Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-62

64. országos ülés február 14-4n, kedden- 1888. 249 melyek a telekkönyvi hatóságok jelen állapotát illetik, mert én, mint a múltban a t. ház egyik tagja, rámutattam már akkor arra, hogy a collegiális telekkönyvi hatóság megszüntetésével az egyes birósági intézmény állittassék fel, mert ezáltal ugy anyagi szempontból, mint a közigazság gyorsítása tekintetéből az állampolgárokra nézve nagy előnyt véltem előállíthatni és a nagyméltóságú igazságügyminister ur ministersége alatt ezen elv teljesedésbe is ment, mert az egyes birói intézmény telekkönyvi ügyekben törvény által biztosított ténynyé vált. De egy dolgot azonban érintetlenül hagyni nem lehet és ez az, hogy mig bizonyos járásbíróságok területén az ott élt polgárok könnyű szerrel, olcsó módon juthatnak telekkönyvi ügyeikhez, addig más járásbíróságok területén messze földről kell a törvényszékekhez bezarándokolniok nagy költségek árán, hogy hitelállapotjukat, telekkönyvüket megtekinthessék, vagy e részben beadványaikat kellően kiállíttathassák s intéztethessék el. Én tehát, arra kérném a t. házat és arra kérném a t. igazságügyi kormányzatot, hogy ha máitörvény van arra, hogy az egyes birói intézmény áldása mindenkire kiterjesztessék, akkor méltóztassék ezt a különleges helyzetet megszüntetni — a törvényszékeknél lévő egyes bíróságokat feloszlatva — hogy valamennyi járásbíróság telekkönyvi hatósággal felruháztassák, mert hiszen valamennyien egyenlő mértékben járulunk az állam közterheihez, következve jótéteményeire is egyenlően jogosultak vagyunk. Nem tudom az igazsággal összeegyeztetni, hogy mig a váezi vagy más városi polgár ott nyeri meg igazságát telekkönyvi ügyekben helyben minden fáradság és költekezés nélkül: addig például az ócsai ember kénytelen elzarándokolni Budapestre, a hová még a vámon keresztül sem eresztik az embert, ha kocsin jön és nincs pénze. Én tehát arra kérem az igazságügyminister urat, hogy az ország polgárai érdekében a királyi járásbíróságokat telekkönyvi hatósággal felruházni méltóztassék. Ez volt az egyik, a miért felszólaltam. A másik ok pedig, a mely felszólalásra bír, az, hogy sohasem tudtam megmagyarázni magamnak, hogy miféle indokok vezérelhették a bel- és igazságügyminister urakat arra, hogy ha a választások körül a választási elnök vagy a bizalmi férfiak részéről visszaélések követtetnek el, a melyek a büntető törvénykönyv 178-ik §-ába ütköznek és a jogaikban megsértett polgárok a büntető törvényszékhez járulnak, rendeletet adtak ki, hogy mielőtt az ügyészség e tekintetben megtenné a maga indítványát, mielőtt a törvényszék kimondaná, van-e eljárásnak helye, vagy nincs, az összes bűnügyi beadvány mellékleteivel együtt a közigazgatási fórumhoz küldessék azzal, hogy a bevádolt választási elnöknek adassék ki, hogy KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. III. KÖTET. esetleg megczáfolja az ellene feljelentett tényeket. Én, t. ház, ezt a dolgot az igazság magasztos érdekeivel összeegyeztetni nem tudom s mert ügyvédi praxisom van, a múlt esztendőben merült fel egy ilyen tény, azért küldött ide választókerületem polgársága, hogy minden oly dolgot a ház tudomására hozzak, mely a polgárok szabadságát és a választási tisztességet sértheti. Ennek következtében felemlítem, hogy a magyar alföldnek egyik legerősebb városában Czegléden 900 választó polgárt a vad erőszak nem eresztett az urnához és ez lehetetlenné tette a szabad választási joggyakorlatát. E 900 polgár engem bízott meg azzal, hogy a kecskeméti törvényszéknél feljelentést tegyek. Én mint ügyvéd, ki első birája vagyok a hozzám közeledő felek panaszának, meg lévén győződve arról, hogy itt nagyobbszertí törvénysértés köv értetett el a közjog ellen, nemcsak szívesen engedtem polgártársaim kívánságának, hanem a panaszlevelet magam vittem el a kecskeméti törvényszék elnökéhez, ki hozzám így szólott: „Uram, felettébb sajnálom és megengedem, hogy a panaszkodóknak igazuk van, de ne méltóztassék elfelejteni, hogy a törvény felett van még egy nagyobb jog, a hatalmi jog és hogy minekünk nem lehet, nem szabad az önök panaszkérvénye felett érdemben mindaddig határozni, mig az közigazgatásilag azon elnöknek, a ki az incriminatióval sújtva volt, ki nem adatik, hogy nyilatkozzék, vájjon tetszik-e neki az incriminált tételeket elfogadni vagy nem?" Kérem alázatosan t. ház, a mit mondok, tény s ezért életemmel és vagyonommal felelek. Én még nem voltam Budapesten Kecskemétről, midőn a panasz az expressvonattal Pestmegye alispánjához már elküldetett. Elnöki Kérem a t. képviselő urat, méltóztassék egy kissé a tárgyhoz szólani, mert az csakugyan nem tartozik az igazságügyi budgethez, a mit Kecskeméten csinálni méltóztatott. (Helyeslés jobbfelőL ) Csatár Zsigmond: Az küldte be annak a választási elnöknek, hogy czáfolja meg az ellene feladott incriminált tételeket és eredménye az lett, hogy a törvényszék látva azt, hogy közigazgatási utón már e dolog napirenden kivüí hagyatott, egyszerűen beszüntette a dolgot és ez igy megy in infinitum. Miután mi Magyarországon valamennyien a közös adók terhének súlya alatt állunk, tartozzunk bármely párthoz, egy dolog mindenesetre bizonyos és ez az, hogy az igazság istennője legyen itt az igazság hirdetője és soha senki az igazságot szolgáltató factoroktól el ne menjen olyan kebellel, hogy ellene igazságtalanság követtetett el. És méltóztassék elhinni, hogy a mint én e rettentő visszaélésről értesültem, az igazságügyi minister úrhoz a czeglédi panaszkodó emberek nevében egy külön beadványt intéztem, sőt Teleszky államtitkárt, kivel, mint régi kép32