Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.
Ülésnapok - 1887-59
|14 59 * országos ülés fetoroér 8-án, szerflán. 1888. termelők közt kötött szerződés feltételei tekintetében is foganatosittatik. 6. A dohányzás bármely nemét gy;ikorló egyén dohányzási adót fizet, mely adó az összes népesség egy ötödrészének aránya szerint, évenkint és fejenkint 2 írtban állapittatik meg, az államkincstár által községenként vettetnék ki, az egyéni kivetés és behajtás a községek által teljesíttetik. 7. Hogy az állam saját szükségleteit fedezhesse, Austriával fennálló szállítási kötelezettségének teljesítését biztosíthassa s a külfölddel való kereskedelem részére is elég anyaggal rendelkezhessék : a dohánytermelőkkel szerződéseket köt, melyekben a beváltási ár, a termelők részére nyújtandó előlegek s a termesztmény minősége és mennyisége, valamint a termelési és kezelési összes feltételek meghatároztatnak. T. képviselőház! Midőn további nagybecsű türelmeért esedezem, bizonyos logikai rendszer követhetése végett kijelenteni kívánom, hogy én a kérdésben forgó tárgyat érdemlegesen vizsgálva, a következő kérdésekre kívánok megfelelni, hogy tudniillik indítványunk közjogi szempontból kivihető-e ? s közgazdasági, pénzügyi és társadalmi szempontból a mai helyzetnél eiőnyösebh, tehát ajánlatosabb-e? (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt az első kérdésre felelve meg, kijelentem, hogy véleményem szerint indítványunk sem törvénybe, sem jogérvényesen megkötött nemzetközi szerződésbe nem ütközik. Az kétségtelen ugyanis s azt hiszem, a tál oldalról sem fog megtagadtatni, hogy abba, kormányunk a magyar monarchia területén mennyi dohányterrnelési engedélyt ad ki, egy idegen állam kormányának sincsen beleszólási joga, tehát nem lehet indokolt kifogás az ellen sem, ha a termelés általában szabaddá tétetik A mi a kereskedelem szabaddá tételét illeti, mindenekelőtt megjegyzem, hogy az Austriával kötött vám- és kereskedelmi szövetség 11. czikke, mely a dohányjövedék kezelésének egyöntetűséget követeli, mely olyan mereven, mint az itt e házban a tisz telt pénzügyministeri államtitkár ur által alkalmaztatott — sem egyik, sem másik államban végrehajtva nem volt, annak útjában nem áll. Hiszen maga az a tény, hogy az egyik állam a rendelkezése alatt álló nyers anyagtöbbletet eladja, a másik a neki szükségeset is más államtól vásárolja be, az egyik termeszt nagyban, tehát önmaga még felesleget is producál, a másik szükségletét sem képes saját termesztményéből fedezni, az egyik még más idegen államok részére is tesz eladásokat, a másik pedig saját szükségletét is csak bevásárlások által fedezheti — mondom — e tény maga is nem azt bizonyítja-e, hogy a dohányjövedék teljesen egyöntetű kezelése, még ha előírva van is, gyakorlatilag egyáltalában ki nem vihető ? Azt kérdezem továbbá, hogy a dohánytermesztésre és kereskedelemre nézve ugyanazon szabályok állanak fenn Austriában, mint minálunk ? Csakugyan azon minőségű talajra, ugyanolyan fajú dohányt lehet-e ültetni? Annyi-e a termelési, engedélyilleték ; törvény által követeltetik-e a szárító pajták és simítóhäzak felállítása? S különösen van-e ott nyers dohánynyal kiviteli kereskedelem s ha van, egyes magánemberek privilegiuma-e az ott is, mint minálunk? Kétségtelen, t. ház, hogy a dohányjövedék kezelési szabályai, daczára a hivatolt szerződésnek, a két államban, nem teljesen egyformák. De e tényállás, nem a szerződés feltételeinek megsértését vagy ignorálását, hanem azt bizonyítja, hogy teljes egyöntetűség egyáltalában nem is lehet. S hogy az említett kereskedelmi szövetség csak a fődologban, tudniillik abban kötött ki egyöntetűséget, miszerint a clohányjövedék mindkét államban monopólium maradjon. Es ez értelmezés mellett, t. ház, egyáltalán nem alkalmas arra, hogy a nyers dohánynyal való belföldi szabad kereskedés gátjául szolgálhasson; annyival inkább, mert nyers dohánnyal való belföldi szabad kereskedés sem itt, sem Austriában mindez ideig nem létezvén, a hivatolt kereskedelmi szövetség egy nem létező dolognak, szintén nem létező kezelési szabályaira teljességgel nem vonatkozhatik s annyival is inkább, mert mint t. barátom Helfy Ignácz már hangsúlyozta, az említett szerződésnek túloldalról felemlített magyarázata mellett, a répa, kukoricza, komló, krumpli stb. szintén nem képezhetnék a belföldi szabadkereskedelem tárgyait. A többször említett indítvány közgazdasági előnyeinek feltüntetésekor mindenekelőtt azon, Helfy Ignácz t. képviselő társam által már bebizonyított tényre hivatkozom, hogy hazánk sajnálatra méltó közgazdasági helyzetében, midőn a nagy verseny, az általában érvényesített védvámos politika s ekként a nyers termékek mesterségesen lenyomott ára a megélhetést is kétségessé teszi: annak, a ki Magyarországnak igazán hasznos szolgálatot akar tenni, egy oly termelési ág elősegítése iránt kell intézkednie, a mely a létező s bizonyára fentmaradó akadályokkal megküzdeni képes, annak a más országokban nem általános, éghajlati és talaj viszonyaink folytán azonban nálunk nagy jövőre hivatott dohánytermelést és kereskedelmet kell egyed árui bék óiból felszabadítani. (Helyeslés a szélső baloldalán.) Keni akarom ez alkalommal részletezni, hogy ez újítás által mily lendületet venne a belföldi kereskedelem, hány új kereseti ág, tehát új adó alap teremtetnék, czélszerű gazdászati rendszer mellett mennyire fokoztatnék az ingatlanok jőve-
