Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.
Ülésnapok - 1887-55
fi 55. országos Blés február 3-án, pénteken. 1888. csak azon föltétel alatt nyújtanak hitelt, ha minden pillanatban betekintést nyerhetnek azok üzleti kezelésökbe". „Óhajtanám, hogy a hitelszövetkezeteknél és a kölcsönös szavatolás elvén alakuló egyleteknél ugy járjanak el, hogy törvényes utón állapíttassák meg az ellenőrzés szüksége, de magát az ellenőrizést csak ott eszközöltessék hivatalos közegek által, a hol az illető egyletek nem gondoskodnak az állami igényeknek megfelelő ellenőrzésről. Ezen intézkedés által az egyletek közvetlenül szövetségek alakítására szoríttatnának, megszűnnék a rendetlenség az üzleti kezelésben, a mely leginkább olyan egyleteknél fordul elő, a hol a szövetség nem gyakorolja az ellenőrzést 2 . Elmondta azután a maga véleményét, hogy hogy kell a felügyeletet ezen szövetségi szövetkezetek felett gyakorolni és oda nyilatkozott: „Óhajtanám, hogy a hitelszövetkezeteknél a kölcsönös szavatolás elvének" — mint Németországban jártak a gőzkazán birtokosok, kik az állam ellenőrzése mellett maguk létesítették az egyesületet. Tehát íme, Németországban sem hagyja az állam magukra a szövetkezeteket s nem csupán erkölcsileg, hanem még anyagilag is támogatja azokat. Azon férfiú pedig, a ki mindenenesetre ä legilletékesebbek egyike Németországban ezen kérdés óhajtandó fejleményeinek megítélésére, úgy találta, hogy az államnak mindenesetre törvény által kellene gondoskodni az ellenőrzésről. Ez az egyik nyugoti példa, t. ház, melyre itt hivatkozni kívánok. A másik példát ugyancsak az említett congressuson az olasz földmívelési ministeriumnak körünkben megjelent képviselője hozta fel. 0 ugyanis a congressuson bemutatott egy törvényjavaslatot, melyet az olasz kormány az ottani parlament elé terjesztett és mely akkor már keresztül ment az illető parlamenti bizottság tanácskozásain is. Ennek a javaslatnak 1. §-a igy szól: „A mezőgazdasági hitelszövetkezetek által földbirtokosnak vagy bérlőknek adott kölcsönök biztosítása czéljából külön szabadalom adatik meg" — ez nem zálog, mert a zálog a hitelező kezében marad — w a földnek és fáknak érésben levő, bár még le nem aratott termékeire, az év folyamán aratott termésre, a lakházakban és a földbirtokokhoz mellékelt épületekben levő élelmiszerekre, az állatokra, gépekre, gazdasági eszközökre és mind arra, a mi, legyen az élő vagy holt tárgy, a birtok felszerelésére vagy megművelésére szolgál". Mindezen tárgyakra nézve privilégium állapittatik meg úgy, hogy az csupán a mezőgazdasági hitelintézeteknek adatik esnem mindenkinek, mert épen ez által remélték Olaszországban azt, hogy az uzsorát korlátozni fogják. Ez a privilégium nem jelzálog, mely ingatlan, nem kézizálog mely az adósnál marad, hanem valami korcs új dolog. Mindenesetre érdekes és fontos, hogy Olaszországban a mezőgazdasági hitelt új intézmények feltalálása utján is fejleszteni kívánják. Két nyugoti példát idézhettem tehát csak hamarjában és csak azon jegyzőkönyvek alapján, melyek a budapesti nemzetközi gazdacongressus üléseiről vétettek fel, arra nézve, hogy igenis a nyugoti államokban szintén törődnek e kérdéssel, sőt törvényhozásilag is foglalkoznak vele. (Ugy van! lalfélől.) Mennyivel kevesebbet kérünk mi a kormánytól. (Ugy van! a baloldalon.) Mi nem kérünk egyebet e mozgalom javára, csupán erkölcsi támogatást. Érre nézve is azt mondja a t. államtitkár ur, hogy nem szükség, Én azt mondom, hogy szükség van rá; mert azt tapasztaltam, hogy Magyarország ma még nem az értelmi, nem az erkölcsi, hanem fájdalom, csupán még csak a hatalmi tekintélyek országa. (Ugy van! lalfélől.) Nem azért, mert valakit Xmek vagy Y-nak hívnak és mert okos jó ember, van befolyása és súlya szavának, hanem egyszerűen azért, mivel minister. (Ugy van! balfélöl.) Ha ezt más nem bizonyítaná, bizonyítja a köztünk bolyongó consularis képviselőtársaink szomorú sorsa. A törvényhatóságok a kormány leiratával szemben mindenesetre más jelentőséget tulajdonítanának a pestmegyei körlevélnek. Megindulna a mozgalom és remélem, hogy mindjárt az első időben több törvényhatóság kezébe venné a kezdeményezést és belevonná mindazokat, kik az ügy iránt érdeklődnek. Felszólítaná az ottani gazdasági egyletet, a megye nagybirtokosait és községeit, hogy a kereskedelmi törvénykönyv értelmében létesítendő szövetkezet alapításánál közreműködjenek. De, t. ház, ha az eredmény nem is lenne épen olyan jó, mint a milyet én óhajtanék: még akkor is szükség volna rá azért, hogy megtudjuk, vájjon az ország fejlettségi állapota e részben minő. Mert én egy lépéssel e tekintetben tovább megyek mint gróf Károlyi Sándor, t. képviselőtársam. (Halljuk!) Én azt mondom, hogy ha a társadalmi tevékenységgel állami támogatás mellett czéltnem érünk — akkor tekintve fontosságát a feladatnak, melyet az általam előbh említett okoknál fogva okvetlenül meg kell oldani, teljes meggyőződéssel és bátran, még azzal a veszélylyel is szembe szállva, hogy esetleg reactionariusnak fognak nevezni, ide állnék a t. ház elébe és merném indítványozni azt, hogy az állam mindenütt, a hol máskép nem keletkeznek, létesítsen oly megyei központokat, melyek hivatva volnának ezen ügyet azon vidéken felkarolni s a vidéki szervezetet létesíteni. Természetesen e központok nem azon czélzattal bírnának, hogy állami intézetek
