Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.
Ülésnapok - 1887-60
jog 60. orszftgos ülés február 0-én, csütörtökén. 1S8S De most jön a java. (Bálijuk! Halljuk. 1 ) A vásártéren nemcsak „szökőkutak, házak, tejes-, szénás- s buzás-kocsik állnak", hanem: „Hébe-hóba arra jön egy mágnás; Egynek lova pej, a másé sárgás; Egynémelyik kisasszonynyal lépdel, — De mindegyik tiszta „angol vérrel." (Nagy derültség jóbbfelol.) Azt hiszem, a t. ház felment engem az alól, hogy commentárral kisérjem ez utóbbi sorokat, (Helyeslés jóblfelöl) csak ismétlem, hogy ez a könyv elszakíthatatlan! (Általános derültség.) Ez azonban egy idegen könyv. Most bemutatok egy eredetit, melynek czíme : „Gyermekmesék". (Halljuk! Halljuk!) Ez arról nevezetes, hogy az összeállított ártatlan, együgyű történetecs kék közé a szerző beékelte saját világfájdalmas versét is, a melyet, ugy látszik, nem tudott a lapoknál elhelyezni. Ez, t. ház, igy szól : „Ezüst sugárt sző ablakomra A felkelő hold szende fénye, Szivemre egykor ép igy fonta Képét a szebb jövő reménye. S ezüst sugárként jár azóta Búbánatimnak éjjelében Szivemben olykor vissza-vissza Vigasztalgatni szép reményem." Ez, t. ház, kétségtelenül egy szerelmében csalatkozott szívnek megnyilatkozása. (Általános derültség.) De milyenek azok az ártatlan mesécskék, azok a történeteeskék ? Fölolvasok egyet példaképen. Hogy miért kell óvakodni a rossz levegőtől, ezt a következő tanulságos történettel bizonyítja: „A mily hasznos a friss levegő, olyan káros a romlott levegő. Példa erre ama földalatti barlang, mely Nápoly mellett Olaszországban van s melyet kutyabarlangnak hivnak, mivel a belemenő kutya odadöglik. A barlang levegője rossz, olyan kellemetlen szagú, mint a gyufa, ha a kén ég rajta s a kén öli meg a kutyát. A barlang őrének volt egy kutyája, mely három évig volt a barlangban és még sem döglött bele, de később aztán egyszer mélyebbre hajtotta le fejét és ő is odaveszett. Azért kell nekünk ott, hol vagyunk, friss, üde levegőről gondoskodni." Vagyis a magyar gyermekeknek azért kell friss és üde levegőről gondoskodni, mert a nápolyi kutya-barlang őrének kutyája beleveszett a kutyabarlangba. (Nagy derültség.) De, t. ház, nem folytatom e méltán megkaczagtató s mégis szomorú szemelgetést. A kiadók és irók, legalább nagy részben, ugy látszik, abban a balhiedelemben szenvednek, hogy mi sincs könnyebb a világon, mint gyermekek számára irni könyvet. Ám én azt mondom — s nem én mondom először — hogy a gyermekkönyv, az ifjúsági könyv legnehezebb faja az irodalmi műveknek. Ide nem elég erősirói tehetség. A leggenialisabb iró is kudarczot vall, ha tehetségéhez nem járul mélységes mély kedély s mindenek felett: a gyermekvilágnak erős szeretete. Annak, ki gyermekkönyv írásába fog, kell, bogy érezze vagy érezte legyen valaha a családi élet melegségét, kell, hogy részese legyen, vagy lett légyen valaha a családi élet örömeinek és aggodalmainak; kell, hogy letudjon szállni a gyermekvilág eszejárásához, kedvteléseihez s épenséggel nem felesleges, ha mindezekhez lelkében van még, a gyermekekével rokon vonás: egy csepp naivitás. Szívesen elismerem, hogy magyarban is van néhány jó, többé-kevésbbé kifogásolhatatlangyermek- és ifjúsági könyv. De ez a kevés épen nem elégséges arra, hogy a sok rosszat kiirtsa, már azért sem, mert a szülők nagy része minden eritica nélkül vásárolja össze a mutatósnál mutatósabb képes könyveket s végre is valamennyi szülő nem lehet egy-egy Gyulai Pál. És azok a szülök, a kik criticával vásárolják a könyveket, vájjon mit tesznek? A magyar gyermek- és ifjúsági könyvet nem vásárolják azért, mert nagy részben silány s kisebb részben hajó, akkor annyira szerény kiállítású, hogy azért nem veszik, mert a gyermek gyermek és annak szép és mutatós is kell. A külföldi jobb hírű ifjúsági könyveket azért nem veszik meg, mert rendesen silányul és lelkiismeretlenül vannak fordítva. Mit tesznek tehát a szülők ? A gyermek- és ifjúsági könyveket megveszik német vagy franczia eredetiben, mert hiszen minden előkelő uri családnál parliroznak németül és francziául és olvasnak összevissza mindent, magyarul, németül és francziául. A gyermek nő, a sok grammatica és mindenféle nyelvű olvasmány chaossá kavarodik fejében s nem ismeri anyanyelvének szellemét s nem tudja méltányolni annak szépségeit, sajátosságait, mert csirájában fojtották meg benne az ez iránt való érzéket. Igy nő fel nemzedék nemzedék után. Igy nőhetnek fel azok a nemzedékek, melyek ma együtt alkotják a magyar intelligentiát, a mely nagyjában két főrészre osztható : a magyar tudós academiára és az olvasó közönségre. Az academia tagjainak jó nagy része nem tud magyarul irni. (Nagy derültség. Felkiáltások : Igám van! Halljuk! Halljuk !) A közönség nagy része nem tud magyarul olvasni. (Halljuk! Halljuk!) Ezen a visszás állapoton segíteni kell, t. ház. Valahogyan módját kellene ejteni annak, hogy a gyermekek fogalomvilágát ne népesítsék be együgyű történetekkel, szellemét, nyelvét és Ízlését ne rontsák meg az idegen világban járó, rendesen silányul fordított olvasmányokkal. (Helyeslés.) A könyvkiadók panaszainak nincsen szünetelése, hogy igy meg ugy nem veszik a magyar könyveket. Enquét-eznek folyton, hogy mint le-
