Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-55

55. trszftgos ülés febrnár 3-án, pénteken. 1888. Í5 I Sátor vagyok tehát előadásom egyik részére most, másik részére periig az illető rovatnál határozati javaslatot benyújtani. Az egyik határozati javaslatom a következő (Halljulc! Olvassa) : „A központi igazgatás czíme alatt egy gazdasági főigazgató ministeri tanácsos díjazására előirányzott 4000 frt fizetés és 600 frt lakbér a költségvetésből töröltessék." (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Perlaky Elek: T. ház! Midőn én a költségvetéshez, magából a költségvetésből óhajtok lehető röviden szólani, előre bocsátom,hogy részemről azon iskola embere vagyok, mert hisz erről maisokat irnak kiváló nemzetgazdák— mely az tartja, hogy a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministeriumnak nem hivatása ezen nemzetgazdasági ágak bármelyikében is közvetlen vezetőképen belenyúlni, hanem csakis az, hogy a társadalmi tevékenységet szítsa, az ellene emelkedő netaláni nehézségeket elhárítsa és igy csak közvetítő szerepet vigyen. Én részemről nagyon osztozom azon felfogásban, hogy ha a kormány mindent akarna tenni és ha mi mindent a kormánytól várnánk, azzal több kárt okoznánk, mint jót a hazának. Hisz akkor megbénítanók a magán tevékenységet, a tétleneket, a tunyákat nem birnók tevékenységre; mig ellenben a tevékenyt cselekvésében nieggyengítenők. Ezen felfogásból kiindulva, t. ház, más oldalról szemügyre véve azon hosszú sorozatot, a me lyet épen a költségvetésben ezen ministerium tevékenységének kifejezéseképen látunk felsorolva, azt hiszem, hogy e ministeriumot tétlenséggel — a mint ez a túloldalról felhangzott — vádolni jogosan nem lehet, sőt a mint későbben visszatérek rá, ezen ministerium egyes ágakban talán inkább többet tett, mintsem kevesebbet; többet, mint a mennyit tennie szükséges volt. Gondoljuk csak meg, t. ház, minő ídvár tért kellett a ministeriumnak beültetni. Hisz Magyarország évszázadokon át gyarmatnak tartatott és függetlenségének elérése után egy szabad ország erejére emelve, sokkal többet kellett tennie, mint más államoknak. Es én azt hiszem, hogy senki sem vonhatja kétségbe, hogy nálunk a haladás szemmel látható. Nézzük csak azon tevékenységet, a mely magából a költségvetésből szemeink elé tárul. Ott vannak a gazdasági tanintézetek. (Felkiáltások bal felöl: . is ám! Halljuk! Halljuk I jobbfelöl.) Önök, t. képviselő urak, már elmondták véleményeiket, mi is elmondjuk a magunkéit. (Halljuk! Halljuk!) Ott van a selyemtenyésztés, a méhészet, a tejgazdaság, a faültetés gondozása, ott vannak a bikatelepek, az állatorvosok képzése, a borászat gondozása, aszőllőtelepek fenntartása, a phylloxera elleni intézkedés, (Derültség balfelöl) ott van az országos mintapincze, (Nagy derültség balfelöl) ott van a vegykisérleti és a magvizsgáló-állomás, ott vannak a méntelepek és a valódi mintagazdaságot képező ménesbirtokok, a melyek egyes vidékeken a gazdák buzdítására szolgálnak; ott van a cnlturmérnökség, mindezek oly intézkedések, a melyekre lehet talán azt az észrevételt tenni, hogy itt-ott jobban lehetett volna csinálni, mert tudjuk, hogy utólag mindig jobban lehet valamit elvégezni, mint akkor, a mikor adataink, tapasztalataink még nincsenek. Annyi azonban kétségtelen, hogy ezek az ország nemzetgazdasági haladását tanúsítják. (Ugy van! jobbfelöl.) A teendők ily nagy halmaza mellett egyáltalában nem csodálkozom azon, hogy itt-ott történtek hibák és hogy még sok az, a mit a nemzetgazdaság terén óhajtanunk keli. Azonban erre más boldogabb országoknak évtizedeknek hosszú sora állott rendelkezésre, mig nálunk mindezt aránylag rövid idő alatt kellett létesíteni. (Ugy van! jobbfelöl.) Ezek közé sorolom, t. ház, a hitelügyet, a melyet ugy Dárdai Sándor t. barátom, mint gróf Károlyi Sándor képviselőtársam is felemlített. A hitelügy egyik része a reális hitelre, a talaj javítási és beruházási bankokra, másik része pedig a személyes hitelre vonatkozik. Beismerem s vallom, hogy én is mind a kettőt igen szükségesnek és kívánatosnak tartom. Azon óriási versenynyel szemben, amely gazdászatunkra nagyon érezhető nyomást gyakorol, csakis ugy állhatunk meg, hogy ha többet és olcsóbbat termelünk, ez pedig csakis czélszerü befektetéssel érhetőek Okvetlenül szükséges tehát, hogy azokat, a kiknek nincs módjuk saját erejökből ezen befektetéseket teljesíteni, a társadalom segítse. Ép ugy szükséges, hogy ha nem szükségesebb a személyes hitel rendezése, ha nem akarjuk azt, hogy az uzsora rákfenéje, mely a nép testén teng, a kisbirtokos osztályt rövid idő alatt csakugyan tönkretegye. Ezeket igenis első sorban a társadalmi erőknek kell közvetíteni és azt tapasztaljuk, hogy szabad alkotmánynyal biró országokban a társadalom szinte nemcsak nem kívánja, de perhorrescálja az államnak beavatkozását és csakis az autocrata országokban van az a beteges állapot, hogy mindent a kormánytól várnak. Mi nálunk kissé ellenkező jelenségekkel találkozunk, mi szabad nép vagyunk, szeretünk szabadságunkkal tündökölni, mi igen gyakran még a kormányt is szeretjük gyanúsítani, ha az egybe-másba közegeivel befolyni akar és ezt kortespolitikának szeretjük nevezni. És mégis, ha úgy akarjuk megnevezni s felfogni a körülményeket, a mint vannak, nem pedig, a mint azokat óhajtanok látni, akkor be kell ismerni, hogy nálunk igenis még az értelmi erő hiányzik és azért, mert a kormány az értelmi erőből nagyon sokat absorbeál, nálunk bizony a kormánytól várjuk az initiviatát. En is óhajtanám, hogy nálunk is lehetséges volna az,