Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.
Ülésnapok - 1887-59
59. országos ülés február 8-án, szerdán. 1888. jjg delme, tehát értéke is, hogy lenne megszüntetve [ egy csapással a fennálló helyzet által teremtett azon nyomorult állapot, miszerint a törvény kívánalmainak még a 10 hold engedélyivel biró egyén sem felelhetvén meg, több ezer család kezéből kiragadtatik a mindennapi megélhetés tisztességes eszköze. Nem akarom felemlíteni, hogy mily erkölcsi előnyök háramlanának a t. kormányra, ha gyökeres intézkedéssel czáfolná meg azon évek óta és széles körben hangoztatott vádat, hogy a magyar kormány intézkedései czélzatosan és öntudatosan oda vannak irányozva, hogy a szegény nép a nagybirtokosoknak s különösen nagybérlőknek zsákmányul dobassék, a független és szabadságszerető középosztály pedig tervszerűleg elszegényíttessék s ekként elnémítható legyen. Hanem igenis egy gyakorlati példában kívánom felüntetni azt a hasznot, mely a szabad dohánykereskedés esetén a dohányzó zsebében maradna. (Halljuk! Halljuk!) Felteszem, egy rendes pipázónak havonként legalább 1 kilogramm, évenként 12 kilogramm dohányra van szüksége : 12 forint, adó 2 forint, 12 kilogramm dohány 3 frt 60 kr. marad 6 frt 40 kr. hacsak két millióra teszem is a remdes pipások számát, kitűnik, hogy indítványunk elfogadása esetén 12.800,000 forint maradna a dohányzó közönségnek kezében, másnemű és sokoldalú szükségletei fedezésére. A javaslat pénzügyi eredményének feltüntetése végett csak annak bizonyítására kell szorítkoznom, hogy a dohánytermelés és kereskedelem szabaddá tételé esetén, az indítvány által javasolt jövedelmi ágak teljesen pótolnák-e azon veszteséget, mely az államkincstárt a pipadohány monoplium megszünterése által érné ? E tekintetben a tárgyalás alatt levő költségvetés adatait s az 1885 évi dohányfogyasztásról készített hivatalos statistikai munkálatot véve alapul, constatálom, hogy szivar, azivarka, burnót és pipadohány belföldi eladása czímén elő van irányozva 30.890,000 forint. Ebből, mint a t. pénzügyi államtitkár úr is, a múlt tárgyaláskor feltételezte a szivar és szivarka eladásra 22.000,000, a burnót eladásra pedig, az 1885. évi fogyasztás aránya szerint 200,000 forint esik; a pipadohányra háruló bruttó bevétel tehát, melynek fedezetet most keresnem kell, teszen 8.690,000 forintot s e hiány fedezéséül kijelölöm a következőket: 1-ször termelési illeték 1.000,000 forint, 2-szor dohányzási adó 6.200,000 forint, 3-szor a pipadohánynak megtakarított beváltási ára, az 1885. évi fogyasztás aránya szerint s 16 forint átlagos ár mellett 1.792,000 forint, 4-szer megtakarítás a pipadohány beváltási költségeinél, gyártásánál s fuvarozásánál 500,000 forint. Összesen 9.492,000 forint. Ezt az összeget egybehasonlítva a fentebb megállapított szükséglettel, javaslatunk előnyére 802,000 forint felesleg mutatkozik. (Halljuk! Halljuk!) S ha ehhez hozzá vesszük még a pénzügyőrség költségeiből megtakarítható legalább egy milliót s a külföldi kereskedelem kizárólag állampénztárunkba befolyni tervezett jövedelmét; ha feltételezzük, hogy kormányunk dohánytermesztői ényiinknek a külföldön biztos és tisztességes piaczot teremt; ha igyekezni fog a külföldre nem csak nyers anyagot, hanem kész gyártmányokat adni el, ha gondoskodik arról, hogy hazánk kiválóan jó minőségű némely dohányfajai czélszerííen s kellő gonddal és szakértelemmel gyártassanak fel; ha elérni törekszik azt, hogy a gyártmányok csak érett, élvezhető állapotban s különösen az egyfaju gyártmányok mindig ugyanazon minőségben jussanak a közönség fogyasztása alá; ha czélszerű intézkedésekkel oda hat, hogy az austriai gyártmányoknál ne legyenek rosszabbak a honiak s hazánknak austriai gyártmányokkal való elárasztását meggátolja; ha a szivarkapapir árulást is monopóliummá teszi, vagy annak magángyártását és árulását méltánvosan megadóztatja: akkor a legnagj^ohb határozott«ággal állíthatom, hogy termelés és kereskedelem szabaddá tétele esetén dohányjövedékünk tiszta haszna még több millió forinttal fogja meghaladni a jelenlegi helyzetben elérhető tiszta jövedelem maximumát, (ügy van! a szélső balfelöl.) T. képviselőház! Jeleztem beszédem folyamán, hogy én javaslatunk elfogadását a társadalmi élet egészségesebbé tétele végett is kívánatosnak tartom. S midőn ez állítás hizonyísához fogok, méltóztassék megengedni, hogy oly dolgoknak, melyek a házban már különben is megvitatva lettek — fejtegetésébe nem bocsátkozom. Nem akarom ugyanis részletezni, mily káros következményei lehetnek és lesznek annak, ha a földmíves osztály nagy részére nézve a tisztességes megélhetés feltételei jelentékenyen sulyosbíttatnak és ekként közöttük a proletarismus mesterségesen növeltetik: ha az ország csaknem mindenhatósági közege ellenőrzésre utaltatván, a kémkedési rendszer nemcsak törvényesíttetik, hanem a társadalmi élet minden viszonyaiba is bevitetik — ha, és pedig különösen a dohány termesztéssel foglalkozó közönség a csempészkedő törvényt sértő foglalkozására reá kényszeríttetik s ekként kebléből a törvénytisztelet mindenekfelett szükséges érzéke kiirtatik: csak azon meggyőződésnek akarok kifejezést adni, miszerint a társadalom egészséges alakulásának és fejlődésének egyik fofeltétele, hogy az egyéni akarat szabad érvényesítése felesleges és szükségtelen kormányintézkedések által ne gátoltassék, hogy tehát nem maradhatnak el meggyőződésem szerint jótékony következményei annak, ha a magánjogi tulajdont képező vagyonok használati és értékesítési módja szabaddá, csakis az egyéni akarattól függővé tétetik. A Helfy t. képviselőtársain által beterjesztett 15*
