Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.
Ülésnapok - 1887-55
ift fi&, orsíAgos ülés február 3-&n, pénteken. esztendőben pedig meglehet, még enné] is többet lett volna kénytelen kezelni, ezáltal azon bizalmat, melyet az intézet számos éven át a pontos és elővigyázatos kezelés folytán el tudott érni, talán elvesztették volna és ezáltal kölcsönei drágittattak volna. (Ugy van! balfelől.) Ismétlem, ezek voltak azon okok, melyeknél fogva az intézet a zárlat alá vételt eddig soha életbe nem léptette, Különben ugy látszik, hogy igent, képviselőtársamat akkor, midőn ezeket felhozni méltóztatott, a legjobb szándék s a legjobb intentio vezette. Ezért én köszönetemet is nyilvánítom neki. He méltóztassék elhinni, oly intézménynél, mint a Magyar Földhitelintézet, mely alakulásakor azon czéít tűzte maga elé s azóta mindig arra törekedett, hogy a földbirtokos osztálynak jogosult hiteligényeit mennél olcsóbban kielégítse s a mely e czéljának meg is felelt ugy, hogy ma is — ezt bátran mondhatom, mert nem az én időmben s nem az én administratióm alatt kezdődött — de elővigyázó kezelése és a viszonyok mérlegelése mellett a legolcsóbb kölcsönt nyújtja, a t. barátom kívánsága keresztül nem vihető s ennélfogva ezen szempontokból én az ő tervét el nem fogadhatom. Ha egyáltalában ezen kérdést bővebben szemügyre veszszük és alaposan foglalkozunk vele, tudniillik a hitel kérdésével, annak nagy fontosságát magam is elismerem és azt hiszem, hogy abban különbséget keli tenni ugy, mint Gaál Jenő képviselőtársam is ma tette, mikor rámutatott, hogy a hitel kétféle természetű, tudniillik a jelzálogos és személyes hitel. A jelzálogos hitel annyira a mennyire — habár lehetnek e tekintetben is még kívánalmak, a melyek mindinkább meg is fognak közelittetni — de annyira, a mennyire nálunk kedvezően van megoldva, mert utoljára, ha 5 8 A%-ra megy a tör lesztéssel együtt, az a mi viszonyaink között talán kedvezőtlennek nem mondható. A másik kérdés a személyes hitel kérdésének megoldása. Mint már minapi felszólalásában a t. államtitkár ur rámutatott, a személyes hitel nincs nálunk kellőleg kiaknázva és igy a középbirtokosok, mint különösen a kis gazdák termelési nehézségeken kivül még a drága hitellel is küzdenek. Ezen akadályok elhárításáról kell gondoskodni s arra módot találni. És e tekintetben igen örülök, hogy Tisza István t. képviselőtársam mai felszólalásában nagy közeledést mutatott a mi álláspontunk felé, mert midőn pár év előtt, mikor ezen kérdés a gazdakörben beszéltetett meg, ő a hitelszövetkezetek iránt nem látszott olyan sympathiát mutatni, mint ma; örülök, hogy most e tekintetben a mi irányzatunkat helyesnek ismeri el, elismervén annak helyességét, a mit Károlyi Sándor t. képviselőtársam beszédjében kifejtett. Én a magam részéről, azt hiszem, hogy e hitelszövetkezetek létesítésének legnagyobb akadálya nemcsak az, hogy nincsenek meg a kellő emberek, a kiket azonban találni nem volna oly nehéz, mint azt a pestmegyei és az aradmegyei legközelebbi példa is mutatja, de határozottan az, hogy e tekintetben, ugy látszik, bizonyos antipathia mutatkozik és nem akarnak ennek oly fontosságot tulajdonítani, mint a minő valóban megilleti. Mert e tekintetben első a népies hitel, a melyre t. barátom is rámutatott és a mely népies hitel megkönnyítése épen azon az utón eszközölhető, hogy ha először a kellő emberek megtaláltatnak, de másrészről, hogy ha meglesznek azon eanalisok, a melyek a közvetítést fogják eszközölni, épen a községi szövetkezetek és a fővárosban levő források között, a melyek nélkül ezen hitelszövetkezeteket létesíteni nem lehet és ezeksLmegjei^zö\etkQzetek.(HelyeslésaJ)aloldaJon.) Mert a felől ne ringassuk magunkat illusióban, hogy egy agricol államban, a hol a töke igen csekély, azon tőke, a mely még is gyűjtetik, hol helyeztetik el? Igen természetesen a takarékpénztárakban és az állampapírokban, mert igy nagyobb kamatot hoznak. Ott, a hol inkább phylantropicus a czél, a hol inkább a kisbirtokos és kisgazdák megmentéséről van szó, azt hiszem, mig más concurrensek vannak, melyek a könnyebb üzleteknél nagyobb nyereséget hoznak, a hitelszövetkezetek létesítése nehezen lesz eszközölhető. (Helyeslés a baloldalon.) Azon másik eszmére nézve, melyet gróf Andrássy Manó t. barátom szintén felhozott, hogy tudniillik azon szervezet, melyet gróf Károlyi képviselőtársam contemplál, hozassék a földhitelintézettel kapcsolatba, nem érzem magamat hivatva nyilatkozni, mert először is nem tőlem függ; de ha tőlem is függne, én e tekintetben csak egyéni nézetemet fejezhetem ki, hogy nem abban látom én annak nehézségét, hogy a hitelszövetkezetek oly nehezen létesülnek, hogy nem találnának hitelforrásokat, ha egyszer alakultak. Mert hisz' mihelyt egyszer megalakultak ezen intézetek, minden esetre már a dologi hitelnél fogva, melyre igényt tarthatnak, rendelkezésükre fognak állni a szükséges források. Hogy azonban az ily szövetkezetek összeköttessenek egy oly intézettel, mely tisztán jelzálogos kölcsönök közvetítése és olcsó hitel nyújtása ez áljából alapíttatott, megvallom, ez oly kívánalom, melyet azért nem pártolhatnék, mert ezáltal talán egészségtelen irányban fejlesztetnének a hitelszövetkezetek, melyeket én is az öntőkegyüjtés és önsegély utján lassan lassan, fokozatosan kívánnék fejleszteni és nem mesterséges utón. (Helyeslés balfelől.) Én tehát tökéletesen hozzájárulok azokhoz, a miket itt erre nézve gróf Károlyi Sándor t. barátom felhozott; kívánatosnak tartom a kormánynak e tekintetben! erkölcsi támogatását a hitelszövetkezetek létesítéséhez, annál inkább, mert
