Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-59

58. országos ülés február 8-án, szerdán. 1888. J f g ványnak inkább csak pénzügyi oldalát vette bírálat alá; itt is azonban a fődolgokat mellőzve, inkább csak mellékes állítások tagadására szorítkozott és inkább arra helyezte a fősúlyt, hogy az indítvány ellenzékies álláspontját tüntesse ki — a mi pedig nem volt — és arra, hogy ujabban is kifejezze azon — bár elburkoltan számtalanszor hangsúlyozott — meggyőződését, hogy Magyarországra nézve üdvös, előnyös csak az lehet, a mit a kormány indítványoz és tesz. A másik ok a kellő és megérdemelt méltatás elmaradására — véleményem szerint — az, hogy a napisajtó, a közvélemény alkotásának e fő factora, e nagyjelentőségű dologgal érdeme szerint nem foglalkozott. Az okok bírálatába, t. ház, belebocsátkozni nem szándékozom. De mert határozott meggyőződésem, hogy a Helfy Ignácz t.'képviselőtársam által előterjesztett indítványban kifejezett elvek gyakorlati alkalmazása hazánk közgazdasági és pénzügyi helyzetében mellőzhetetlenül szükséges (ügy van! a szélső baloldalon) nagyfontosságú és igen előnyös változásokat van hivatva megteremteni: méltóztassék megengedni, ha ezen indítvány eddigi sorsában meg nem nyugodva, a felett egyszerűen napirendre térni nem szeretnék és méltóztassék megengedni, hogy a pénzügyministeri költségvetés dohányjövedéki rovatának tárgyalásánál ezen jövedelmi ág mai rendszerének hátrányait a szabad termelés és szabad kereskedés előnyeinek feltüntetése által kívánjam bebizonyítani és ekkép indokolni azon kérelmemet, melyet beszédem végén a t. kormányhoz intézni akarok. (Halljuk!) A kérdés érdemleges tárgyalásába kívánván bocsátkozni, kikeli jelentenem, hogy jól tudom, hogy ellenzéki, tehát a tényleges cselekvés teréről leszorított embernek a kérdés gyakorlati keresztülvitelére tartozó részletek előterjesztése nem lehet feladata; mégis, mert azt is tudom, hogy gyakorlati kérdések megoldása, a részletek felsorolása, bírálata, tehát minden oldalról való megismerése nélkül alaposan nem eszközölhető s mert mellesleg mondva, hitem szerint indítványunk langyos fogadtatásának egyik oka az is volt, hogy annak részletei a nagyközönség előtt ismeretlenek maradtak: engedje meg at.ház, hogy én az indítványunkban foglalt általános elvek helyett, most a gyakorlati kivitelre is tartozó részletek főbbjeit is felsorolhassam, főbb vázlataiban mintegy képét terjeszszem elő azon törvénynek, mely indítványunk elfogadása esetén hozandó lett volna. Mielőtt azonban ezt tenném, bátor vagyok a t. képviselőház nagybecsű figyelmébe ajánlani azon körülményt, hogy én a Helfy Ignácz t. képviselőtársam által beterjesztett indítványt lényegileg teljesen osztom. Két mellékes kérdésre nézve azonban egyénileg más véleményben vagyok. KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. III. KÖTET. Ugyanis azt tartom, hogy a pénzügyi eredmény szempontjából kívánatosabb, ha a nyers dohánynyal való kereskedelem csak a belföldön tétetik szabaddá, a külfölddel — idértve Austriát is — való mindennemű kereskedelem pedig,tehát ugy a kivitel, mint a behozatal, állami egyedárulási joggá tétetik, mert véleményem szerint a belföldi kereskedelem szabaddá tétele elég garantiát nyújt arra nézve, hogy a termelők közgazdasági érdekei lehetőleg megóvassanak, másrészről a külföldi kereskedelem tekintetében az államról, tehát egy solid és biztos vevőről levén szó, feltenni nem akarom, hogy a vételárak a valódi érték és tisztességes haszon mértékén tul, mesterségesen le fognának szoríttatni s mert önálló vámterület hiányában az államkincstár a külföldi kereskedelemből őt jogosan megillető jövedelmet czélszerűen, igazságosan és teljesen ki nem veheti. Másik szerény egyéni véleményem pedig az, hogy a dohánytermelőtől ne termelési adó, hanem termelési illeték szedessék be; hogy az állami adó természetével nem birván, annak közjogi, illetőség megállapítás, képviselő választói census, községi, törvényhatósági virilitas stb. előnyeit ne élvezze, de egyszersmind állami és községi pótadók kivetési alapjául soha, semmi, körülmények között ne szolgálhasson. Ezeknek előre bocsátása után bátor leszek az általam contempált törvény vázát a következőkben felsorolni. (Halljuk!) 1. A dohánytermelés és dohánylevelekkel való belföldi kereskedés szabaddá tétetik. 2. A dohány feldolgozása, a gyártott dohánytermékek s szivarkapapirok belföldi árulása s a dohánynyal való mindennemű külföldi kereskedelem állami egyedárú jognak jelentetik ki. 3. Minden dohánytermesztő a beültetett terület mennyisége szerint, az államkincstár részére termelési illetéket tartozik befizetni és pedig 100 • öl területig 2 forintot, 300 D ölig 3 forintot, 800 • ölig 4 forintot, 1600 • ölig 5 forintot. 4. A dohánynyal beültetett terület mennyisége minden év június 30-áig az elöljáróságok utján bejelentendő s e bejelentéssel egyidejűleg a termelési illeték is okvetlenül beterjesztendő, kivételt képezhetnek a kincsár részére termelők, kiknek termelési illetéke előlegükből vagy termésük beváltási árából is visszatartható lehet. 5. A dohánynyal beültetett területek bejelentett menynyisége minden év Julius havában felülvizsgáltatik ; a tényleg befizetett illeték arányán túl ültetett területről az ültetvény eltávolittatik s illetve a kincstári termelők által beültetett területek mennyisége — később visszatartandó termelési illetékük meghatározása végett —• megállapíttatik. E felülvizsgálat a kincstári termelőknél a talaj, a faj, a termelési viszonyok, szóval a kincstár és 13