Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-60

60. országos ülés február 9-én, csütörtökön. 1888. 1

~1 ""' ,1 / mintha keserű kifakadások elvennék kedvét a méltányos kívánságoknak előbb-utóbb való teljesítésétől. Én tehát nem helyi, de általános érdekű kérdést akarok felvetni e házban való felszólásommal, oly kérdést, a melyre ugyan nincsen válasz a közoktatásügyi költségvetés tételeiben, de a mely a legszorosabb kapcsolatban van közoktatásunk ügyével s a melynek azonnal való megbeszélése, ha nem is elkerülhetlenül szükséges, de megfontolása a jövőre való nézvést — meggyőződésem szerint — fölötte kívánatos. (Halljuk! Halljuk!) Pártkülönbség nélkül el kell ismernünk, t. ház, hogy a közoktatás ügye az utóbbi 20 esztendő leforgása alatt örvendetesen lendült. Trefort minister ur, a ki korát meghazudtoló fiatal lelkesedéssel agitál még oly dolgok érdekében is, melyek a közoktatás körén kivül esnek, 20 év előtt még alig sejtett eredményeket ért el : az iskolák, akár csak a mesebeli katonák, mintegy varázsütésre keltek ki a földből. Nagyratörő szelleme nem pihent meg, mig az ország szivét oly intézetekkel nem népesítette be, melyekre büszke lehet minden magyar ember. Épen azért, mert régóta méltó csudálkozásom tárgya a minister urnak nagy szabású alkotásainak közepette is minden csekélységre kiterjesztett figyelme: szinte lehetetlennek tartom, hogy egyszer-másszor szemébe ne ötlött volna az a merénylet — mert szelídebb kifejezéssel nem élhetek — melyet könyvkiadóink évről-évre elkövetnek a magyar gyermekvilág ellen. Nem az iskolai tankönyvekről szólok, mert azokért, jók vagy rosszak, nem a könyvkiadók felelősek, de értem azokat a képes könyveket, melyek a házi nevelés és oktatás kiegészítő részeiként minden évben, különösen karácsony táján, elözönlik a könyvpiaczot; azokat a nagy részben külföldről importált, rendesen silány fordításban terjesztett, kisebb részben hazai termékeket, a melyek úgyszólván minden kritika nélkül kerülnek a gyermekek kezébe s mig együgyű tartalmukkal megtompítják az ébredező elmét, idegen szellemükkel csirájában fojtják el a hazafias szellemet, évekre vetik vissza a magyar irodalom jó termékei iránt való egészséges érzék kifejlődését. (Tetszés.) A német és az angol híres az ő gyermekirodalmáról. Ám azoknak, a kik ez irodalmat fordításból ismerik, csak sejtelmök lehet e többek által inkább divatból dicsért irodalom jóságáról. Annyi tény, hogy a magyar könyvpiacz el van árasztva idegen művekkel, vegyest jó és rosszakkal, de ezekkel szemben mink van nekünk ? Van egynehány jó és egy egész sereg selejtes gyermek- és ifjúsági könyvünk. Tényleg a magyar ifjúsági irodalom szánalmasan szegény. Könyvkiadóink, kiknek hazafiságában nem kételkedem, &ÉPVH. NAPLŐ. 1887 — 92. III. KÖTET, de a kikben, mint a tények bizonyítják, az üzletember földhöz veri a hazafit, édes keveset törődnek a gyermek- és az ifjúsági irodalom istápolásával. Olcsó áron megvásárolják a külföldi képes könyvekből a képeket s ezekhez vagy lefordíttatják az eredeti szöveget rendesen könyvvezetőik által — a kik a tudós akadémikusok példájára ismét kiadják albérletbe, valószínűleg az inasoknak — vagy pedig, hogy a magyar irodalomnak is hozzanak némi kétes értékű áldozatot: az idegen képekhez eredeti szöveget is iratnak, rendesen ismét a könyvvezetők által s így eshetik meg az, hogy a magyar gyermek kezébe kerül egy képes könyv, melyben a juhász sarkig érő, hófehér külsejű, Mentsikoff-kabátban, háromszögletes kalapban, kék pantallonban és hogy a toilette teljesen modern és nemzetközi legyen, hegyes orrú czipőben támaszkodik kampós botjára. Ilyennek képzeli, mert ilyennek látja a magyar városi gyermek a magyar juhászt. Hogy könyvkiadóink az iskolákban köteles szemlélő oktatásnak mily nagy segítségére vannak; ennek illustrálásául a sok közül csak egy könyvet említek fel, a mely valóságos tárháza az együgyüségeknek és a mi a legtragicusabb, ez a könyv — a kiadó szerint — még elszakíthatlan is. Jó szerencsére azonban, nincs az a játékszer és az a könyv, még ha vasból volna is, a mely a gyermek romboló kedvének a kudarcz veszedelme nélkül ellent tudjon állani, a mint ezt az elszakíthatatlan könyvnek kezemben lévő kiszakított lapja is bizonyítja. Ebben le van írva, t. ház, hogy milyen egy város és pedig a következőkép : „Ugy feküszik néha némely város, Hogy előtte — a mi soh'sem káros — Folyó terül; — ilyenkor hát persze — Első dolog azt fogni be tervbe, Hogy hid legyen, a mely arra álljon, Hogy ezen át ember s kocsi járjon. Ez a hid hát, a melyet itt látunk. Azért épült, miért egy más nálunk." íme, t. ház, a nagyfokú együgyűség, kíséretében a mézesbábok verseire emlékeztető magyartalanságnak. „Ugy feküszik néha némely város, de nem mindig, hogy előtte . , . folyó terül." A folyók csupa hasznot hoznak az emberiségnek. Lehet, hogy a hol e könyvnek az eredetije megtermett, az özönvíz óta sohasem volt árviz, de mi magyarok, sajnos, e kivételes szerencsével nem dicsekedhetünk. A hidról azután betér a városba, a vásártérre és mit látunk ott ? „Vásártéren szökőkutak, házak, Tejes-, szénás- s búzás-kocsik állnak." Szökőkutak a magyar városok vásárterein! Mikor a főváros is már-már nevetségessé tette magát, mig egy szökőkutat össze tudott hozni! (Tetszés a jobboldalon.) S8