Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-62

174 *>% országos ülés február 11-én, szombaton. 1888. érintette, azon majdnem 1,000-nél több községben, a honnan a gyermekek más községekbe kénytelenek járni, vagy más községekbe járva sem kapnak kellő oktatást, legalább vándortanítók által okvetetlenül kell intézkedni a kormánynak az iránt, hogy ha csak 3—4 hóban nyernek is oktatást egy éven át, de a lehetőségig minél több községben kapjanak nevelést a gyermekek, ha kevesebb számmal vannak is; kötelességemnek tartottam felszólalni annálinkább, mivel tudom, hogy épen e ezím alatt fordulnak elő a kisdedóvodák, a melyekre nézve van ugyan felvéve egy kis összeg, tudom, hogy nem vehet fel a minister ur a mostani viszonyokban többet, de én hiszem, hogy érzi a t. közoktatásügyi minister ur is, a mit én, hogy épen nemzetünk érdeke az, a mely, a hol csak lehet, minden községben a kisdedóvodák felállítását parancsolja, nemcsak azon tekintetből, amelyeket néhány nappal azelőtt egy kormánypárti képviselőtársunk is előadott, hogy a gyermekek halandósága Magyarországon a legkirívóbb, a minek ezen intézmények által is eleje vétetnék, hanem azért is, mert a gyermekeket tisztán magyar hazánk iránti szeretetből kell kezdenünk már zsenge koruktól ápolni. Tehát én azért szólaltam fel most, hogy megkérjem a t. közoktatásügyi minister urat, mert egyszer el kell jönni az idejének — miként tegnap Holló t. képviselőtársam érintette — hogy ha tudunk a képviselőház palotájára, mely 10—12 év múlva készül el, 10 millió forintnál több összeget áldozni — jó, ha szükségesnek tartja a törvényhozás többsége, áldozzon — da ha arra tudunk áldozni vagy tudunk 20, 30, 50 milliót áldozni, ha kell a véderőképesség fejlesztésére : engedje meg a t. minister ur, éreznie kell azon kötelességét, mert hiszen az ő lelkében is benn van a kötelesség érzete, hogy egyszer már el kell jönnie annak az időnek, a midőn, ha kell, bármi módon, ha másként nem, azon módokon is, a melyeken e nemzet törvényhozása például a véderő kellő kifejtéséről gondoskodik, átható intézkedést kell tenni arra nézve, hogy a még hátralevő elemi népiskolák felállítása és a kisdedóvódáknak országszerte létesítése eszközöltessék. (Helyeslés a szélső balfelől.) Lehet ezt társadalmi úton, lehet a községek és lehet a törvényhatóságok utján; de a hol nem lehet ezen az utón, a hol ellenszegülés vagy közöny mutatkozik, intézkedni kell törvényhozási utón. Nem mondom, hogy az állam, kivált a jelen pénzügyi helyzetben, pénzbeli áldozatokat hozzon; de annyit tudok, hogy ha van kötelező törvény, akkor mindenki inkább teljesíti kötelességét, a melyet, ha teljesíteni kel!,nehalaszszuk évről évre és évtizedekről évtizedekre. Hiszen már két évtizede múlt el, hogy költségvetéseinket törvényhozási utón megalkotjuk. | Azóta többször, 3-4 évenkint felszólalunk egyszer-másszor a kisdedóvódák általános létesítése iránt és ime, máig sincs megoldva a kérdés. Volt ugyan ez iránt javaslat beadva, de elhallgattatott s máig sincsen tényleges eredményünk. Tudom,, hogy már folytak tanácskozások mindazon községekben, a hol nincsenek iskolák, a gyermekek oktathatása, mind pedig kisdedóvódák felállítása czéljából; én tehát csak azért szólaltam fel, hogy felkérjem a minister urat, vegye szaktanácskozmány alá ezt az ügyet és gondoskodjék róla^hogyez év őszén vagy előbb is törvényjavaslatot terjeszszen a ház elé, hogy mi módokon, minő társadalmi vagy községi, törvényhatósági és törvényhozási intézkedések lennének szükségesek, nem azért, hogy egy vagy két évtized alatt, de néhány évtized alatt legalább megvalósittassék az eszme és kezdjük meg a jövő évben, minél előbb annak megvalósítását. (Helyeslés.) Ez az, a mire a t. minister urat felkérni kívántam, kijelentve, hogy ha at. minister ur maga, saját benső érzése és meggyőződése ellenére ily törvényjavaslattal nem állna elő, mi t. barátainkkal kötelességünknek fogjuk érezni egy ily törvényjavaslatot tenni le a ház asztalára, de ezt első sorban várjuk a t. kormánytól. Mivel már felszólaltam, lehetetlen, hogy egyúttal az 1879-ik évi XVIII. t.-cz. intézkedésére, vagyis arra nézve is ne nyilatkozzam röviden, hogy a magyar nyelv tanítása általában jobban haladjon, mint most. Nem kívánom én a kényszerítő rendszert, nem kívánom, hogy az idegen ajkúak felejtsék el saját nyelvüket, azt ne beszéljék, ne műveljék. De annyit kívánhatok, hogy a magyar állam érvényt tudjon szerezni ama törvényének, hogy a magyar nyelv bizonyos idő múlva köteles tantárgy legyen a tanodákban. Én tehát csak arra kérem a tisztelt minister urat, hogy erre terjeezsze ki figyelmét. A felekezetek önkormányzata az oktatás dolgában előttem is becses, de csak addig, a mig ez oktatás megegyezik hazánk törvényiéivel. De ha bármely felekezet nem teljesítené a törvény ebbeli intézkedését, óvakodjék a tisztelt minister ur nekik mindig engedni. Ha többszöri megintés után sem teljesítik a törvény parancsát, éljen azzal a jogával, a melyet a törvény kezébe ad és ha bármely felekezet nem akarna oly tanítót alkalmazni, a ki a magyar nyelvet is képes tanítani, akkor ily tanítót állítson oda ő maga. Sajnálom, de kénytelen vagyok megütközésemet kifejezni azon, midőn látom a ministeri jelentésből, hogy

7 mig a római katholikusoknál 7752 tanító közül 203 nem tud magyarul, mig a görögkatholikusoknál 2108 közül í 62 : addig 2156 ágost. evangelicus tanító közül 254 nem képes magyarul tanítani. S ha tekintem az e részben legelmaradI tabb megyéket, ugy látom, hogy azokat sem a | vagyonosság, sem az intelligetnia hiánya e tekin-