Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-60

60. országos ülés fetoraár 3-én, e ütörtőkön. 18S8. 135 szervezetének benyújtásával törvényes elismerésért folyamodik, ő a kérést az országgyűlés elé terjesztendi. Csakhogy mikor a baptisták, kik pedig protestáns-keresztények és az állam iránti kötelességeket, beleértve a fegyverviselést is, hiven teljesítik, hitágazataik bemutatásával ily törvényes elismerést kértek, a t. minister ur őket egyszerűen elutasította. T. képviselőház! Valamint más népek, a magyar nép is számos és véres harczot folytatott a lelkiismereti szabadságért. Egyes felekezetek sérelmei, a rajtuk elkövetett boszantó eljárás ragadtatott ugyan fegyvert velük, de az elv, melyet zászlójukra tűztek, maga az általános vallásszabadság volt. (Ugy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) A miért is nemcsak ők maguk, hanem — mert a vallásszabadság elnyomása az alkotmányos közszabadságnak is elnyomását jelentette s azzal karöltve járt — maguk a római katholikusok is részt vettek e szabadsági harczokban. (Vgy van! a szélső baloldalon.) Ma már nem egyes felekezetek jogainak elismerése: magának a vallásszabadságnak elismerése és biztosítása szükséges; valamint többé nem egyes osztályok, a nemesség, a városi polgárság, a volt jobbágyok jogainak elismerése, hanem a polgári jogoknak általános elismerése képezi s kell, hogy képezze a törvényhozások feladatát. És ha a polgári \ iszonyokban már odáig értünk, hogy osztálykülönbség nélkül hódolunk a szabadság és egyenlőség elvénekés azt iparkodunk megvalósítani: ugy a vallási meggyőződés terén is ugyanazon elveket kell hogy kövessük. (Ugy van! a szélső haloldalon.) A miért is szeretem hinni, hogy a vallásszabadság törvénybe iktatása nem fog elmaradni, ennek törvénybe iktatása méltó lesz az új országgyűléshez, méltó azon párthoz, mely a szabadelvű nevet viseli, méltó a nemzethez, mely az előrehaladott többi nemzeteket utóiérni törekszik. (Helyeslés a bal- és a szélső balfel öl.) És, hogy a képviselőház ily nemes módon kezdhesse meg a reformok terén pályafutását, tisztelettel kérem, hogy a következő határozati javaslatot elfogadni méltóztassék. (Halljuk! Halljuk!) „A vallás- és közoktatásügyi minister utasittatik, hogy a vallásszabadság tárgyában törvényjavaslatot térjeszszen elő." (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Trefort Ágoston, vallás- és közoktatásügyi minister: T. ház! (Halljuk!) Miután az egyes tételeknél nyilvánuló aggályok eloszlatása végett nem leszek képes ezen budgettárgyalás alkalmával oly gyakran felszólalni, mint más években, hanem a szükséges felvilágosításokat Berzeviczy Albert államtitkár ur fogja megadni : mégis méltóztassanak megengedni, hogy a budget tartalmára általában és különösen Irányi igen t. képviselő ur javaslatára pár megjegyzést tegyek. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt kérem a t. házat, méltóztassék ezen költségvetést főleg pénzügyi szempontból tekinteni; mert ha azt általában közoktatási, culturalis szempontból tekintjük, rendkívül sok hézagot és hiányt találunk benne. Pedig félretéve minden szerénykedést, ezen a téren sokkal többet tudnék, szeretnék és akarnék fenni, de minden reform, minden haladás nálunk egyszersmind pénzkérdés. Tekintve Európának mostani válságos helyzetét, tekintve pénzügyi viszonyainkat, a legnemesebb vágyainkat is korlátoznunk kell azon reménységben, hogy nem sokára eljő az idő, midőn ki fogjuk pótolhatni azt, a mit most elmulasztunk; mert tény, hogy sokat mulasztunk. A népoktatás terén — egyetértek a t, képviselő úrral — még sok teendőnk van s a meny nyiben a rendelkezésemre álló pénzerő megengedi, mindent megteszek annak javítására. Tény az is, hogy oly iskolák is vannak, melyek az egész vidék sürgetésére életbe lettek léptetve, de későbben bebizonyult, hogy azok felállítására szükség nem volt Ezeket meg fogjuk semmisíteni és a reájuk fordított pénzerőt czélszerübben fogjuk felhasználni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Sajátságos, hogy némely helyről megtámadtatom azért, mert az iskolák épületeiről nem gondoskodom. Én ezen a téren annyit tettem, a mennyit lehet, hanem ha egyik másik helyen a gynmasium vagy reáliskola nincs czélszerüen elhelyezve, én nagyon szeretnék a bajon segíteni, de 50—60,000 frtot előteremteni képes nem vagyok. Tehát ha ily mulasztások léteznek, azért legalább morális megtámadásra nincs ok. A mi a t. képviselő úr második javaslatát illeti, mondhatom, hogy én a szellemi szabadságnak és a szabad kutatásnak ép oly barátja vagyok, mint bárki más e házban. (Helyeslés a jőbbololdalon.) Igaz, hogy a nélkül nincs haladás és a hol szabadság van, ott szellemi szabadság és szabad kutatás is van. Oda tartozik természetesen a vallásszabadság is és én annak elvben ép oly barátja vagyok, mint a L képviselő úr. Ha mégis az ő javaslatát nem fogadom és nem fogadhatom el: e tekintetben reám igen fontos politikai okok hatnak. (Halljuk!) Ismétlem, a mint már igen gyakran modtam, hogy minden kérdésnél még a legmagasztosabb érdekűnél is nekünk a magyar államnak és magyar culturának érdekét kell szem előtt tartani. Nagyon fogok örvendeni, ha Magyarország állapota olyan lesz, hogy ily korlátlan vallásszabadságot be lehessen hozni, a mint a t. képviselő úr akarja. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Nem a korlátlant akarja!) Nem akarom ismételni a dolgokat, melyeket e házban már igen gyakran mondtam, hanem