Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.
Ülésnapok - 1887-55
55. országos ülés február 3-áa, péntekéa. 188S, 1 sem pedig azon kérdéshez, amelyet gróf Andrássy Manó igen t. képviselő ur incidentaliter felvetett. (Halljuk!) Minthogy azonban ő tegnapelőtt itt eszméj'ét azon felszólalás után, mely gróf Dessewffy t. barátom részéről történt, ma ismét megújította és azt az óhajtását határozottan fentartotta, mely szerint kívánatos volna a kormánynak odahatnia, hogy a jelzálogos hitelt nyújtó intézetek, különösen pedig épen a magyar földhitelintézet iparkodnék a birtokoknak gondnoki kezelés alá vételét minél inkább művelni : szükségesnek tartom ennek a tervnek közelebbi megvilágítása végett magam részéről is némelyeket felhozni. (Hall juh! Halljuk !) A t. ház szives elnézését kell kérnem, ha előadásom töredékes lesz, ha folyamában hézagok mutatkoznak ; mert csak gróf Andrássy Manó t. képviselő ur felszólalásának megújítása indít arra, hogy szót kérjék. (Halljuk! Halljuk!) A kérdésnek nagy jelentősége van. Tulajdonképen belevág abba az igen fontos és régi közgazdasági kérdésbe: vájjon kivánatos-e, hogy a földbirtok szabad forgalma, szabad kezelése egy államban minél inkább előmozdíttassék, vagy keresni kell-e módokat arra, hogy a birtokosok mesterséges utón birtokaikban továbbra is megmaradhassanak ? Mindenekelőtt a magyar földhitelintézet ellen emelt kifogásra azon megjegyzést keli tennem, hogy tudniillik az 1878-ikiXXV. törvényczikkben, mely az osztrák-magyar bankról szól, de bizonyos kiváltságoktekintetében a magyar földhitelintézetre is ki van terjesztve; van ugyan intézkedés az iránt, hogy oly esetben, ha valamely adós több részlettel hátralékban marad, az intézet a birtok árverése helyett esetleg annak gondnoki kezelés alá vételét kérhesse ; de nincs megadva a törvénybe szükséges feltétel arra nézve, hogy ezt az intézkedést meg is valósíthassa. Mert erre csak azon esetben volna megadva a lehetőség, ha egy vagy más mód léteznék arra, hogy ;tz intézet kényszert gyakorolhasson más hitelezőkkel szemben, a kik ugyanazon birtokra zálogjogot sőt esetleg végrehajtási jogot is szereztek és ezeket moratóriumra kényszeríthesse. E nélkül, t. ház, a tervezett gondnoki kezelés a legtöbb esetben egyáltalában nem volna valósítható. Mert olyan eset — legalább én hosszú tapasztalatból mondhatom — nem fordul elő, hogy oly birtok vétessék árverés alá, melyet más teher nem terhel, mint a magyar földhitelintézet jelzálog-kölcsöne. (ügy van!) A végrehajtási processusnak rendes lefolyása az, hogy a földhitelintézet után második helyre jő valamelyik vidéki takarékpénztár, mely jobban ismeri a vidék körülményeit és a birtok értékét és arra nagyobb kölcsönt adhat, harmadik helyen aztán jönnek az uzsorás tartozások. Ilyen birtokot tehát ezen többi hitelezők is bármely pénzben árverés alá vehetnek és ezáltal egyszerre végét vethetik a tervbe vett gondnoksági kezelésnek, (Ugy van!) Ily hitelezők ellenére csak azon esetben lehetne a gondnokságot mégis foganatoosítani, ha erre vonatkozólag valamely intézkedés, még pedig törvényben megállapított határozott kiváltság adatnék, melynek alapján a többi hitelező is a várakozásra — mondhatni — moratóriumra — rákényszeríttetnék. (Ugy van!) Ily jog azonban a magyar földhitelintézetnek semmiféle törvény által megadva nem lévén, a gondnoki kezelés alá vételt általában nem gyakorolhatta, még ha óhajtotta volna is (Igaz! Igaz!) De én a magam részéről őszintén megvallom, ezen javaslatbahozott gondnoki kezelést nem tartanám kívánatosnak, nem tartanám pedig sem erkölcsi, sem társadalmi tekinteteknél fogva. (Helyeslés.) Voltaképen miről van, miről lehet itt szó ? (Halljuk! Halljuk !) Azt hiszem, t. ház, mindenki tisztában van azzal, hogy ezen terv egyáltalán csak a nagy földbirtokot tarthatja szemelőtt, mert a ki birtokokadministratiójának kérdésével ismerős, tudnifogja,hogy Magyarország nagy részében a mai viszonyok között mintegy 1000 holdnál kisebb terület nem elégséges arra, hogy azon önálló gazdasági kezelés, tehát csak egy önálló ispánság vagy önálló bérlet is fennállhasson ; annál kevésbé lenne tehát elégséges arra, hogy ily birtokon önálló gondnokságot lehessen fentartani annak minden költségeivel. (Ugy van ! jobbfelől.) Ez az első megjegyzés, második pedig az, hogy midőnje tervvel foglalkozunk, csakis az eladósodott birtokokat tarthatjuk szem előtt, a melyek értéküknek nem feléig, hanem annak egész összegéig vannak megterhelve. Mert az adóst nem lehet arra kényszeríteni, míg a rátákat törleszteni képes, hogy magát a gondnokság alá vesse; ennek magát saját jószántából senki alá nem veti; önállóságát fel nem áldozza, annál kevésbé, mert a gondnokság anyagilag is határozott kárával jár. (Ugy van!) E most említett két körülményből következik, t. ház, hogy a tervezett gondnoki viszonynak okvetetlenül hosszabb ideig kellene fennálíania, mert a gondnokságot mindaddig fenn kellene tartani, míg úgy az első helyen bekebelezett jelzálogos kölcsön, valamint az ezután következő egyéb terhek is annyira tisztáztattak, hogy a birtokot a tulajdonos ismét kezébe vehesse. A gondnokság tehát sok esetben évtizedekig tartana. Ezt az állítást túlzásnak senki sem tarthatja, ha meggondolja, hogy még ma is vannak Magyarországon csődtömegek és csödgondnokságok, a melyek oly csődből származnak, a, melyek a csődtörvény meghoza, tála idejében — 1840-ben — nyittattak meg.
