Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.
Ülésnapok - 1887-62
6á. országos ülés február 15-én, szerdán, 18SS. ü)gg és megítélhessük mi, milyen irányban szükséges az intézkedés és hogy közelebbről megismerjük az országnak erkölcsi állapotát e tekintetben : remélem, mondom, hogy ezt belátva, pótolni fogja az általam jelzett hiányt. A mi a királyi főügyészek jelentését illeti, örömmel jegyzem meg, hogy az nem kevesebb szakértelemről, mint humánus gondolkozásról tanúskodik. Abból megtudjuk egyrészt azt, hogy mi történt eddig a börtönügy körében, meg azt is, hogy mi szükséges még ezentúl. A t. minister ur bizonyosan egyetért a királyi főügyészek jelentésében kifejezett nézetekkel és ha arra nézve, a mi ezentúlra szükséges, nem tesz oly mérvű indítványokat, mint a minők talán szükségesek, azt csak az ország szorult pénzügyi helyzetének tulajdonítom. Van azonban egy, bár nem fontosnak tetsző tárgy, van egy hiány, melyre a t. minister ur figyelmét, felhiván, arra kérem, hogy ezt mielőbb pótolni méltóztassék. A jelentésben ugyanis, a melyről most szólok, többi közt azt olvasom, hogy három törvényszéki börtönben nincs lelkész alkalmazva. A t. minister ur bizonyosan egyetért velem abban, hogy a vall ás-erkölcsi oktatás, mely minden emberrenézve, szükséges, kétszeresen szükséges azon szerencsétlenek részére, kik a vallás, az erkölcsi és az emberi törvények ellen vétettek. Ezen három törvényszék a fehértemplomi, a pancsovai és a szolnoki. Remélem, hogy a t. minister ur igyekezni fog ezen hiányt mielőbb pótolni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Fabiny Teophil igazságügyminist er: T. ház! Az előttem szólt t. képviselő ur felszólalásának csak utóbbi tárgyára kívánok reflectálni. A képviselő ur hangsiílyozta és igen helyesen, hogy az igazságügyministeri jelentésben a büntetőjogi statistika nincsen feltüntetve. Méltóztatnak talán tudni, hogy az országos statistikai hivatal kezeli és kiadja azon füzeteket, melyek a büntetőjogi statistikára vonatkoznak Teljesen osztom azon nézetet, hogy ez kiegészítő része lenne azon munkának, melyet az igazságügyi ministernek időnként bekell terjeszteni; méltóztassék azonban tekintetbe venni, hogy nekem 12 évre kellett visszamennem; és másodszor, hogy komoly szándékkal nemcsak a jelentést, hanem a második kötetnek második füzetét is, mely általában igen részletes statistikai adatokat szolgáltat, akartam a költségvetési vita előtt előterjeszteni, hogy a t.ház előtt eziránt akkor már tiszta kép feküdjék. De, miután ezen füzet teehnicai nehézségek miatt, daczára minden igyekezetünknek, hogy az jóval a vita előtt meglegyen, épen csak ma készült el : nem akartam a halmazt oly adatok felvételével szaporítani, melyek önállólag már közölve lettek. A jövőre nézve mindenesetre elfogadom, hogy ennek az igazságügyministeri jelentés kiegészítő | KÉPVH. NAPLÓ 1887 — 92. III KÖTET részét kell képeznie, valamint azt is, hogy azon három törvényszéknél, melyeket a képviselő ur felemlített, lelkészek alkalmaztassanak. Ez irányban már most is folynak a tárgyalások. (Helyeslés.) Elnök: T. ház! Maga a tétel, tudniillik a királyi Curia számára személyi járandóságok czímén előirányzott 441,241 frt nem támadtatván meg, azt hiszem, kijelenthetem, hogy az megszavaztatik. Josipovich Géza jegyző (olvassa): Dologi kiadások 16,900 frt. ElllÖk: Megszavaztatik. Josipovich Géza jegyző (olvassa): Összes kiadás 458.141 frt. Királyi táblaBudapesten.Eendes kiadások: XX. fejezet. 3. czím. Kiadás: Személyi járandóságok 608,627 frt. Polónyi Géza: T. ház! Kötelességemnek ismertem volna az igen t. igazságügyi minister ur beszédére, mivel abban szavaim értelmének bizonyos félremagyarázásával találkoztam, rögtön is felszólalni, ha nem állt volna előttem azon kellemes kötelesség, hogy ezen czímnél felszólaljak és igy nem akartamat, ház figyelmét kétszer igénybe venni. A hitbizományokről szólva, a t. hgazságügyminister ur az én törekvéseimnek bizonyos destructiv czélt tulajdonított és azt mondta, hogy őt meglepi, hogy mi hadizenetalakjában azt mondjuk, hogy az örökösödési törvényjavaslat tárgyalásához nem fogunk addig, mig a hitbizományok kérdése törvényhozásilag elintézve nincs. Igaz, hogy általában codificationalis szempontból ott, a hol a parlamentaris elvek helyesen alkalmaztatnak, meg lehetne nyugodni az ellenzéknek is abban, ha a kormány részéről bizonyos kötelező garantiák mellett ígéretek történnek, vagyis ha nálunk is az-az eljárás követtetnék, hogy ha például törvényjavaslatok nyújtatnak be, oly irányban, hogy bizonyos institutiók eltöröltessenek, de azoknak többséget szerezni nem sikerül, akkor a minister lenne az első, ki állását ott hagyja. (Derültség jobbfelöl.) Fájdalom azonban, t. minister ur, nekünk egészen más tapasztalataink vannak e parlamentről. Hogy többet ne említsek, méltóztassanak visszaemlékezni, mily gyönyörű emlékek fűződnek az úgynevezett curiai bíráskodás kérdéséhez. Evek hosszú során át sürgettük, ígéreteket kaptunk quantum satis mindig, végre be is adatott egy törvényjavaslat, hogy az elv megmentessék; azonban midőn kenyértörésre került a dolog, akkor a t. szabadelvű párt volt az, a mely cserben hagyta e javaslatot, de a minister ur azért bársonyszékében jól érezte magát továbbra is. (Ugy van ! a szélső baloldalon.) Ily tapasztalatok után ne méltóztassék a t. minister ur csodálkozni azon, ha az ellenzék jövőre nézve akkor, mikor magára nézve valamit helyesnek tart — mint mi 34
