Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.
Ülésnapok - 1887-41
41. országos ülés január 17-én, keMen. 18 88. ^ mi a femnaradást és fejlődést gátolhatná vagy veszélyeztethetné. Lényegesen meg lesz pedig könnyítve ezen feladat az által, hogy a mi követeléseink, kívánságaink oly kimondhatlanul szerények és egyszerűek, (Halljuk!) mert hiszen össze foglalhatók egyetlen egy szóban és e szó: igazság. (Mozgás a jobb-és szélső baloldalon) Mi nem kívánunk privilegiumokat, nem kívánunk külön jogokat; nem kívánjuk azt, hogy a magyar állam többet áldozzon ránk, mint másokra és legkevésbé sem kívánunk protectiót mások rovására és kárára. Mi nem kívánunk semmi egyebet, mint azt, hogy ama garantiák, melyek fenmaradásunkat és culturánkat biztosítani képesek tőlünk el ne vonassanak; azt kívánjuk, hogy a kormány járjon el velünk szemben nemcsak szigorú törvényességgel, de egyszersmind kímélettel és egy kis jóakarattal; azt kívánjuk, hogy azon hivatalos közegek, melyeket a kormány nálunk alkalmaz, legyenek józan és mérsékelt gondolkozású, (Mozgás a szélső baloldalon) tapintatos és képes elemek Mert hiszen épen ebben a tekintetben már is oly roppant sok hiba követtetett el; holott nézetem szerint, nem egy okból szükséges lett vo 7 na épen nálunk, a leggondosabban megválasztott elemeket alkalmazni; azt kívánjuk végre, hogy a kormány karolja fel érdekeinket ott, a hol teheti és mozdítja elő csendes cultur munkánkat. Hiszen elég' munka várakozik ránk. Mi talán már rég ideje keresztül vittük volna községeinkben az annyira égetőn szükséges tagosítást; hozzá kezdtünk volna az Olt szabályozásához, helyi érdekíívasutainkkiépítéséhez, gyárak felállításához stb.Hiszen mindezekre készen állszámunkra bel- és külföldi tőke; de az ilyen nemcsak ránk, hanem az összes hazára nézve üdvös és hazafias tevékenység helyett elfecséreljük már évtizedek óta a meddő politikai perpatvarban nemcsak a drága erőt, hanem a még sokkal drágább időt is. íme, t. képviselőház, ezek a mi kívánságaink általánosságban és midőn mindezeket követeljük, hivatkozunk nemcsak az általános emberi jogokra, nemcsak az állami raisonra, nemcsak hét és félszázados multunkra és azon szolgálatokra, melyeket mi a magyar államnak tettünk s a melyekről oly fényes bizonyítványaink vannak, hanem hivatkozunk mindenekelőtt és első sorban arra, hogy egy kívánságunk sem ütközik legtávolabbról sem a törvénybe. Itt sem ideje, sem helye nincsen annak, hogy a mi egyes sérelmeinket és kívánságainkat előadjam, hanem egyről biztosíthatok mindenkit. (Ralijukl) És ez az, hogy mi birunk annyi államférfiúi belátással, hogy olyasmit ne követeljünk, a mi az állam érdekeivel és igényeivel legtávolabbról, is ellenkezésben áll; mi nem követelünk semmit sem, a mit az államot és az államérdekeket képviselő kormány minden perczben a legkisebb aggodalom nélkül ne teljesíthetne. (Helyeslések.) S itt, t. képviselőház, egy körülményt kell felemlíti nem, amely némi világot vet ami parlamentaris állásunkra. (Halljuk!) Normális viszonyok közt, a pai*lamentaris élet rendes menetében, politikai pártok szabadon képződnek azon politikai közös meggyőződés, illetőleg érdek-solidaritás alapján, mely az egyeseket tömörülésre, egyesülésre hívja fel. Nálunk •— értem a szászokat — ez részben másként áll. Mi ugyan képezünk egy pártot egymásunkra, mert hiszen van közös politikai meggyőződésünk, vannak közös érdekeink, van közös programmunk, hanem azon sajátságos antagonismu«, mely köztünk és a magyar államhatalom között különös sajátságos okoknál fogva kifejlődött; az az ép oly téves, mint sajnos körülmény, hogy a mi politikai magunktartása olyannak tekintetett, • mely elvi ellentétben áll magával a magyar állameszmével, másfelől pedig a mi kivánságaink minősége és természete, mindez, t. képviselőház, arra késztet bennünket, hogy mi első sorban -az állam és államhatalmat képviselő kormánynyak legyen bárminő a neve, mert nem beszélek ' itt egy bizonyos concret kormányról, hanem a kormányról in abstracto, mondom, mi arra vagyunk utalva, hogy mi első sorban keresfük az államot képviselő kormánynyal a kölcsönös megértést és hacsak lehetséges, csatlakozunk hozzá, habár egy éhként talán nem is értünk vele egyet (Derültség) és hogy ha választásunk egész szambád lenne és nem állnánk azon előítélet súlya és nyomása alatt, talán egyik másik ellenzéki párthoz csatlakoznánk. És épen ezért meg vagyok győződve, t. képviselőház, arról, hogy é t. ház két ellenzéki pártja, mellőzve az egyoldalú és pillanatnyi pártérdeket, bizonyosan hazafias megelégedéssel fogja fogadni azt, ha ama törekvéseknek sikere lesz és hogy ha a szászok és a magyar államhatalom, illetve az azt kép1 viselő kormány között létrejön az annyira kívánatos és szükséges béke, habár ez esetben nem is ők, tudniillik az ellenzéki pártok, fognák azt a pár szavazatot megnyerni, melyek fölött mi rendelkezünk. De hogy ha mi csatlakozunk egyik vagy másik ellenzéki párthoz: akkor mégis csak tovább kell folytatnunk eddigi magunktartását, eddigi oppositiónkat, a mely oppositio olyan ferdén s a kölcsönös megértést annyira megnehezítő, vagy egészen kizáró módon interpretáltatik. Vájjon szükséges e, hogy ennek az interpretrtiónak ferde voltát csakugyan bizonyítsam is ? Hiszen a mi állítólagos államellenességünk vádja oly absurd, hogy az ellen védekezni annyit tenne, mint tiltakozni az ellen, hogy tőlünk ne -t igadia meg senki az ép észjárást. Hiszen mi már -több' szőr nyilvánosan kijelentettük, hogy mi ez- állam8*