Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.
Ülésnapok - 1887-62
244 64. országos ülés február 14-én, kedden. 1888. 67,853-at, 1884-ben 43,216-ot, 1887-ben pedig 47,466-ot teszen. Ezt az eredményt látjuk nagyban és egészben az elsőbiróságoknál is. Kimutathatom statistikai adatokkal, kimutatják a statistikai füzetek, hogy igen nagy mérvben emelkedett ott is a büntető ügyek száma, a telekkönyvi ügyforgalom, az örökösödési ügyek száma; de a mi a polgári pereket nagyban és egészben illeti: azon időponttól fogva a rendes perek nem szaporodtak, a sommás perek száma pedig — még ha a kisebb polgári peres ügyeket is számítjuk — csak valami csekély lyel szaporodott. Mindezek nem azt mutatják, hogy az a sok restantia, melynek még egy ineidentalis oka is van, ily nagy feljajdulásra méltó okul szolgálna, hanem, hogy öt év alatt az élet és a forgalom növekedett s hogy Öt év alatt a felsőbb bíróságok összes ügyforgalma körülbelül 10 százalékkal növekedvén, azon erő, mely megbírta az anyagot ezelőtt öt esztendővel, nem képes ezt a nagyobb munkát megbírni és bizonyos kisegítésre van szüksége. De hogy a restantiák különösen az 1886. évről az 1887-ik évre emelkedtek, azt egy oly körülménynek tulajdonítom,a melyet itt el nem hallgathatok (Halljuk! Halljuk!) azért, mert én ezt az igazságügy javulása első kézzel fogható jelének tekintem. Ez ugyanis az, hogy daczára annak, miszerint 1887-ben az összes elsőfolyamodású bíróságokhoz 299,652 beadványnyal több érkezett be, mint az előző évben, mégis az elsőfolyamodású bíróságoknál lévő restantiák száma — eddigelé csak 57 törvényszéktől birjuk a részletes kimutatást — az 1886. év végén ezen 57 törvényszéknél és a hozzá tartozó járásbíróságoknál 123,797 volt és ez a restantia 1887. év végéig lecsökkent 79,938 ra, tehát 43,859-el kevesebb. Az ügyforgalom tehát majdnem 300 : 000-el emelkedett, a restantiák száma pedig és pedig rendszerint az érdemleges ügyeké, mert nem a currensek maradnak restantiában, jelentékenyen kevesebb lett. Nagyon természetes, hogy az itélkedés az elsőfolyamodású bíróságoknál gyorsabb, nagyobb lett és ennek következtében egyszerre a felebbviteli bíróságokhoz felebbezett ügyek is nagyobb mértékben kerültek fel. (Helyeslés jóbbfélől.) Ez a megfejtése a restantiáknak az előző évről az 1887-ik évre való nagyobbmérvű' emelkedésének és azért az igazságügyi kormány bizonyosan fog is segíteni, de ezért azt mondani, hogy az egységes conceptio terére kell lépnünk, miután az úgynevezett egységes conceptiót mától holnapra a leggenialisabb ember sem képes megteremteni .... Fenyvessy Ferencz: 1875 óta! Teleszky István igazságügyi államtitkár: Majd azután méltóztassék beszélni! FenyvessyFerencz: Tessék erre válaszolni! Teleszky István igazságügyi államtitkár: Én nem válaszolok, mert nem tartozom a képviselő urnak válaszolni. (Élénk helyeslés jóbhfelől. Halljuk! Halljuk!) Fenyvessy Ferencz: Ha tudna válaszolni, válaszolna! Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék közbeszólni. (Helyeslés jóbbfélől. Halljuk! Halljuk!) Teleszky István igazságügyi államtitkár : Minekutána — mondom — az egységes conceptio nem hiányzik, de az egységes conceptio keresztülvitelére idő kell, addig is nem vigasztalhatjuk azokat, kik Magyarországon igazságszolgáltatást keresnek, azzal, hogy majd csinálunk mi egy igen jó perrendtartást egynéhány — mondjuk — 3—4 év múlva, de addig a restantiák hadd legyenek, nem fogunk kisegítő intézkedésekről gondoskodni. Azt gondolom helyesebb azon eljárás, ha azt mondjuk: igenis, mi öntudatosan elő akarjuk készíteni a szóbeliséget, az igazságügyi kormány belátja ennek helyességét, de rámutat annak az árára is, rámutat a nehézségekre ; addig azonban, mig ez létesíthető lesz — és itt ismétlem — az én egyéni nézetem szerint előlegesen csak fokozatosan és óvatosan életbeléptethető lesz: addig is a napi élet követelményeinek megadjuk a magáét és gondoskodunk arról, hogy a közönséges ügyforgalom emelkedése által előidézett nagyobb munka elvégzésére a kellő munkaerő is megadassák. (Élénk helyeslés jóbbfélől.) Ezek voltak azok, a miket elmondani kívántam. (Hosszan tartó zajos helyeslés a jobboldalon.) Szalay Károly: T. ház! Az igazságügyi tárcza általános tárgyalásánál nem volt szándékom felszólalni; mégpedig azért nem, mert megvallom, nem volt meg bennem erre az igazi hangulat. Köszönettel tartozom azonban Horváth Gyula t. képviselőtársamnak, a kinek mai beszéde elleledtette velem a mai napot s azon meggyőződésre hozott, hogy ma igazság szerint hamvazó-szerda van. És valóban hamvazó-szerdai hangulat kell ahhoz, hogy igazságügyünk tárgyában valaki felszólaljon, különösen ezen oldalról. Én tehát köszönettel tartozom Horváth Gyula t. képviselőtársamnak és azt mindenekelőtt meg is akarom neki szolgálni. Egy aggodalmát akarom eloszlatni. Azt mondta t. i. a képviselő ur, hogy ha mi azt halljuk, hogy a szabadelvű pártból valaki felszólal s véleményét mondja el, mi itt az ellenzéken mindjárt rámondjuk, hogy a párt bomlani kezd. Dehogy mondjuk. Meg vagyunk mi arról győződve, hogy azon ragaszték, mely azt a pártot összetartja, sokkal erősebb, semhogy Horváth Gyula t. képviselőtársam felszólalása is szét tudná bontani. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ha már felszólaltam, teljes lehetetlenség, hogy szó nélkül hagyjam azok egy részét, a me-
