Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.
Ülésnapok - 1887-55
U 55. országos ülés február 3-án, pénteken. 1888. Beszédemben kijelentettem azt is, hogy azon költségvetés, melyet a minister ur ezen birtok jövedelme és a várható haszon iránt beterjesztett, a lehető legnagyobb mérvben irreális. A minister ur erre a következőkkel felelt: (Halljuk!) „Szakértőt küldtem ki; a kiküldött szakértő azt jelentette, hogy a földek jók, a termés kitűnő s kellő megmunkálás mellett a megfelelő jövedelem is biztos." Ugyanakkor beszédemben kétséget fejeztem ki az iránt is, hogy ott, a hol ezen intézet felállíttatni szándékoltatik, az nem érzett szükség; lehet azt ott mesterségeden fentartani, de prosperálni azon a helyen az intézet nem fog soha. A minister ur azt felelte : „A megyei birtokosok felszólításomra 32 alapítványt tettek, ugy, hogy én, a ki csak 24, legfeljebb 26 tanonczra számítottam, e lelkes támogatás folytán kénytelen vagyok a maximumnak vett 26 növendék számát 32-re emelni." Végre pedig, hogy az általános aggályokat eloszlassa, a minister ur igy fejezte be beszédét: 5J A kincstárnak egyébbe nem kerül, mint a taneszközök beszerzésébe s tanító és a gazdaságot kezelő személyzet fizetésébe." Azt, hogy a, tulajdonos kötelezte magát a gazdasági épületeket önköltségén felépíteni, a minister ur február 3-ikán vagy 5-ikén tartott beszédében ismételte. És most nézzük, t. ház. vájjon az igent, minister ur előadása, az ő, hogy ugy mondjom, ünnepélyesen tett fogadása és ígérete, vagy pedig az én igénytelen előadásom nyert-e a következő tényekben megerősítést? Az idén van, t. ház, legelőszőr alkalom arra, hogy tüzetesen megismerkedjünk ezen földmives iskola szervezetével, kiadásaival. De ismerkedjünk meg tüzetesebben épen ezen évnek, tudniillik az 1886. évnek bevételeivel is. Ha ezt teszszük, akkor látjuk, hogy — és ez okmányilag van igazolva — hogy abból, a mit a t. minister ur mondott, semmi sem valósult meg és mindaz történt, a mit én előre láttam és a mire a t. házat figyelmeztetni bátor voltam. (Halljuk! Halljuk! szélső baloldalon.) A bevételekre ugyanis a t. minister ur előirányzott 15,000 frtot. A zárszámadások megtekintésénél azt látjuk, hogy az ezen évi összes jövedelem 1,411 forint 41 krajezárttettki (Felkiáltások: Talán sajtóhiba lehetett!) Azon megjegyzésre, hogy sajtóhiba, csak azt felelem, hogy méltóztassék meguézni a zárszámadásokat. Majdnem attól tartok, hogy a főszámszék még tollhibának tartotta, mert nem tudom, hogyan történt, hogy ez az ominosus 1,411 forint a zárszámadásokban mindenütt vastag betűkkel szerepel. (Derültség a szélső baloldalon.) Ez áll a bevételekről. Most nézzük a kiadásokat. Midőn a minister ur itt biztosította a házat, hogy a taneszközök beszerzésén kívül és a tanítói és gazdasági kezelő-személyzet fizetésén kívül ez az intézet az államnak semmibe sem fog kerülni, akkor az általa túlságosan előirányzott 15,000 frt helyett 27,177 frt i 3 krt adott ki. Ez volt az első évben. Következik a 2-dik év, vagyis a tavalyi esztendő, a midőn a dologhoz hozzá szólni épen a miatt nem lehetett, mert nem lehetett tudni, vájjon miként bizonyul be az, a mit. a t. minister ur mondott. A múlt évben előirányoztatott beruházások ezímén tizennégyezer forint, a rendes kiadások czímén 22,000 frt, ez tehát 36,000 frt. Közbevetőleg legyen mondva — meglehet, hogy én csalódom vagy nem értek hozzá — de nem tudom, hogy lehet beruházásoknak tekinteni azt. a mit másoknak a vagyonába fektetünk bele. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Hiszen ez nem más, mint eltakarása a valódi ténynek; mert beruházásnak mondani nem lehet azt, midőn más vagyonába fektetünk belé valamit, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ez tehát nem olvan eljárás, a melyhez a t. ház sanctióját adhatná. Es mi történik ma? (Halljuk! Halljuk!) a szélső baloldalon.) Az az ominosus 15,000 frtnyi jövedelem a költségvetésben folyton szerepel annak daczára, hogy az a zárszámadásokban nagy hetükkel reducáltatott 1,411 frtra. A kiadások pedig most már nem 21 ezer forinttal, hanem 26 ezer írttal szerepelnek. Van még egy tétel és ez különös figyelmet érdemel, van egy tétel 5 ezer frt beruházások ezímén. még pedig növendékmarha istállók építésére. Én, t. ház, itt sokszor hallottam az embert anyagnak nevezni, de azt még sem hittem volna, hogy a földművelési ministerium a növendék-marha istállót tanteremnek képzelje; mert csak ezen a ezímén és alapon volna joga saját kijelentése alapján ezt az állam által felépíttetni. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ugy van! Ki a tulajdonos ? Bizonyosan kortes!) Tartózkodás nélkül mondhatom, mert ez a biráló-bizottság előtt történt, midőn a t. minister urnak választása igazoltatott, hogy az az ur, a kinek az a birtoka, a t. minister urnak a főkortese. (Derültség a szélső baloldalon: Ahá!) Hát, t. ház, én nem teszek még arra nézve sem kifogást,ha a minister ura saját maga költségvetésébe a kortes sallariumokat felveszi, mint rendes kiadást; de az ellen mint megválasztott képviselője e háznak határozottan tiltakoznom kell, hogy a ház többsége a kortes sallariumoknak az államköltségbe való bevitelét pártolja. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Ez az, a mire a t. ház és az államtitkár ur figyelmét felhívni bátor voltam és azt hiszem, hogy az igen t. többség jó néven veszi tőlem, hogy ez alkalommal módot nyújtok arra nézve, hogy azon szép elveket, melyeket ugy helyeselni méltóztatnak, tényleg is foganatosítsák. (Helyeslés a szélső baloldalon.)
