Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.
Ülésnapok - 1887-61
\ 55 61. országos ülés febrair 10-én, pénteken. 1888. kivül esik s bár képzettségénél, társadalmi fontosságánál fogva megkövetelhetné a kellő tekintélyt, de a társadalmi traditiókban ennek alapfeltételeit mindeddig még nem tudta megtalálni, sőt tovább megyek. Középiskolai tanáraink közül sokan nemcsak az erkölcsi elismerésben, de a kenyér hiányában szűkölködnek. Mit szóljunk az oly közállapotokhoz, midőn akadémiai képzettséggel biró emberek vidéki iskoláinkban 5 — 600 írttal nyomorognak. Kisebb városaink tanerői a napi tengődés gondjai között heti 26 — 28 órával végzik a pária-munkát s még az a remény sem vigasztalja őket, hogy munkaképtelen korukban vagy haláluk esetén özvegyeik és árváik sorsa biztosítva lesz. Valóságos anomália, hogy a közvetlen állami kezelés alá nem tartozó középiskolák tanárai még arra sincsenek feljogosítva, hogy az országos nép- és polgári iskolai nyugdíjintézet tagjai lehessenek. Minő nagy a különbség e tekintetben a mi viszonyaink és a porosz viszonyok közt azt rögtön megítélheti, a ki a porosz tanárok helyzetét ismeri. Csak arra a rangfokozat közötti különbségre utalok, mely közöttük fennáll. Nálunk a véglegesített és megerősített rendes tanár a IX., az igazgató a VIII. díjosztályba tartozik. Poroszországban 1886 óta a középiskolai tanárokat az elsőfokú bírákkal az V. fokozatba, az igazgatót a kormánytanácsosokkal a IV. fokozatba helyezték. Nem azért hoztam fel e dolgot, hogy ebből levonjam a következtetéseket, de ötletszerűen említem fel viszonyaink illustrálíiíStirii. T. ház! Nem akarok kicsinyes dolgok bírálatába és taglalásába bocsátkozni, de annyit el kell ismernem, hogy ha középiskoláink szervezete nem tűnik is ki egységes jellegével, de azok ügye czélszerűen és öntudatos terv szerint vezettetik. Azon elismerések után, melyeketa túloldalon tanügyi politikánk kimagasló alakja és vezére iránt hangoztattak, nekem, t. ház, nagyon kevés szavam lehet, legfölebb csak azt constatálhatom, hogy azon dicséret és magasztalás, mely őt, mint tanügyi politikának szervezőjét illeti, részben reánk is háramlik, (Derültség balfelöl. Halljuk ! jobbfdől) a mennyiben ő azon párt tanügyi politikáját juttatta kifejezésre, a mely pártnak nézeteit vallja s a mely párttal solidaritásban áll. (Helyeslés jobb felől.) T. ház! Teljes intézeteink száma folyton növekszik; okleveles tanáraink száma nő; az iskolai közegészségügy javítása, az iskolák külső és belső felszerelése a fejlődés biztos medrében halad; a gymnasiumí tanterv és utasítások megállapításával rendeztük humanisticus irányú közoktatás-ügyünk keretét és igy elmondhatjuk, hogy a haladás e téren a legszembetűnőbb, a mit ezen házban constatálni szükséges. (Helyeslés jobbfelöl) A legfőbb eredmény azonban, a melyet közoktatásügyünk rendezésénél elértünk, az, hogy tanuló ifjúságunk számban erősödik s érzelmében magyarosodik. (Helyeslés jobbfelöl.) E haladás a magyar állameszme megizmosodását bizonyítja s a nemzet jövőjének ismérve és államalkotó képességének föltétlen bizonyítványa. (Élénk helyeslés jóbbfelöl.) En tehát a költségvetést általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Holló Lajos képviselő urat illeti a szó ! Holló Lajos: T. ház! A vitának vallásügyi részében résztvenni nem kívánok, még pedig azért nem, mert egy rövid kijelentéssel jelezhetem álláspontomat és ez az, hogy a határozati javaslatot, a melyet Irányi Dániel t. képviselőtársam benyújtott, teljes mértékében elfogadom. (Helyeslés szélső balfelöl.) Csakis egy észrevételt kívánok az előttem szólt t. képviselő ur beszédére tenni. (Halljuk! Halljuk!) 0 ugyanis azt állította, hogy azon határozati javaslat, a mely ezen oldalról beterjesztetett, bizonyos tekintetben anticatholicus jellegű és színezetű. (Halljuk! Halljuk!) Én, t. ház, mint szintén azon vallásfelekezet egyik tagja, melybe a képviselő ur tartozik, határozottan kijelentéin, hogy nem ismerem azon vallásfelekezetnek azon tételét vagy elvét, a mely a vallás- és lelkiismereti szabadságot megtiltaná és gátolná. (Igaz! Ugy van! szélső balfelöl.) Én tehát nem ismerem el, hogy a vallás- és lelkiismereti szabadságnak proclamálása és követelése anticatholicus volna és azon vallási elvekkel ellenkeznék, a melyeket én is követek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Felszólalásom valódi és tulajdonképeni tárgya csak néhány gyakorlati megjegyzés a közoktatásügy szervezetére és a közoktatási politika irányára nézve. (Halljuk! Halljuk!) Talán adatokat nem soroltam volna fel, ha az előttem szólt t. képviselő ur adataival a közoktatás terén nem szándékozott volna oly progressivitást kimutatni, mely legalább az én szerény véleményem szerint azon mértékben nem forog fenn. (Halljuk! Halljuk!) Helyes közoktatási politikának azt tartom, mely figyelemmel kiséri ugyan a külföld tapasztalásait s alkalmazkodik az ott elért eredményekhez, de első sorban a nemzet viszonyait, elmaradottságát vagy fejlettségét tartja szem előtt; azt a közoktatásügyi politikát, a mely czélul tűzi ki, hogy a társadalom minden osztályának megadja a képzettség azon mértékét, a melyre az ahhoz tartozóknak egyéni czéljaik elérése végett szüksége van és a melylyel az illetőknek az állam érdeke szempontjából birnia kell. Húsz éven át intézzük és vezetjük önállóan közoktatási ügyünknek fejlesztését. Migakörülöt-