Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-59

116 59. országos ülés február 8-án, szerdán. 1888. indítvány ellen felhozott némely állításokra kívánok még egy pár szóval refleetálni. Az állítatott ugyanis először, hogy annak elfogadása által dohánytermesztményünk minősége nagyon csökkentetnék. Ez állítás tekintetében csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy valamely productumminőségének fokozására aszabad versenynél alkamasabb eszköz általában nincs (Helyeslés a szélső baloldalon) s ezen kivül a termelés szabaddá tétele esetén is a kincstár részére termelők közti viszony a mostani helyzetében maradhatván, az államkincstár a saját részére s kereskedelmi szükségleteihez megkívántató dohánymennyiség minőségét, akkor is, mint ma, biztosíthatná. Állíttatott, hogy a többször említett indítványban ajánlott jövedelmi ágak arányosak s igazságosak nem volnának. Ez állításra vonatkozólag azt kérdezem, t. képviselőház, hogy absolut arányosság és igazság a közterhek melyik neménél létezik? Ha például a legigazságosabbnak hirdetett fogyasztási adókat tekintem, magában azon tény, hogy ezen adókra nézve fokozatok vannak megállapítva s épen azoktól, a kik többet fogyasztanak, a fogyasztási adó nem a fogyasztás aránya, hanem felemelt díjtételek szerint is vétetik be, igazságosnak nevezhető-e? Különben a termelési illeték fizetésének igazságos voltát bizonyítja a t. ministerelnök által is hangsúlyozott azon tény, hogy közgazdasági viszonyaink közt a dohánytermesztés a legjövedelmezőbb mezőgazdasági termelési ág s igy méltányos, hogy a ki annak előnyeit élvezni akarja, a közterhek viseléséhez is valamivel nagyobb összeggel járuljon. A dohányzási adónál első tekintetre mutatkozó aránytalanság pedig csaknem teljesen elenyészik, ha figyelembe vesszük, hogy a dohányzók tekintélyes része nemcsak pipázik, hanem szivarozik is s ekként és pedig hogy az arány teljes legyen, a vagyonosabb rész dohányfogyasztási adóját nemcsak a dohányzási adóban róvja le, hanem a szivarfogy asztag mértéke szerint, közvetve is juttatja be az állampénztárba. Állíttatott továbbá, hogy a dohánytermelés és kereskedelem szabaddá tétele esetén a kincstár érdekeinek ellenőrizése csaknem lehetetlen volna. Ez állítás ellenére csak azon tényre hivatkozóim, hogy a mai rendszer mellett a dohánytermelésnek, fogyasztásnak és kereskedelemnek nincsen egyetlen egy mozzanata sem, mely :i legszigorúbb és folytonos ellenőrzést feltétlenül meg nem követeli, mig szabad termelés esetén csak a beültetett terület mennyiségének felülvizsgálata, szabad kereskedelem mellett pedig csak a dohánygyártás és gyártott dohánynyal való kereskedés ellenőrzése szükségeltetik. Végül, t. képviselőház, felhozatott mintegy vádként az is, hogy a függetlenségi és 48-as párt, mely a népszerűség keresésére elhatározásaiban oly nagy súlyt szokott helyezni, az ország mai nyomasztó pénzügyi helyzetében, még új és pedig egyenes adó behozatalát javasolja. Hát igenis, t. képviselőház, nekünk van bátorságunk Magyarország közterhek alatt roskadozó közönségének azt mondani, hogy ime itt van egy új adó, azt még fogadd el és fizesd és pedig van bátorságunk nem nzért, mintha a népszerűséget a honfiúi kötelességek önzetlen teljesítésének öntudatos közvélemény által nyújtott ezen legszebb jutalmát valódi értéke szerint megbecsülni és tiszteletben tartani nem akarnók, hanem van bátorságunk azért, mert erős, határozott és szilárd meggyőződésünk, hogy ez új adó elfogadása és fizetése által, mint azt fentebb számszerűleg is megkisér1 ettem bebizonyítani, a dohányzókat terhelő szükségképeni kiadásoknak több mint fele az államkincstár sérelme nélkül megtakarítható, tehát a közönség másnemű szükségleteinek fedezésére lesz fordítható. Mielőtt bevégezném beszédemet, a t. képviselőház engedelmével még egy észrevételt kell tennem, mely a dohányjövedék mai kezelési rendszerének túlságosan költséges, a tiszta jövedelmet nagyban csökkentő voltára vonatkozik s e tekintetben sem megnyugtatónak, sem a valódi tényállással teljesen megegyezőnek nem ismerhetem el a t. ministerelnök urnak azon nyilatkozatát, hogy a magyar dohányjövedék költségesebb volta, szemben az osztrák dohányjövedék kezelésével, csak látszólagos ; mert e költség egy része átfutó tétel, mely kiadatik az osztrák regié számára termelt dohány kezelésénél, de mely vissza is fizettetik. Mert én, t. képviselőház, a tárgyalás alatt álló költségvetés s az 1885. évi dohánytermelés adatainak egybevetése folytán azon meggyőződésben vagyok, hogy a tiszta jövedelem aránytalanságának más oka van és pedig az, hogy a termelő Magyarországnak minden métermázsa nyers dohány, melyet saját szükségletére visszatart, tényleg sokkal több előállítási költségébe kerül, mint kerül Austriának az a dohány, a melyet tőlünk vásárol. Megjegyzem, hogy az Austria és Magyarország közt fennálló dohányszállítási szerződés előttem, de fájdalom, a t. képviselőház előtt is egyáltalában nem ismeretes s igy annak feltételeit alábbi számításomnál figyelembe nem vehettem s alapul, mint fentebb is voltam bátor megjegyezni, a tárgyalás alatt álló költségvetés s az 1885. évi statistika adatait kellett vennem. E szerint pedig a dohánybeváltásra s felgyártás előtti kezelésre vonatkozó összes költség előirányozva, beváltási ár 8.000,000, beváltási s üzemi költség 7.400,000, fuvarozási költség 190,000, akezelésnél személyi járandóság 127,550,