Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.
Ülésnapok - 1887-62
250 64, országos ülés február 14-én. kedden. 1888. viselőtársammal, meglehetős jó viszonyban éltem, magánlevélben is megkértem, hogy e tekintetben intézkedjenek és kérem mai napig sem a czeglédiek, sem én beadványunkra soha, de soha semmiféle elintézést nem nyertünk. Engedelmet kérek, t. igazságügyi minister ur, a költségvetés keretébe tartozik, hogy e nagy sérelmet, mely a magyar közjogba ütközik, itt előadjam, mert 900 czeglédi polgár fosztatott meg választási szabadságától és ez büntetlen maradt. Távol állottam azon gondolattól, hogy az igazságügyi minister urat legjobb intentiójában sértsem, hiszen oly rettentő munkahalmaz van, magam is elismerem, abban az igazságügyi ministeriumban, hogy minden minutiára bölcsesége ki sem terjeszkedhetik, de mindenesetre arra kérem, hogy, ha jövőre nézve is ily kérdésekben beadvány intéztetik, híven arra megkülönböztetett gondot fordítani méltóztassék. Ez volt beszédem második része, most áttérek a harmadikra. És ez az, hogy én az igazságügy factorai közt különbséget nem látok s különbséget tenni nem is tudok s egyáltalában nem helyeslem azt, hogy mig Budapesten az igazságügyi tisztviselőknek, értem a birói és kezelő személyzetet, fizetése magasabb sealaban van megállapítva, addig a szegény vidéki bírósági tisztviselők és bírósági személyzet részére kisebb arányban állapíttatott meg. En ismerem a falusi és városi életet és méltóztassanak elhinni, hogy az a szegény igazságügyi tisztviselő és biró, a kit sorsa egy provinciális kis városbajuttatott, í07°-el szegényebb, nagyobb nélkülözésekkel küzd, mint az, a ki a fővárosban él. Megmondom az okát, hogy miért. Mert a fővárosban, igaz, hogy a lakás kissé drága, de maga az élelmezés sokkal könnyebben szerezhető meg s olcsóbb pénzen állítható elő, mint holmi Ócsa vagy Monor-féle helyen és méltóztassék megfigyelni, ha annak a szegény tisztviselőnek gyermeke van, azt a fővárosban ingyen is taníttathatja, iskoláztathatja és könnyű szerrel ruházattal is ellátja, mig a vidéken lakó tisztviselőnek és birói személynek, ha az Isten gyermekekkel áldotta meg s ezeket rangjához méltóan akarja neveltetni, kis fizetése, a mi van, igen kevés arra, hogy a fővárosba behordozza és időközönkint meglátogassa mint véreit, hogy miként haladnak a tanulásban ? Hát arra kérem a mélyen t. igazságügyi kormányzatot, méltóztassék annyi kegyességgel lenni, hogy legyen igazság, — mert ez alapelve hivatásának — vagy veszazen a világ. És ha már igazságügyi tisztviselők vannak a fővárosban és a vidéken, mert lenniök kell, méltóztassék ezeknek a tisztességes jobb sorsra méltó embereknek fizetéseit a fővárosi bírósági tisztviselők fizetéseivel egyenlővé tenni. Ezt hozza magával a méltányosság; adjunk módot a szegény embereknek arra, hogy tisztességesen meg tudjanak élni, mert igy ügybuzgalmuk is fokoztatni fog. Ezek voltak azon okok, melyek engem nehéz állapotomban is felszólalásra ösztönöztek, mert bűnnek tartottam volna e három kérdés elhallgatását. Különben a költségvetéstel nem fogadhatom. Elnök : Szólásra senki sem lévén följegyezve, a vitát bezárom. A holnapi napirendre kitűzetik az igazságügyi ministerium 1888. évi költségvetésének folytatólagos tárgyalása, esetleg a honvédelmi ministerium költségvetése és ezzel kapcsolatosan a véderőbizottságnak jelentései: a) a honvédelmi minister ur által „az 1883. évi XXXIV. törvényczikk 6. §-a értelmében a magyar királyi honvédségi Ludovica-akadémia állapotáról az 1886. évre" beterjesztett 47. számú jelentés tárgyában; b) a honvédelmi minister ur által „a császári és királyi közös hadsereg katonai nevelő- és tisztképző intézeteiben a magyar állami alapítványi helyekre elhelyezett magyar koronaországokbeli ifjakról" beterjesztett 46. számú jelentés tárgyában. A holnapi ülés délelőtt 10 órakor fog kezdődni. Ezzel a mai ülést bezárom. (As ülés végződik d. u, 2 óra 10 perczhor.)
