Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-61

61. országos ülés február 10 élessé nem váltak volna soha. A törvény által biztosított paedagogiai irányzat megnyugtatta volna a vallási érdekeket s nem keltette volna fel azt a resensust, azt a féltékenységet, mely a felekezeteket egyenesen utalja arra, hogy önmun­kásságük által ellensúlyozzák a törvényben men­tesített paedagogiai hiányt. Nem akarok én merev felekezeti álláspontra helyezkedni, mert az iskolák rendeltetését én a tanításban s nem a proselytáskodásban keresem. Oktatásügyünket a didaeticai elvek szempontja s ne a felekezeti féltékenység szűkkeblüsége ve­zérelje. De még sem hallgathatom el azon aggodal­mamat, mely a tanügyi követelmények megszabá­sában, az autonóm felekezetek által fentartott középiskolák részére privilégiumokat biztosít. A tanügy czélbeli és lényegbeli egysége megköve­teli, hogy ugy a tantervek megállapításában, valamint a tananyag keresztülvitelében orginicus egyöntetűségre törekedjünk. (Helyeslés.) Szivemből örülök mindazon előnyöknek, me­lyeket az állam, az állami teherviselés tekinteté­ben az iskoláknak nyújt, de még sem tarthatom teljesen indokolt eljárásnak, hogy a kormány az egyenértéki adó kivetésénél más kulcsot állapí­tott meg az autonóm felekezeti iskolák részére, mint a szerzetes rendek iskolái részére. Ott ki­vetési alapnak az adó 100-szorosát, itt pedig a tiszta jövedelem 20-szorosát fogadja el. A reci­procitás megköveteli a részrehaj latlanságot, mert a catholieus középiskolák csak ép oly cultur-hi­vatást teljesítenek, mint amazok. (Ugyvan!) Nagyon szeretném, ha a t. kormány a csonka középiskolák kérdését is mielébb megoldaná. Ezek nagyban hozzájárulnak a szellemi proleta­riátus terjesztéséhez. Teremtenek oly tömeget, melynek értelmi tőkéje az egyéni existentia meg­alapítására kevés, de a társadalmi elégületlenség szítására sok. A csonka középiskolákat vagy ki­keli egészíteni, vagy practieusabb módon rende­zett polgári felsőbb népiskolai, vagy ipariskolákká kell átalakítani. (Helyeslés.) Talán e reform hozzá­járulna némileg ahhoz is, hogy a szülők nevelési czéljának egészségesebb irányzatot adjon. (He­lyeslés.) A szülők és családok körében általánossá vált nézet, hogy gyermekeik jövőjét csak akkor biztosíthatják, ha azokat állami szolgálatba helyezhetik. (Ugy van! Ugy van!) Az ipar, keres­kedelem s agricuitura körét érintő magánfoglal­kozások, melyek nemcsak az egyéni helyzet füg­getlenségét, hanem a jólétet is előmozdítják, nálunk nevelési czélt nem képeznek. (Élénk he­lyeslés.) Egy kis biztos állás, kényelmes napi­munkával, csekély fizetéssel, ez az iskoláztatás indító oka és végczélja. Az a gyakorlati irány, -én, pénteken. 1888. J5J mely az ipar és kereskedelem részére akar ér­telmes szakképzett magánhivatalnoki osztályt te­remteni, társadalmi törekvéseinkben gyökeret verni nem tud. (Élénk helyeslés.) Az ily egyoldalú felfog oka annak, hogy az iskolai képzett­séget a szülők nem a gyakorlati élet szükség­letének tekintik, hanem oly értelmi kelléknek, melyet a qualificationális törvény megkövetel. (Élénk helyeslés.) A műveltség s az ezzel kapcsolatos társa­dalmi tekintély fogalmát azonosítják az állami szolgálattal. Sok szülő azt hiszi, hogy tiszteletre, tekintélyre gyermeke csak akkor tarthat számot, ha az adóhivatal utján jut gagejához. (Derültség és helyeslés. Halljuk!) Az ezen felfogáson alapuló hajlam káros kö­vetkezményei ott észlelhetők közgazdasági életünk szegénységében, industriánk fejletlenségében s ott észlelhetők ama ferde irányú társadalmi fel­fogásban, mely a kézimunka lenézésében nyil­vánul. Szokásaink, hajlamaink erősen aristocrata szagúak (Halljuk! Halljuk!) s keztyűt húzunk, mielőtt az iparossal kezet szorítanánk. Pedig a munka becsület s a népek csak ott lehetnek ser­vilisekké, a hol a munka tekintélye meg van gya­lázva. (Zajos általános helyeslés.) Ez a felfogás megtámadja korunk nagy elvi irányzatát, a democratiát (Halljuk!) s akadályozza a társadalmi egyenlőség tudatának érvényre jutását. De lehetnek még károsabb következmé­nyei is. Teremthet oly improductiv osztályt, mely­nek az állam elébb utóbb existentiát nyújtani nem tud s a mely osztály a szellemi proletarismus minden adhaerentiájával és veszélyével fogja tá­madni a társadalmi rend alapjait. (Élénk he­lyeslés.) Annyit mindenesetre mondhatunk, hogy közép­iskoláink az utóbbi 10 év alatt tetemesen javultak. Ha a középiskoláinkban ép ugy, mint az angol iskolákban, a neveléssel is foglalkoznának, vagy legalább a nevelés némely teendőit a maguk körébe vonnák, még egészségesebb rendszere lenne ok­tatásügyünknek. De nálunk, t. ház, épen azért, mivel a közép­iskolákban a nevelési rendszer nem divatozik, a tanulók egyoldalulag fejlesztetnek és képeztetnek s nem jut azon paedagogiai hivatás kifejezésre, hogy az iskola nemcsak az értelem fejlesztésének, hanem a lélek képzésének és a művelődés eszkö­zének tekintse magát a tanítást. (Helyeslés.) Azért, t. ház, a nevelés némi teendőit kellene bevonni iskoláink keretébe és ez nagyban hozzá­járulna ahhoz, hogy a tanárok társadalmi tekin­télyét és reputatióját is emelje, a mire pedig nálunk épen a nevelésügy szempontjából nagy szükség van. (Halljuk!) A tanári kar jelenlegi szervezetében teljesen új intézmény. A megszokott társadalmi cathegoriák keretén

Next

/
Oldalképek
Tartalom