Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-56

W. országos ülés febrnár 4-én, szombaton. 1S88. m. kormányoknak épen olyan tényeire mutatni, melyeknek megfelelő tényeket a mi kormányunk is felmutathat. A t. képviselő ur utalt egy porosz kormánytanácsos nyilatkozatára is, melyet a gazda-congressus alkalmával tett, hivatkozván arra, hogy egyik rajnai tartomány 150,000 márkával segítette azokat aRaiffeisen-féle egyesületeket. Vájjon azon 150,000 márka nagyobb segítség-e, mint a mi nálunk a megyei háztartási alap tekintetében törvényileg meg van állapítva ? Hiszen onnan sokkal nagyobb segítséget lehet adni ezen intézeteknek, mint a minőt a képviselő ur azon egyetlen példában említett, melyet felhozott. Pedig Raiffeissen-féle egyesület körülbelől 300 van és mégis csak egyetlenegy példát méltóztatott felhozni. A mi pedig az olasz törvényt illeti, ebben csak törvényes, nem anyagi kedvezményről, nem támogatásról van szó. E tekintetben is azt hiszem, hogy az, mi törvényünkben le van fektetve, sokkal messzebb menő támogatás az állam részéről, mint a minő Olaszországban nyujtátik. Azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy mikor történtek ezen támogftfcások akár Német-, akár Olaszországban és pedig kisebb mértékben, mint nálunk? Nem akkor, midőn az első pár hitelszövetkezet létesült, hanem 20 — 30, sőt 40 évvel a hitelszövetkezeti ügynek szervezése után Olaszos Németországban. SehultzeDelitzseh 1849 —50-ben kezdte létesíteni ezen intézeteket és a szövetkezeti ügy akkor a kormány részéről semminemű támogatásban nem részesült ; sőt ellenkezőleg azon szövetkezetek a porosz törvényhozás részéről nem is ismertettek el jogi alanyoknak; ngy, hogy ott a tartozások tekintetében nem az egész egylet állt az idegenekkel szemben, hanem csak az egyes emberek hitele szerepelt a többi hitelezőkkel szemben. 17 —18 évnek kellett lefolyni, mígnem 1867-ben ezen hitelszövetkezetek a porosz kormány részéről jogi alanyoknak ismertettek el, melyek terhes szerződéseket vállalhatnak. Ha tehát látják, hogy a szövetkezeti hitel a maga hazájában mily nagy nehézségekkel küzdött, hogy mennyire nem részesült kezdetben a kormány részéről támogatásban: akkor azon felfogás, hogy az Németországban támogatásban részesül, nálunk pedig nem, a valóságnak nem felel meg. És hogyan áll ezen ügy Olaszországban, a hol a hitelszövetkezeteket ma törvényileg támogatják ? Luzzatti, a ki Olaszországban lelke a hitelszövetkezeteknek, 1864-ben kezdte meg azok létesítését és ma Olaszországban körülbelől 300 hitelszövetkezet van. A törvényhozás azonban a hitelszövetkezeti ügyet csak akkor karolta fel, a mikor az már ilyen fejlődésnek indult. Ép ugy történt Németországban a Raiffeissen-féle egyesületekkel, KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. II. KÖTET. Maga gróf Dessewffy, vagy grófKárolyi Sándor, t. képviselőtársam — már nem emlékszem biztosan, melyik a kettő közül — említette, hogy ezen intézetek kezdetben mily nehézségekkel küzdöttek. Az állam részéről tehát nem akkor történik a nagyobb támogatás, midőn az első ilyen intézet keletkezik, hanem akkor, midőn a hitelszövetkezeti intézmény már ki van próbálva. (ügy van! ügy van! a jobboldalon.) A t. képviselő ur nagy bámulattal említette fel azon sajátságos kiváltságokat és szabadalmakat az ingók tekintetében, a melyek arománoknál és az olaszoknál fennállnak. Ha méltóztatik azok természetével kissé alaposabban foglalkozni, nem hiszem, hogy ily nagy tisztelettel fogja azokat említeni. Távol van tőlem, hogy kisebbíteni akarnám a román nemzetet; de azt hiszem, hogy műveltség és előrehaladottság tekintetében a románoknál talán mégis valamivel magasabb fokon vagyunk. És megmondom, miért jó ez Romániában és Olaszországban és miért nem alkalmazható nálunk. (Halljuk!) Olaszországban azért jó, mert az a bérlőkre van számítva. A bérlők hitelének alapját semmi más sem képezheti, mint az ingóság. Romániában, hol a föld értéke csekélyebb, természetes, hogy ily hitelnemeknek kell kifejlődni; de ne méltóztassék hinni, hogy ez kedvező, jó módja a hitelnek. Hiszen ha a t. képviselő ur a Raiffeisen-féle egyletek keletkezését tanulmányozza, azt fogja találni, hogy épen az ilyen hitelintézetek voltak azok, melyek a parasztságot a nyomor szélére juttatták és különösen a marhahitel volt az, mely az ottani lakosságot annyira szegénynyé tette, hogy Raiffeisen, ki egy ottani kis város polgármestere volt, arra a gondolatra jött, hogy ezzel szemben más hiteleszközökről kell gondoskodni. Midőn tehát olyan hiteleszközökről van szó, melyek nem felelnek meg a viszonyoknak és ily rossz eredményre vezettek: akkor azt hiszem, hogy ily hitelnemeket itt propagálni, bámulattal említeni, talán nem egészen helyes. (Ugy van! jobbfelöl.) De a t. képviselő nr azt mondja, hogy ebben az országban név, értelem, okosság nem bir befolyással, csak a hatalom — és ezzel t. képviselőtársam teljesen a politikai térre lépett beszédjében; hogy sikerrel: mindenki szívesen el fogja ismerni, hogy beszéde mint pártpolitikai beszéd fényes volt; de hogy gazdasági szempontból tisztázta volna a kérdést, azt bátorkodom kétségbe vonni. A t. képviselő ur maga elismerte, hogy ő egy lépéssel tovább ment, mint gróf Károlyi képviselő ur Én még tovább megyek s azt állítom, hogy a különbség, a mi közte és Károlyi Sándor propositiója között van, nagyobb, mint az a különbség, a mely a mi álláspontunk és gróf Károlyi Sándor álláspontja között van. Mert mit mond a t. képviselő ur? 0 azt akarja, hogy első sorban valami [ mozgalmat kezdeményezzen a kormány, ha másért 5