Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-62

64. roszágos ülés február 14én, kedden. 1888. 245 lyeket Polónyi képviselőtársam tegnap elmondott. (Halljuk!) Igaz ugyan, hogy Teleszky államtitkár ur azon tanácsot adta nekünk, hogy oly dolgokról, melyek legközelebb vagy legalább nemsokára úgyis tárgyalás alá fognak kerülni, ne szóljunk; de miután ő maga is jónak látta magamagának szót nem fogadni: röviden néhány megjegyzést akarok tenni az örökösödési törvényről és ezzel kapcsolatosan a hitbizományi ügyekről. T. képviselőház! Álláspontomat jelezni akarván, ki kell jelentenem azt, hogy engem sem ebben, sem más kérdésben nem vonz az, ha azt liberálisnak nevezik s viszont ép oly kevéssé ijeszt el az, ha egy dolgot ósdinak keresztelnek el. Én, a mennyire tehetségem engedi, kimérem a hatást, különösen azon hatást, melyet az nemzetem jövőjére gyakorland s a szerint alkotok véleményt magamban. így történt ez a szóban lévő örökösödési törvényjavaslattal is. Ha Polónyi t. képviselőtársam tegnapi előadását ugy értette, hogy ő feltétlenül helyesli a mi viszonyaink közt az örökösödési törvény tervezetét és feltétlenül kárhoztatja a hitbizományi intézményt: akkor vele egy véleményen nem vagyok. Akkor, t. képviselőház, midőn az örökösödési törvény az ági vagyon származását tekintetbe egyáltalában nem veszi, akkor, midőn épen a mai napon még t. képviselőtársam Hodossy Imre is azt nyilatkoztatta ki, hogy az osztrák törvény, melynek elveit a javaslat recipiálja, az nem czélzott mást, mint ezen országnak Austriával való assimilatióját: akkor ennem lehetek hajlandó, hogy ezen törvénynek elveit elfogadjam. De ugy, mint t. képviselőtársam Polónyi mondotta és a mai viszonyok közt nem fogadnám el azt sem, hogy a hitbizomány általában eltöröltessék ; lesz még alkalom e feletti nézeteket kifejteni, most csak azt hozom fel, hogy nem vagyok képes belátni azt, hogy valaki bármiféle alapítványt tehessen és azt a legtávolabbi jövőre kthatólag is megtehesse, ily alapítvány tételétől azonban csak családja részére legyen eltiltva. Ha azonban t. képviselőtársam ugy értette a dolgot, hogy az örökösödési törvényben lefektetett elvek mellett a íidei commissiumokat fentartani nem lehet: akkor azok ellenében, miket Hodossy t. képviselőtársam előadott, feltétlenül osztozom Polónyi t. képviselőtársam nézetében, osztozom pedig azért, mert megmerve ismét ezen intézmény horderejét a jövőre, ugy látom, hogy ha ez ugy lenne törvénynyé: akkor Magyarország népe, bármilyen democraticus intézmények lennének is törvénybe beiktatva, az olygarchia és proletarismus között hányódnék folytonosan. Ezeket előrebocsátva, igen röviden akarok szólani az igazságügynek két, a mai napon legégetőbb bajáról. Az egyik, mely minden felszólalásban hangoztatva lett, a restantia, Mert lassú igazságszolgáltatás egyáltalában nem lehet. A t. államtitkár ur azt mondta, hogy ő kimutatásokból bizonyítja be. hogy e tekintetben javulás mutatkozik. Itt eszembe jut t. volt képviselőtársam Prileszkynek a múlt országgyűlés alatt tett azon megjegyzése, hogy a kimutatásoknál rendesen minden csak attól függ, hogy miként csoportosítja az ember a számokat. Az igen t. államtitkár ur is csoportosította a számokat ugy, a mint neki tetszett. Én nem akarom ő ellenében magam csoportosítani a számokat, hanem bátor leszek a t. ház figyelmét a magyar királyi igazságügyi ministerium működéséről kiadott hivatalos jelentésre és az abban a ministerium által csoportosított számokra felhívni. (Halljuk!) A t. államtitkár ur azt mondta, hogy nem a polgári ügyeknél, hanem a büntető iig}

7

eknél van a hátralék és ott van a hiba ; azt mondta, hogy addig, mig a polgári ügyeknél az ügyforgalom növekedett, a restantiák kevesbedtek. Hát vagy az igent, államtitkár úrnak nincs igaza, vagy ez a kimutatás nem helyes. Ebben ugyanis azt olvassuk, hogy a királyi táblához beérkezett 1878-ban összesen 119,935 ügydarab, 1886-ban 108,697, tehát 11.000 ügydarabbal kevesebb mint ezelőtt 9 évvel. Ha pedig a polgári ügyek restantiáit nézzük, azt látjuk, hogy 1878 ban a királyi táblánál 7411 restantia volt, 1886-ban pedig 17,071, a mely szám az igen t. igazságügyi minister urnak tegnapi kijelentése szerint 31 ezerre szaporodott. Eszerint nem hogy javulás állott volna be, hanem a restantiák folytonosan, következetesen és fokozatosan nőttek, igy tehát rosszabbulás állott be. (Ugy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Az előttem szólott igen t. képviselőtársaim a restantiák nagy számának okát egyik egyben,másik másban találta, Nem vonom kétségbe, hogy azoknak a tényezőknek is, melyeket itt felhoztak, volt hatásuk a restantiák növekedésére; de én ©1 nem hallgathatom abbeli meggyőződésemet és kénytelem vagyok ezt íöntartani a minister urnak tegnapi nyilatkozata ellenében is, hogy különösen a királyi tábla biräi azon munkaképességet, munkaszeretetet és szellemi tehetséget, melyet kinevezésük előtt kifejtettek az illető elsőbiróságnál, nem hozták magukkal a királyi táblához. (Ugy van! a szélső balolalon.) Mert nézzük meg a számokat, úgy azután fogunk Ítéletet mondani. (Halljuk!) Az 1886. évben beérkezett a királyi táblához összesen 108,697 szám. Ez rengeteg összeg, t. ház

; ha igy messziről tekintjük; de nézzük meg csak közelebbről s azt fogjuk tapasztalni, hogy ebből a számból 32,842. ugydarab ülésen kivül intéztetett el. A ki foglalkozik az ilyen dolgokkal, t. ház, tudja, hogy mi ez az ülésen kivüli elintézés. Azokat az ügyeket vagy egyenesen visszaküldték az illető beküldő hatósághoz, vagy felküldtek a felebbviteli hatósághoz, vagyis azokkal nem tet-