Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-60

124; ••• országos ülés február 9-óri, csütörtfik&'n. 1888. pénzügyi tárczánál, méltóztassanak megnézni a naplót, az előadó, mintán az általános vita alkalmával volt alkalma és kötelessége a pénzügyi tárczára vonatkozó főbb dolgokat és nézeteit előadni, külön beszédet nem tartott". Bocsánatot kérek, hivatkozom azokra, akik talán megtiszteltek azzal, hogy szavaimat hallgatták, hogy én ezt nem mondtam. Én azt mondtam, hogy általános vita fejlődött ki minden egyes tárczánál és erre vonatkozólag mondtam el igénytelen nézetemet és csakis a pénzügyi tárczára vonatkozólag mondtam azt, hogy ott 10 év óta, mióta én vagyok szerencsés ezen tárcza költségvetését referálni, soha sem történt, hogy az előadó annak tárgyalása kezdetén beszédet mondott volna. Mert akkora arrogantiáva] nem birok, hogy ilyen ítéletet mondtam volna előadó-társaim felett. Kérem, méltóztassék szavaimat ennek megfelelően helyreigazítani. Elnök: Következik a pénzügyministeri tárcza 1888. évi költségvetés részletes tárgyalásának folytatása. Josipovich Géza jegyző (olvassa): Ál lami javak eladásából marad 5.000,000 frt. Orbán Balázs: T. ház! A pénzügyministerium költségvetése végén egy oly tételhez jutottunk, a melyen nem szabad ugy lóhalálában átnyargalnunk, a mint azt e ministerium költségvetése igen sok, nagyon is fontos tételével a tegnapi napon tette. Nem, mert itt sok millió értékű ősi vagyon elpusztításáról van szó. És én abban, hogy a tegnap, az ülés határidején túl, a túloldali képviselő urak s maga a pénzügyminister ur, a határozatképességgel nem biró s figyelmében megfogyatkozott házzal mindenképen leakarta tárgyaltatni, illetőleg tárgyalás nélkül áthajszoltatni; a kisbirónak, a lelkiismeretnek felébredését véltem nyilvánulni. Erezték, ugy látszik, a képviselő urak, hogy itt egy tiltott, egy hazaellenes, egy meg nem engedett cselekménynek jóváhagyását akarják át erőszakolni s igyekeztek ezen nagyon is kényes természetű ügyön minél hamarabb átesni, hogy a lelkiismeret furdalásai és szemrehányásai behatásának minél rövidebb ideig legyenek kitéve. Elnök: Kérnem kell a képviselő urat, hogy az intentióknak ilynemű bírálatába ne bocsátkozzék. Itt lóhalálában nem nyargalnak semmiféle költségvetésen át; hiszen már hónapok óta küzködik a ház a bizottságban is, itt is a költségvetéssel. De másodszor az a ház elhatározásától függ, hogy az államvagyonnak átváltoztatásait elrendelje, az egyiket szükség esetében eladassa, a másikat a czélszerűséghez képest megvétesse. Ez tisztán a ház bölcseségétől függ, az a parlamentnek joga. Ne méltóztassék tehát ezt ily módon eritica tárgyává tenni, mert ez nemzeti jog. (Élénk helyeslés n jobboldalon.) Orbán Balázs: De mi, a kik a lelkiismeretet éberségben óhajtjuk tartani s azzal a kötelességérzetet párosítjuk, mi, a kik az államvagyon eladását meg nem engedett ténynek tekintjük, igyekezünk azt meggátolni s ha azt az önök érzéketlensége miatt elhárítani nem tudjuk, legalább igyekezünk sebes futtában feltartóztatni a tékozlásnak gőzerővel rohanó járművét a hazafias aggodalmak fékezőjével. Ez indokolja felszólalásomat. T.ház! A pénzügyministerium költségvetésének ez idő szerint van mindig egy függeléke, a melyet méltán szomorú jelentés gyászlapjának tekinthetünk. Én legalább soha azt kezembe nem vehetem a nélkül, hogy fájdalom ne nyilalja át szivemet, mert a mi a hazára káros, az mindig érzékenyen szokott engem érinteni. Én e függelékfüzetben látom szomorú képét ami állami életünknek ; én e füzetben látom legpraegnansabban feltüntetve a mi. kormányunk btínlajstromát; e füzetben ötlik élőmbe a legterhelőbb vádirat, mert e füzetben vannak feltüntetve az eladásra kitűzött áliambirtokok és az azok eltékozlásából várt bevételek. r Ámde e bevételek tulajdonképen kiadást, még pedig tiltott kiadást jeleznek, mert itt nem arról van szó, hogy rossz kezelés mellett csekély jövedelmet hajtó államjavak jövedelmezőbben fektessenek be, hanem azok eladatnak azért, hogy azok árából rendes folyó kiadások fedeztessenek. Vagyis egy állandósított állami töke megsemmisíttetik azért, hogy a pillanatnyi pénzzavaron segítve legyen. Az, a minek csak jövedelmét szabadna élvezni, eladatik a mi máról holnapra élő kormányunk által. Az, a mi érinthetlen hitbizományt képez, az hitetlenül elkótyavetyéltetik. Ha ily cselekményt magánegyén követne el, publikálnák és gondnokság alá helyeznék; más országban a hivatott gondnok: az országgyűlés gátolná meg, hogy a kormány ily vagyont elidegenítsen. Fájdalom, a mi országgyűlésünk közönyösen veszi s könnyedén átsiklik rajta, mintha nem a maradékról maradékra átszállítani kelletett ősi örökségről, hanem valamely számbavehetlen csekélységről lenne szó. Pedig e füzetkéből szomorú dolgoknak jutunk tudomására, mert abból azt látjuk, hogy a kormány csaknem összes létező államjavaink eladását tűzte ki s hogy azt már eddig lázas sietséggel végre nem hajtotta, azt csakis annak köszönhetjük, hogy oly nagy tömegekben dobta a piaezokra, hogy a megszabott csekély árfolyam mellett sem tudott azokra vevőt találni. Ugyanis e füzetkéből , azt látjuk, hogy a már eddig eladott mintegy 70 millió értékű állambirtokon felül még 28.341,605 forint becsértékű oly államvagyon van eladásra