Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-60

136 60. országos filé* február 9'én, csütSrt$k5n. 1888. csak két momentumra akarok refleetálni. Először a háznak minden tagja tudja, hogy mi történik a, görög orthodox-egyház kebelében. Minden áron azon dolgoznak, hogy a görög szertartású egyház uniója a katholikus egyházzal összetöressék. És vájjon vallási szempontból teszik-e ezt? Ez tisztán nemzetiségi, nyelvi és hatalmi kérdés. (Általános helyeslés.) Másodszor, méltóztassék tekintettel lenni arra, hogy mi történik a katholikus szerbek körében? Mindenütt hangoztatják a szláv líthurgiának behozatalát. Már, t. ház, ha Laibachhan a katholikus egyházban szláv lithurgia lesz, nem fogjuk azt megakadályozni Magyarországon sem, ha a vallásszabadság barátai vagyunk: ez pedig valóban nem volna üdvös a magyar államra és a magyar culturára. (Élénk helyeslés jóbbfelöl.) Méltóztatott említeni, hogy én nagyon gyakran hangsúlyoztam azt, hogy Magyarországon xígy is van vallásszabadság. Olyan vallásszabadság, a mint azt formulázni méltóztatott, nem létezik, hanem a lelkiismeret szabadsága megvan, hogy azt nagy mérvben tiszteljük, arra csak egy tényt akarok említeni. En ugyan nem értem, hogy egy keresztény ember hogy lehet annyira elfogult, hogy gyermekét nem akarja megkereszteltetni, de előfordulnak ily esetek. Nem akarom sem az illető egyént, sem a helyet megnevezni, hanem egy helyen előfordult az eset, hogy az illető felekezetnek főnöke nekem irt, hogy én a redőrséget és csend őrséget igénybe vegyem és a gyermeket megkereszteltessem. (Derültség.) Ezt csakugyan nem tettem, mert ezen a módon a keresztény egyháznak híveket nem akarok szerezni. (Helyeslés jóbbfelöl.) Általában az individuumnak lelkiismeret és vallás tekintetében korlátlan szabadsága van. Igaz, mihelyt családot alapít, bizonyos viszonyokban ezen szabadság korlátozva van és azért azon eszmekörnek — e kifejezéssel múltkor is éltem — mert a vallásszabadság nem egy eszme, nem egy ntézmény, hanem az az eszméknek és intézményeknek igen nagy köre, a practicus oldala ép az, a mit szinte más alakban, de méltóztatott említeni, a házasság kérdése. (Halljuk!) Ezt reformálni kell, a mostani állapotoknak véget kell vetni (Élénk helyeslés) és azt gondolom, hogy a t. igazságügyminister ur, valamint a polgári törvénykönyvvel specialiter, ugy e kérdéssel is foglalkozik. Én általában, a mennyiben szükségesnek tartom a positiv vallásokat és egyházakat, azoknak barátja vagyok s a mi az én hatáskörömben fekszik, azt én megteszem s a hol baj van, azt orvoslom. (Helyeslés.) Megemlítem, mert bizonyos érdekkel bír, a congrua kérdését, (Halljuk!) Ezt igenis én hoztam napirendre, ez tárgyaltatik és hiszem, meg is fog oldatni, mert valamennyi katholikuB egyházról, de minden egyház és felekezetről nézetem az, hogy annak nemcsak külső cultusból kell állani, hanem oly morális intézménynek kell lennie, a mely az ember eszmejárására, gondolkozására és magaviseletére hat. De hogy ezen eredményt elérhessük, szükséges, hogy papjaikat jól neveljék és tisztességesen ellássák. (Elénk helyeslés.) E tekintetben én működésemet megkezdtem s azt hiszem, hogy annak eredménye is lesz. Méltóztatott a t. képviselő ur a római mozgalmakat említeni. (Halljuk!) Nagyon természetes, hogy ugy, mint egész Európában, a magyar katholikusok is bemutatták hódolatukat Rómában ő szentségének. Mi ebbe nem avatkoztunk, mert hanc veniam damus petimusque vicissim. Ha szabadságot akarunk, egyenlő mértékkel kell mérni, nem kell másokat szabadságukban korlátozni. (Helyeslés jóbbfelöl.) Egyébiránt, hogy mit beszélnek, tesznek,, bizonyos körökben, arról nekem praecis tudomásom nincsen; hanem arról bátor vagyok biztosítani a t. házat, hogy mi ezen ügyekben mindig a törvény szerint és a magyar állam érdekeinek szemmel tartásával fogunk eljárni. (Élénk helyeslés jobbfelöl,) Ezek után nagyon sajnálom, de kénytelen vagyok kérni a t. házat, hogy Irányi Dániel t. képviselőtársam határozati javaslatát ne méltóztassék elfogadni, hanem méltóztassék e kérdés megoldását jobb, boldogabb időre hagyni; mert nem elég valamit napfényre hozni, hanem meg kell választani az időt is, hogy oly időben tegyünk valamely javaslatot, a midőn meg vagyunk arról győződve, hogy a javaslat ténynyé fog válni. (Élénk helyeslés jóbbfelöl.) Benedek Elek: T. ház! Kezdetben az volt a szándékom, hogy a részletes vita kedvező alkalmának felhasználásával, helyi érdekű dolgokat hozzak napirendre. Mert minden vidéknek megvan az ő többé-kevésbé méltányos kívánsága, mint minden egyéb, ugy közoktatásügyi tekintetben is. kezdve az iskolai kitört ablakokon, egészen odáig, a hol még kitört ablak sincs. Nevezetesen : szándékomban volt, hogy megbolygassam a sepsiszentgyörgyi Mikó-kollegium ügyét, a melynek 8 osztályúvá emelését egy egész megye szellemi és anyagi jóléte teszi kívánatossá; a barótigazdasági iskoláét, a melyből annak tökéletes szervezete következtében nagy nehézséggel jár a felsőbb iskolába való átlépés; a székely udvarhelyi reáliskola dolgát, a mely állandó hajlékot keres. Ám mindez feleslegessé vált egy nem régiben megjelent félhivatalos nyilatkozat következtében. Szándékomban volt egyúttal enyhíteni durva hangját ama röpiratoknak, a melyeket a Székelyföldről az igen t. vallás- és közoktatásügyi minister ur czímére adressáltak. De ez is felesleges, mert a t. vallás- és közoktatásügyi minister ur személye messze fölötte áll minden olyas föltevésnek,