Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.
Ülésnapok - 1887-42
90 42. orszAgos ülés jaaoér 18-án, szerdán. 1888 mány is belátva, annak elárusíthatását engedélyezni jónak látta és az utána következő alkotmányos kormány csempészet meggátlásának ürügye alatt a nemzetgazdászat tetemes károsodására ezt betiltani nem átallotta. T. képviselőház! Csak a most említett utolsó három pontnak és közérdekű intézkedéseknek létesítésével merem állítani, hogy viűékenkint a fogyasztó közönség adójának *U, sőt i U részét is meglehetne takarítani e czímen. Ezekből látható, t. képviselőház, hogy a t. kormánynak számtalan alkalma és módja van segíteni azon, hogy a nemzet ezen nagy adózási küzdelmében lábán megállhasson, de a t. kormány talán épen ezen kormányrendszer szelleménél fogva nem képes honfiúi érzelmeit követni, hanem kénytelen nagyhatalmi ambitiók sugalmai után indulni és ehhez mérni politikai intézkedését, mert ha ez nem így állana: akkor a t. kormány a nemzet erejét venné bírálat alá és ahhoz alkalmazná az állam igényeit; ha pedig az állam igényei oly fokozatosan lépnének előtérbe, hogy az ország erejét meghaladnák, akkor mint jó nemzetgazda, inkább a nemzet erejét igyekeznék az állam szükségleteihez produetivvá fokozni. (Igaz! a szélső baloldalon.) Nem szabad azon elvnek érvényt szerezni, mely ugy látszik, most már meghonosult s a mely azt tartja, hogy ha nem birja meg az a föld az adót, meg birja annak gazdája, mert az ilyen elv t. képviselőház, csak a hazafiasnak képzelt hivatalos túlbuzgóságnak gyenge pillanatában, meggondolatlan enuntiatiója lehet, de speciális nemzeti politikánknak nem, legfeljebb egy cosmopolitieus irányú állam túláradó omnipotentiájának lehet czéltévesztett maximája. Az ilyen elvekre lehet építeni hatalmat, de csakis precair hatalmat, hanem az ilyen elvre ezredéves államot alapítani nem lehet. (Igaz! ügy van! balfelöl.) Ilyenekre alapítani kormányt csak a kényszerhelyzetből folyó, emberi gyarlóságból és elfogultságból lehet. De ezen alap nem természetes, nem egészséges és nem igazságos és mint ilyen ingatag s mint ilyennek oly eszközökre kell támaszkodni a kormánynak, melyek magukban véve sem kifogástalanok és melyeknek alkalmazási módja elítélni való. Ilyen nem kifogástalan eszköze és támasza a kormánynak a manap érvényben levő választási törvény és ilyen elítélni valók annak alkalmaztatni szokott módozatai, melyek nagyon alkalmasak arra, hogy a nemzet többsége közvéleményének épen az ellenkezőjét juttassa kifejezésre. Minthogy pedig a t. kormány ezen nem természetes, nem egészséges, nem igazságos s eszerint ingatag közjogi alapon van szervezve g nem képes a nemzet egyetemének boldogulását, de még csak tisztességes megélhetését sem eszközölni, annál kevésbbé biztosítani; és mert a nemzetnek boldogulása egyedül csak azon alapon remélhető és foganatosítható, a melyet mi tartunk, t. i. nemzetünk önállóságának és függetlenségének feltétlen helyreállítása alapján : ennélfogva én a t. kormány költségvetését még az általános tárgyalás alapjául sem fogadhatom el, hanem csatlakozom Helfy t. képviselőtársam határozati javaslatához. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Illyés Bálint: T. képviselőház^(Halljuk!) Nem kecsegtetem magamat azzal a hiú reménynyel, hogy azon a mérlegen, melynek egyik felét a*t. túloldal képviseli, szembetűnőieg aránytalan szavazatbeli túlsúlyán legkisebb mérvíí változást is idézhessek elő : mind a mellett azonban kötelességemnek tartom beleszólani azon vitába, melynek tárgya minden államéletnek és kormányzatnak legelső és legfőbb üterét képezi. Kötelez erre elvi, hogy ugy szóljak ellenzéki álláspontom, melynek valódi magasabb feladatát én nem a gáncsolásban, hanem a lelkiismeretes elbírálásban és ellenőrzésben találom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De kötelez engem erre a dolgok és események megfigyeléséből elvont saját egyéni felfogásom, meggyőződésem. És e kötelesség teljesítésétől nem tántorítanak vissza azok a túloldalról jött philippikák sem, melyeknek egy részére azt mondhatjuk itt, hogy jobb ügy védelmére lettek volna méltók, a másik részére pedig azt mondhatják amott, hogy „őrizz meg uram barátaimtól, (Tetszés a szélső baloldalon) ellenségeimtől majd magam is megvédem magamat." De nem tartóztat vissza az az ékes dythiramb sem, a, melyet egyik t. képviselőtársam a túloldalról zengedezett és a mely engem egy szobor-leleplezés ünnepi actusára emlékeztet, midőn ágyúdörgések, kardcsörtetések között teszik fel a koszorút az ünnepeltnek homlokára. (Tetszés a szélső baloldalon.) Ezek az érzelmi, a költészeti világba tartoznak, melyeket a ház sorompói kizárnak. És nem tartóztathat, nem tántoríthat vissza az sem, hogy sok jeles szónok már előttem annyi igazságot elmondott ezen az oldalon, hogy nekem aligha nem csak a tarlózás szerepére kell szorítkoznom. (Halijuk!) T. képviselőház! Régi ismert igazság az, hogy a múltnak tükrében látjuk leghívebben lefestve a jelennek és jövőnek képét. Sokszor hangzott már fel e házban és hiszem, még sokszor fog felhangzani — nem tehetek róla, ha én is ismétlésbe becsátkozom — hogy az a tükör, melyet a jelen kormány tizenkét éves pályája felmutat, oly képeket tár fel a múltból előttünk, a melyekből, ha csak rózsaszín üveget nem csíptetünk orrunkra, a jelenre nézve semmi boldogítót, a jövőre nézve semmi biztatót nem látunk. (ügy van! szélső baloldalon.)
