semmiféle visszaélést nem követ el. A mi a másodikat illeti: nem akarom tagadni, hogy a szövetkezeteknél ép ugy, mint minden más inté­zetnél, történhetnek visszaélések; de a ki törvé­nyeinket ismeri, az azokban meg fogja találni a módot, hogy mikép lehet a visszaéléseket elhárí­tani vagy megtorolni. Törvényünk abban az idő­ben keletkezett, midőn a szövetkezeti ügy és vele kapcsolatban a részvénytársulati ügy már meg­lehetősen érett volt. Ez ügyeket az 1875-ki keres­kedelmi törvény akként szabályozta, hogy a sze­mélyes és vagyoni felelősség elvét állította fel. Tehát az igazgató nem egyszerűen vagyona, hanem személyével is felel, még pedig büntetőjogi követ­kezmények terhe alatt, mindazon visszaélésekért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom