Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.
Ülésnapok - 1887-42
42. országot ülés január 18-án, szerdán. 18S8, rii". deleit. Állami bevételeink 337 milliót tesznek ki, ezeknek kétharmada direct vagy indireet módon a közösügy által nyeletik el, iskolai és culturalis czélokra bevételeink alig l 1 /* százalék]a jut, jellemző miadenesetre azon magyar politikára, melyet a t. túloldal oly könyen szentesít. Engedje meg a t. ház, hogy e 40 milliós deficites világban felolvassam egy önök által, azt hiszem mindenesetre elismert államférfiunak nyilatkozatát, melyet az országgyűlés hitelesített naplója szerint akkor, midőn a nép terhei kisebbek voltak mint ma, tett. A napló ezt mondja: 1874 május 9-én Tisza Kálmán a következő interpellatiót adja be Bittó István ministerelnökhöz. (Halljuk! a szélső baloldalon.) Minő indokból egyezik bele a ministerelnök, hogy hazánk ily rossz pénzügyeinek daczára a közös költségek le nem szállíttatnak, de sok részben emeltetnek is ? Másodszor, szándékozik-e minden befolyását felhasználni arra, hogy a közös kiadások az ország rossz pénzügyi helyzetének megfelelőleg leszállittassanak'? (Derültség a szélső baloldalon.) Bittó 1874. év május 13-áu felelt, mondván, hogy a közös költségekért a közös minister felelős, de ők is befolynak és azokat helyeslik is. Tisza Kálmán erre a napló szerint kijelenti, hogy e válasz nem illik nemcsak államférfmhoz, a minőnek egy ministerelnöknek okvetlen lenni kellene, de egyáltalán férfiúhoz sem. (Derültség a szélső baloldalon.) A napló szerint Csernatony Lajos belekiált: „Elég botrány!" (Élénk derültség a szélső balon.) No hát, t. képviselőház, legyen nekem szabad ma köszönetet mondani a ministerelnök urnak, hogy 12 év alatt megmutatta, mennyive] nagyobb, mint államférfiú az akkori ministerelnöknél s mily magas és követendő példája férfiasságának abban, hogy ő a közösügyes kiadásokat mennyire reducálta. De, t. ház, ha én elismerem azt, hogy talán nem is lehet azokat redueálni, arra önök is azt fogják mondani, hogy igazam van, de akkor el kell ismerni önöknek azt is, hogy ezen közösügyek okozzák az ország anyagi tönkremenését s a nemzet erkölcsi erejének hanyatlását, ha pedig ezt belátják, egy bűnt követnek el, ha e közösügyeket megszüntetni és az ország állami önállóságát és függetlenségét helyreállítani nem segítenek. Meglehet, t. ház, hogy fel kell adnunk akkor azon nagyhatalmi állást, mely hatalomnak nem igen nagy, csupán állásnak pedig oly roppant drága. Az ország 22 évig hozott meg minden pénzáldozatot és ez az ország meg fogja hozni a lét, a haza és a trónért az utolsó csepp vér áldozatot is pártkülönbség nélkül — ha észak medvéjét kell legyőznünk, de midőn ezt tenni fogja, teszi ama meggyőződésben, hogy el kell jönni az idő nek, midőn magyar királyi udvartartásnál állja körül a nemzet a trónt, midőn egy önálló független hadseregbe helyezi a király bizalmát és a nemzet lelkesedését, midőn egy önálló vámterület teszi gazdaggá a nemzetet s midőn egy önálló pénzügy nem hazudja, de bemutatja a tényleges egyensúlyt. (Tetszés a szélső baloldalon.) Az, t. ház, hogy 3 év múlva a budget plussal végződjék, higyje el, a kinek tetszik; a ki a jelenlegi kiadásokat ismeri és ezt állítni akarja; annak vagy nagyon kell bizni abban, hogy egy háború fogja kimenteni Ígérete teljesítésében, vagy pedig bizik abban, hogy ezelőtt 12 évvel csak egyensúlyt igért egy kisebb többségnek s azt nem tartotta meg, miért ne ígérhetne ma már plust egy olyan nagy többségnek, a mely éljenezni fog akkor is, ha ez a plus a deficit előtt áll. Hogy mi nemcsak elveink, programmunk alapján nem bizunk és hiszünk a pénzügyminister ur szavaiban és ígéretében s hogy azokban soha nem bizhatunk, megtanít bennünket ismét a múlt s az a hiteles országgyűlési napló, a melyből csak még e néhány sorokat kívánom felolvasni, a melyekből ítéljék meg, hogy egyáltalán mikor lehetett hinni ; akkor-e, vagy most, mert hisz három év múlva is lehet azt mondani: „Ugy gondolkodtam akkor, igy gondolkodómmá". „1869. május 20-án napló 93. lap. Az ország a közjogi megoldásban megnyugvást nem talál és nem is találhat soha, értesíteni kell tehát királ} unkat,hogy a nemzet olyannak tekinti ezt, mely ha hosszú ideig életben lesz, a csak névleg és részben vissza állított államélet lassú, de biztos halálra vezetne." Ugyanazon napló 95-ik lapján igy szól Tisza Kálmán: „Én azt akarom és fogom akarni, hogy Magyarország egy törvényszerű önálló állam legyen s ennek ügyeibe senki más, mint koronás királya éa saját fiai ne szólhasson". 1867. márczius 21-ik naplójának 362. lapján ezt mondja Tisza : „Nem tudok képzelni államot, melynek ne volua önálló hadserege." 1871. január 16. naplójának 30-ik lapján igy nyilatkozik: „Mindaddig, mig nem sikerül lerontani azon akadályokat, a melyek a magyar hadsereg útjában állanak, mindaddig ismételjük támadásainkat." 1871. február 24. napló 357-ik lapon igy szól: „Hirdetni fogjuk országnak, világnak, hogy nem az országon kiviili akadály az ok; hanem mert kormányunk nem akarja, hogy legyen magyar hadsereg". (Derültség és helyeslés a szélső baloldalon.) „Mi akarjuk a magyar hadsereget — igy szól — és honvédtüzérséget. Akartuk tepnap, akarjuk ma. Akarni fogjuk holnap és akarni fogjuk, mig magyarok leszünk és akarni fogjuk mig meg lesz." No hát, t. képviselőház, mi már sem ígéretében pénzügyileg, sem politikájában erkölcsileg
