Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-42

42. ftrtmgm ttlé* január IS-án, szerdán. 188S. •89 nak, ez annyi, mintha azt mondanák: vesztegessétek meg a biróságokat, hogy kedvező ítéletet kapjatok. (Ugy van! a szélső baloldalon.) És nem is hallgathatom azt sem el, a mit évek előtt olvastam, hogy midőn ez oldalról szemére hányták a kormánynak a választási visszaéléseket, a ministeri padokról ezt felelték: hát a túl oldalon nem vesztegetnek? Én ez enuntiatión megbotránkoztam, mert ez annyi, mintha azt mondanánk : a vesztegetés is szabad, tisztességes. Az állam hatalmi közegek ily viselkedése és ily doctrinák terjesztése után ki kell mondanom, hogy én nem vagyok képes belátni annak jogosultságát, miért nevezi magát a kormány- szabadelvűnek. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Vannak azonban, t. ház, más bajok is, melyek nem annyira közjogi viszonyokból kifolyó kormányrendszerünknek, mint inkább magának a kormánynakignorantiájából, nonchalanee, vagy talán még inkább felületességéből származnak és arra vallanak, hogy a nemzet nagy hijjávai van a kormány atyáskodó gondoskodásának. Mert a kormány, hogy a nagyhatalmi igényeknek megfelelhessen, ideges timiditással csak az állam jövedelmeinek fokozását szorgalmazza, nem lévén sem ideje, sem erkölcsi bátorsága initiálni oly törvényes intézkedéseket, melyek által az adózó polgárok némely tetemes, de kikerülhetetlen költségei a lehető legkisebbre reducáltassanak és az adózási sanyarúságok némileg szelidíthetők volnának. Pedig a trónbeszéd maga is utal erre, midőn ezt mondja: „Megoldani azon kérdést, miként lehetne a polgároknak teljesebb jövedelmet nyújtani a nélkül, liogy ezáltal az államérdekei csorbát szenvednének!" Engedje meg, t. ház, hogy e tekintetben némely fogyatkozásokra mutassak rá, melyek megszüntetése segíthetné a nemzetet ugy a civilisatio, mint az állani igényeivel szemben vívott végzetes küzdelmében. Ilyen első sorban, t. ház, az állami közegeknek — ismét tisztelet a kivételeknek — a közönséggel szemben olyatén bureaucraticus magaviselete, mely által az adózóknak sok kárt, drága időveszteséget és tetemes költségeket okoznak, a mennyiben a törvény és törvényesített szabályokat nem ritkán saját kényelmük szerint alkalmazzák, elannyira, hogy e tekintetbeni viselkedésükből kénytelen az ember róluk föltételezni azt, hogy az nekik meggyőződésük vagy legalább praetentiójuk volna és mintha mondanák, hogy az állam én vagyok. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Pedig, t. ház, az én szerény felfogásom szerint, megfordítva áll a dolog, mert a nemzet, az adófizető közönség az állam, az illetők pedig csak annak hivatalos közegei. (Élénk helyeslés a baloldalon és a sudsö balon.) KÉPTH. NAPLÓ. 1887—92. II. KÖTET. Igen megdöbbentő concret esetekkel tudnám ezt illustrálni, de nem tartom alkalomszeríínek. Ilyen, t. ház, másodszor némely társulatok viselkedése, hol a tőke grassál a munka fölött, az erősebb és erősebbek szövetkezete grassál a gyöngébbek fölött (Igaz! Ugy van! a szélső balon) és ezt ignorálja az igen t. kormány, midőn az is hallatszik — nem tudom igaz-e — hogy bizonyos részvénytársulatok egymásközt cartell - szerződésre léptek azon czélból, hogy egyöntetű eljárásukkal nagyobb jövedelmet és hasznot biztosíthassanak — természetesen — a közönség rovására. Már pedig az én szerény felfogásom szerint az ily cartellszerződések csakis állami engedélylyel és akkor lennének megköthetők, midőn az által a verseny ki nem záratik és a közönség az efféle cartell szerződőknek martalékul oda nem dobatik. Hiszen ilyen cartell-szerződések az észak-amerikai államokban 5 ezer dollár birság terhe alatt törvényileg tiltvák. Ilyen t. ház, harmadszor az elemi csapások elleni-biztosítások intézménye behozatalának elmulasztása ; pedig a mint tudom, évtizedek előtt, de azóta is több törvényhatóság képviselői útján szorgalmazta ezen intézmény létrehozatalát, de azóta a kérvényi bizottságban, vagy nem tudom hol, eltemettetett. Pedig, t. ház, az állami biztosítási intézmény a nyerészkedés kizárásával és kölcsönösség elvére fektetve, az adózó polgárokat az e tekintetbeni kényszerű tetemes költségeknek legalább 80°/oától szabadítaná meg. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Concret esetekkel tudnám igazolni állításomat, (Halljuk!) igy Szabolcs vármegyében a közgyűlési határozattal inaugurált kölcsönös biztosítási intézmény által 4 pro mille biztosítási díj mellett községek támadtak fel hamvaikból. Ezen üdvös biztosítási intézményt azonban az akkori helytartótanács érthetetlen okokból betiltani nem átallotta. Ilyen a többi közt az állami és kincstári erdők termékei elárúsításának ma is divatozó módjai egyes kereskedelmi firmáknak, minek aztán az a következménye, hogy a nagy fogyasztó közönség ezen elsőrendű életszükséglet]' czikkeket, t. i. az épület- és tüzifaanyagokat monopolizált áron kénytelen beszerezni az illető kereskedelmi firmáktól, holott ha azoknak darusítása bizományi üzlet, akkor a fogyasztó közönség 30°/o-el jutányosadban juthatna hozzá és a sűrűbb forgalom által a t. kormány, vagyis a kincstár is nagyobb jövedelemre tehetne szert és az illető közvetítő czégek is tisztességesebben megélhetnének, legfeljebb nem milliomosodhatnak oly rohamosan. (Igaz! Ugy van! szélső baloldalon.) Ilyen, t. képviselőház, a többek-közt a marhasó eladásának megtiltása. Hisz ennek nemzetgazdasági horderejét még az absolutistieugi kőris