Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-59

98 59. országos ülés február 8.án, szerdán. 1888. Dárdai Sándor jegyző (olvassa a jegy BŐ hönyvnel idevonatkozó két pontját). Elnöki Ha nincs észrevétel, a jegyzőkönyv felolvasott pontjai hitelesítetnek és a főrendiházzal közöltetni fognak. Napirend szerint következik a pénzügyministerium 1888. évi költségvetésének tárgyalása. JosipOVich Géza jegyző (olvassa): Központi igazgatás. Rendes kiadások : XVI. fejezet, 1 czím. Kiadás. Személyi járandóságok 573,808 forint. Balogh Géza jegyző: Helfy Ignácz ! Helfy Ignácz: T. képviselőház! Nem szándékozom ezúttal nagyobb általános vitát keltesd a szőnyegen levő tárczánál; hiszen a költségvetési általános tárgyalása alkalmával főképen ezt vitattuk meg, leginkább a pénzügyi politika képezte annak tárgyát. Hogy felszólalok, azt teszem egyedül azért, mert oly tárgyakra vonatkozólag óhajtok részint kérést intézni a t, kormányhoz, részint felvilágosítást kérni tőle, melyek magában a tárcza hudgetjében külön rovatban kifejezésre nem jutnak. Mielőttazonbanezttennéin, engedje megat,ház, hogy egy rövid megjegyzést tegyek a t. előadó ur hallgatására. Én, mint már imént jelzem, nem tartanám szükségesnek és nem tartanám indokoltnak sem épen a pénzügyi tárczánál, hogy nagyobb általános vita tartassék, mert hisz — mintmáremlítém — a költségvetés általános vitájának ez képezi egyik főtárgyát. De engedelmet kérek, ez nem zárja ki a t. előadó urnak azon kötelességét, hogy egy rövid beszédben figyelmeztesse a házat azon nevezetesebb változtatásokra, melyek ezen tárcza keretén belül tétettek; figyelmeztesse az eltérésekre a múlt évi költségvetéshez képest, hogy a háznak minden tagja azou helyzetben legyen, hogy azokat kellően megítélhesse. Ez volt a szokás e házban mindig, ez a szokás uralkodik minden parlamentben; és valóban részemről nem tudom helyeselni, hogy a t. előadó ur ezúttal oly nagyon kényelmessé teszi magának feladatát, hogy még csak egy felszólalással sem vezeti be a tárgyalást. A tárgyak, melyeket röviden érinteni kivánok, a következők: (Halljuk!) Van a mi költségvetésünkben t. ház, egy rovat, mely láthatatlan, de mely koronkint mégis tetemes pénzösszegekben talál kifejezést, értem a közös activákat és passivákat. Sajnálatomra, nagyonjói tudom, hogy ez a rovat első sorban adelegatiók körébe tartozik. De akár oda tartozik, akár nem, az az egy kétségbevonhatlan, hogy itt szintén az ország pénzéről van szó. Ha van ott activánk, tudnunk kell, mennyi az, mert hisz utóvégre az a mi pénzünk. Ha pedig passivánk van ott, azt is tudnunk kell, mert hiszen ha szükség van a hiány pótlására, mindenesetre nekünk kell arról gondoskodnunk. Tudom, hogy koronkint elszámolások történnek ez ügyben a két kormány közt; de most ismét az évek hosszú sora múlt el, a nélkül, hogy erről valamit tudnánk. Mondják, hogy a zárszámadásokban, még pedig a közösügyi zárszámadásokban lehet ennek nyomát találni. Nem tagadom, hogy sok utánjárással lehetséges, de nem könnyű feladat. Meggyőződhettek erről mindazok, a kik megkisérlették, hogy onnan tudomást szerezzenek maguknak róla. A közös aetivák a legkülönbözőbb czélokra fordíttattak. Tudjuk, hogy egy részök a bosnyák occupatióra fordíttatott, tudjuk, hogy később egy másik részök a boszniai beruházásokra, nevezetesen a boszniai vasutakra fordíttatott; mennyi fordíttatott más czélokra, szóval mennyi illeti ez idő szerint Magyarországot, vagy mennyi hiányunk van ott, erről semmi tudomásunk nincs. Tehát e tekintetben első sorban arra vagyok bátor kérni az igen t. kormányt, méltóztassék, a mennyire lehetséges, a jelen állapotra vonatkozólag felvilágosítást adni, a jövőre nézve pedig intézkedni, hogy minden költségvetés előterjesztése alkalmával ezen rovatra vonatkozólag is egy rövid előterjesztés történjék, (Helyeslés a szélső baloldalon) mert akkor, midőn a törvényhozás felhivatik arra, hogy az ország pénzügyeit Ítélje meg, szükséges, hogy a költségvetésben minden benn legyen, nem szabad a képből egy vonásnak sem hiányozni. A másik tárgy, a melyre nézve szintén egy kéréssel vagyok bátor a t. kormányhoz és nevezetesen az igen t. pénzügyminister úrhoz fordulni, vonatkozik a pénztári készletekre. Az általános költségvetési vita alkalmával már kérdést intéztem a t. minister úrhoz az iránt, hogy mikép állunk ezen készletekkel. Feleletül azon előterjesztést kaptam, melyet a t. niinisterelnök ur akkor benyújtott, de a mely nem tartalmaz választ ezen kérdésre; az csak arról szólt, hogy az utoljára megszavazott 32 millió frtból mennyi vétetett igénybe hitelművelet útján. Pedig a kérdés lényege abban áll, hogy általában ismerni óhajtjuk a pénzügyi állapotokat, annyival inkább, minthogy ugyanakkor, midőn a 32 milliós törvényjavaslat e házban tárgyaltatott, Wekerle igen t. államtitkár ur beszédében felemlítette, hogy az összes pénztári készletek akkor 20 millióra olvadtak le. Tehát óhajtandó tudni, hogy ez idő szerint mikép áll ez a dolog. Készséggel hozzáteszem, hogy igen jól tudom azt, hogy a pénztári készletek kezelése eminenter belső administrationális ügy és nincs az a pénzügyminister, ki minden perczben azon helyzetben volna, hogy nyilvánosan számot adjon