Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-62

26f) 65. országos Illés febru tartjuk a hitbizományi intézmény eltörlését — ragaszkodva ahhoz, hogy igenis, midőn kétségtelen, hogy ez az örökösödési törvényjavaslattal összefügg, e két kérdés legalább is együttesen kerüljön a törvényhozás elintézése alá. A másik megjegyzésem az, hogy habár nagy köszönettel vettem azon részletes taglalást, melylyel a t. minister ur beszédemre reflectálni szives volt : mégis sajnálattal nélkülöztem abban az administratió kérdésére nem is valami jelentékeny szerepet játszó azon tény mellőzését, mely szerint felhoztam, hogy ugy Austriából, mint különösen Horvátországból légió számra kapjuk az idegen nyelvű kézbesítéseket, melyeknek tolmácsolásáról és fordításáról ott kellene gondoskodni, nem pedig nálunk. Meg vagyok róla győződve, hogy ez az igazságügyminister urnak különben körültekintő figyelmét elkerülte s meg vagyok győződve arról is, hogy lehetetlenség, hogy ezt maga helyeselje és ép azért várom a közvélemény megnyugtatása czéljából azt is, hogy a t. minister ur meg fog nyugtatni, hogy mikép szándékozik ez iránt jövőben intézkedni. A mi már most, t. ház, a királyi táblát illetőleg általam felhozandó, arra nézve rövid leszek. Két irányban szándékozom a kérdéssel foglalkozni, még pedig kiterjeszkedve a már sokszor napirenden volt restantiák kérdésére, de első' sorban ki kell terjeszkednem arra, hogy a most beterjesztett költségvetés a királyi táblánál rendszerváltoztatást tartalmaz, a mennyiben az eddigi egyrangú és osztályú tanácselnökök helyére jövőben I. és II. osztályú tanácselnökök szándékoltatnak szerveztetni a királyi táblánál, hol ezeket már most is olcsó tanácselnököknek nevezték el. (Derültség.) Szívesen elismerem, t. képviselőház, azt, hogy a t. minister urnak a királyi tábla kebelén belül ma sikerülni fog igen sok jeles férfiút találni arra, hogy őket tanácselnökökké kinevezze s a kik nagyon is jól fogják helyüket betölteni; de általános igazságszolgáltatási elvi szempontból nem vagyok képes helyeselni azt, hogy ily rendszer egyáltalán behozatik ; mert jövőben 1,000 forint kevesebb fizetéssel bírván a királyi táblánál a másodosztályú tanácselnök, mint most az első osztályú curiai biró, jövőre nézve ki van zárva lehetősége annak, hogy egy első osztályú curiai biró a királyi táblánál tanácselnöki állást elfogadhasson. Hacsak az a czél. hogy a királyi táblaibirák lehessenek tanácselnökök, ez elérhető és megközelíthető ma is, miután kötelező concretál-status nem létezik, a t. minister urnak ma is módjában áll ily kinevezéseket tenni. Az azonban nem jelentéktelen kérdés, hogy a felsőbb biróságok rangidősebb birái alantabb fokú bíróságokhoz tanácselnökükül kineveztessenek. Ez igen fontos kérdés. Hodossy Imre t. képviselőtársam ma is kiemelte, hogy azon nagy munkahalmaz által, mely a bírákra odafent ir 15-én, szerdán. 1888. vár, a physicum oly mértékben vétetik igénybe, hogy természetesen előbb-utóbb, de bizonyára kimerülnek azon urak. Már most ezen kimerülés nem egyszerre, hanem fokozatosan áll elő. Valakiből, a ki igen kitűnő első osztályú curiai biró volt, még igen kitűnő tanácselnök válhatik, mielőtt pensióba menne, ha nem is lenne már jó rendes curiai biró. Tehát igy első sorban hosszú éveken át megtakarittatik nyugdíja. De ártalmas ez az intézkedés azért is, mert mintegy szárnyát szegi az illető curiai biró azutáni vágyának, hogy érdemeket szerezzen arra, hogy mint tanácselnök jól betölthesse hivatását. De tekintsük más oldalról is a kérdést. Ha magát az emberi természetet veszszük ugy, a mint van, a subordinatio szempontjából véve a dolgot, ha ugyanazon biró ma együtt referál valakivel tanácsülésben a királyi táblán és holnap már ez a régi jó barátja, a kivel hosszú éveken át együtt működött, tanácselnökké neveztetik ki, bizony nagyon kicsiny lesz az a subordinatio, a meljret az a biró érezhet ott, a hol csupa kor- és kartársakat lát. Mig ellenben, ha egy felső osztályú curiai biró kerül oda le, látjuk ezt a legutóbbi időben is, midőn ilyen tanácselnököt adtak a királyi táblához, igen jó és üdvös hatásúnak bizonyul az ilyen eljárás. Szóval mi elvi szempontból nem helyeseljük azt, hogy az úgynevezett olcsó tanácselnökök ilyen rendszere szavaztassék meg a törvényhozás által. De, t. ház, a királyi táblai restantiákra nézve hallottunk már sok mindenféle orvoslási módszert. Hallottuk a kisegítő birák intézményét, hallottuk a felebbezések korlátozását emlegetni; felmerült a jogász közönség körében még azon kérdés is, hogy nem volna-e czélszeríí az 5-ös senatust 3-as senatussá reducálni. Én e tekintetben azt az egyéni véleményemet vagyok bátor kijelenteni, hogy én a senatusi tagok számának reductióját, illetőleg az 5-ös senatusnak 3-as senatussá tételét s egyáltalában parallel tanácsok intézményét — megengedem, hogy ez az ügyek gyorsabb elintézésére alkalmasabb lehet — de én az egyöntetű igazságszolgáltatás, különösen az egyforma Ítélkezés valóságos ellenségének tekintem a parallel tanácsok intézményét; a tanácsok szaporítása nem vezetne másra, mint az Ítélkezésben való azon dissonantiára, melyet, fájdalom, ma is tapasztalunk, hogy ugyanazon bírósági fórumon egy és ugyanazon kérdésben 5-, sőt 10-féle ítélet keletkezik, csak attól függ minden, milyen senatusban vétetik elő. A királyi táblán van egy tanácselnök — a t. minister ur bizonyára tudni fogja, hogy ki az — ki helyesen tölti be ezen hivatását, elnököl önmaga az egész héten át, helyesen osztja be a bírákat az ülési napok szerint. Ennek a tanácselnöknek a senatusában a táblai biró ülésezik hetenkint 1—2 napon, a többi időt arra fordít-