Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-55

55. országos ülés február 3-án, pénteken 1888. 5 alapon fejlődhetik; minden más alapon fejlődött hitelszövetkezet mesterséges növény lesz, melynek nem leszkellő alapja. Ézt megelőzőleg az igen t. államtitkár úr oda nyilatkozott, hogy állami hivatalnokokkal e szövetkezet ügyeit tulaj donkép nem is lehetne elintéztetni, ennélfogva ő az ebbeli kérelmet teljesíthetőnek nem tartja. Itt van a félreértés, t. ház, mert hiszen a mi részünkről senki sem gondolt arra, hogy állami bankok létesíttessenek, a mire mi gondoltunk, az semmi más, mint a pestmegyei szövetkezetnek egyszerű utánzása, (ügy van! balfelöl.) S miben áll ez a szövetkezet? A megye részt vesz egy bizonyos számú üzletrészszel egy, a kereskedelmi törvény értelmében alakult szövetkezetben ; felszólítja a megyei községeket, felszólítja a megye területén lakó áldozatkész nagyobb birtokosokat, hogy a maguk részéről üzletrészeket szerezzenek és akkor azután egy üzleti formák szerint alakult szövetkezet létesíttetik, a melynek hivatása a vidék egyes községeiben előleg egyleteket alapítani, a már létezőkkel kapcsolatba lépni, őket támogatni, kezelésöket ellenőrizni és a mi fődolog, őrködni a felett, hogy ezen szövetkezetek megmaradjanak a maguk hivatása mellett. Mert mit tapasztalunk azon szövetkezetek részéről, melyek az ország területén szerteszét magukra vannak hagyva? Ezek alig várják, hogy üzletrészeiket befizethessék s azután hivatkozva a kereskedelmi törvény 159. §-ára, mely azt mondja, hogy a részvénytársaság megalakulhat, ha alaptőkéjének legalább 30%-a be van fizetve, sietnek rögtön részvénytársasággá átalakulni. Ekként az az intézet, melynek előbb az volt a hatása, hogy nevelője legyen a népnek, a legtöbb esetben tulaj donkép uzsorás intézetté fajul el. (Igás l Ugy van! balfelöl.) A megyei központi intézetnek tehát egyik fontos feladata az, hogy ne engedje ezen szövetkezeteket a maguk hivatásától eltérni. Ennélfogva az én nézetem szerint nincs igaza az igent, államtitkár urnak, mikor azt mondja, hogy nem felülről, hanem alulról kell kezdeni ezen szervezet létesítését. Én azt mondom, hogy sem felülről, sem alulról nem kell, hanem középről kell kezdeni. Én a t. államtitkár ur egyszerű nézetével szemben tapasztalati tényeket állítok. Felülről kezdeményezte tudniillik ezen szervezet létesítését a kisbirtokosok országos földhitelintézete, de nem tudott semmire sem menni. Az imént láttuk, hogy lehet-e azt legalulról kezdeményezni; azt ellenben, ahol középen kezdődött a dolog, tudniillik a megyei központi szervezet létesítésével, habár annak múltja igen rövid ; még mindabból, a mit belőle látunk, arra lehet következtetni, hogy fejlődése egészséges lesz. (Ugy van! a baloldalon.) Én, t. ház, társulva több aradmegyei kiváló barátaimmal, kötelességemnek tartottam éhben az irányban otthon közreműködni (Helyeslés balfelól) és azon intézet létesítésénél, a mely most nem régiben Aradmegyében is ugyanily alapon mint a pestmegyei megalakult, azt tapasztaltam, hogy tökéletesen igaza van az államtitkár urnak abban, hogy ott, hol ezt a kérdést a közönség megragadja, igenis lehet valamit keresztülvinni. De, t. ház, ha tekintetbe veszszük, hogy 4—5 év alatt nem tudtunk az országban csak egy intézetet létesíteni — egy második pedig csak most van alakulóban : — akkor bátran lehet niondani,hogy tisztán a társadalmi tevékenység nem elég erős az ily központoknak az ország minden főbb vidékén való létesítésére. (Helyeslés a baloldalon.) Beszédének általam felolvasott részében azt mondta a t. államtitkár ur, hogy az államnak semmi körülmények közt sem lehet ezen mozgalomba beavatkozni, mert az ilyen intézetek létesítésének egészen a magántevékenységből kell kiindulni. Én megvallom, e nézetet igy nem osztom. Szerintem gazdasági kérdéseknél az állam szerepét mindig a helyzet és a viszonyok határozzák meg. Ha igy gondolkodtak volna a t. ház a múlt században, azon században azon férfiak, a kik Po.oszországban a Landschaftokat létesítették, akkor azon roppantul visszamaradt és tönkrejutott helyzetből, melybe jutott, maiglan sem ragadták volna ki Szilesiát és a többi porosz tartományokat és akkor valószínű, hogy nem Poroszország csinálta volna meg a német egységet. De az sem áll, hogy ott, a hol az öntevékenység e tekintetben a continensen a legnagyobb : Németországban, az állam egészen magára hagyta volna a szövetkezetet. Itt a dolog úgy volt feltüntetve, mintha azon Raiffeisen-féle szövetkezetek egészen magukban állanának és az állam azokra egyáltalában semmi gondot nem fordítana, Ezen felfogással szemben bátor vagyok hivatkozni arra, a mit a budapesti nemzetközi gazdasági congressuson Thiel porosz kormánytanácsos, a ki mindenesetre jól lehetett értesülve az ügy állásáról, erre vonatkozólag mondott. Felemlítve, hogy a Raiffeisen-féle intézeteknek van egy egész Németországra kiterjedő szövetsége mellett minden egyes tartományban szintén egy-egy kisebb szövetsége, felhozta például, hogy a Rajnavidéki szövetség az ottani kormány részéről milyen támogatásban részesül, erre vonatkozólag akkor tartott beszédében a következőket mondotta: „Hogy miként fogták föl egyes tartományi kormányzatok ebbeli feladatukat, abból is kitűnik, hogy például a rajnavidéki tartományokban a rajnatartományi segélypénztár a rajnai pénztárak szövetségének 150,000 márka hitelt nyitott. Ilyen összeköttetés nagy állandóságot nyújt az eféle szervezeteknek." A tartományi kormányok a rajnai tartományokban és Westphaliábanaszövetségeknek