Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.
Ülésnapok - 1887-40
40. országos ülés január 16-án hétfőn. 1888. 4E akkor sem volna szabad ma átmenni a kinevezési rendszerre, ma midőn még nincsen elegendő képzett szakerőnk. E nélkül pedig a kinevezési rendszer csak rosszabbítaná a helyzetet s ma midőn a kinevezési rendszer csak fokozná azokrészvétlenségét, kiket az administratio nem nélkülözhet. De érdeme a kormány elnök úrnak ez a ragaszkodása a meglevőhöz különösen a politikai és alkotmányos szabadság szempontjából; mert azt ugyan nehéz volna tagadni, hogy a kormány mellett erősebbkortesphalanxot képezne egy kinevezett,mint képezhet esetleg egy választott tisztikar. Hát az, hogy ő nem vágyódott ezen erős kortesphalanxra, az alkotmányos szabadság szempontjából nem érdeme-e? És érdeme-e önöknek az, hogy ilyen viszonyok között ma követelik hazánkban a feltétlen kinevezési rendszert ? Nem, t. képviselőtársaim, az én szerény nézetem szerint ez a reformtervük soha sem lesz az a horgony, melyet ide kivethetnek. Lássuk most már a politikai erkölcs hanyatlását. (Halljuk! Halljuk!) Előre bocsátom azt, mit tagadni nem lehet, hiszen a természet örök rejtélye saz emberiség jellemvonása az, hogy a jó mellett a rossz, az erény mellett a bűn, az erkölcs mellett az erkölcstelenség is felüti fejét s lézengve tengődik: azt kérdezem én önöktől, t. képviselőtársaim, hogy feltéve, de meg nem engedve, miszerint ma hazánkban csakugyan a politikai erkölcstelenség uralkodik, ha van bátorságuk arra, hogy a nemzet szemére lobbantsák az erkölcsi sülyedést, miért nincs bátorságuk e sülyedésért magát a nemzetet tenni felelőssé? (Mozgás balfelől) Mert a legegyszerűbb ember is belátja, hogy azon politikai erkölcstelenségekért, mik — önök szerint — ma a legnagyobb politikai párt rendszerét alkotják, csak nem lehet felelőssé tenni egy embert. Hagyászola polgári erény, ha nem mocsoktalan a politikai élet, ha az embereket nem hevíti más nemesebb eszme és czél, csak akenyérgondszülte önérdek: hát nem az egész nemzet szégyene és gyalázata volna ez? De vizsgáljuk csak meg: lehet-e egyáltalában beszélni ma a politikai erkölcs sülyedéséről; lehet-e azt állítani, hogy a politikai morál decadance-ban van s hogy e decadance-ban rendszer van? Én nem állítom, hogy a politika tág mezeje nem hord Jagot és Daemont is, de azt tagadom, hogy e hazában képes lenne a politikai erkölcstelenség csak egy perczig is uralkodni. Mert egy nemzet erkölcsi érzületének hanyatlását — erről tanúskodik minden példája a világtörténelemnek — mindenkor megelőzte a nemzeti érzület, a hazafiúi áldozatkészség hiánya. A politikai romlottság, az önérdeknek status-érdek fölé kerekedése, közpályán a jogi elvek uralma csak oly népnél fordult és fordulhat elő, melynek kebeléből már előzetesen kihalt a hazafiság a nemzeti önfentartás érzéke, oly népnél, mely megszűnt nemzet lenni e szó magasztos értelmében és már csak önmagáért él. Már pedig azt állítani e nemzetről, hogy nem szereti hazáját — pedig az önök állítása logice erre a következtetésre vezet — mert az a nép, mely hű hazájához, nem tűrhetné a vezetésben a politikai erkölcstelenséget, azt mondani az ország szine előtt, hogy az a kormány, melyet a nemzet óriási többsége pártol, egy meghamisított közvélemény segedelmével bitorolja a hatalmat; kimondani egy nagy nemzeti pártra a politikai erkölcstelenséget, hirdetni a megvesztegetést és minden szennyét az emberiségnek és tenni mindezt csak azért, hogy a kormányra és ezen pártra sarat dobhassanak: ez nem méltó cselekedet önökhöz — a jó hazafiakhoz. (Élénk helyeslés jobb felől.) Bizony mondom és hozzá teszem : hála Istennek, nagyobb e hazában a rossznak rágalma, mint maga a rossz. Ez elsőn önök segíthetnek, a másodikon — a meglévő rosszon — segítsünk valamennyien. Es ezen őszinte kívánság vezessen el a pénzügyi deficithez, melyről csak azon tényt említem fel, hogy ez a t. kormány már a ládában örökölte s hogy az örökségnél kevésbbé nyomasztó az, a mi még meg van, mint az hogy még ma is meg van. Ez a tény, beismerem, az elmúlt 12 évi kormányzás árnyoldala. És kijelentem, hogy ha csak az örökölt deficit megszüntetése lett volna az egyedüli teendő és miután nem szüntette meg, pártolni nem tudnám, bár meg akkor is zavarba jönnék a felett, hogy kit pártoljak. De igazságosnak kell lenni és el kell ismerni e 12 évi kormányzásról, hogy alatta, mig egyrészről az előre nem láthatott akadályok kárpátja gördült a pénzügyi kibontakozás nehéz útjába, (Derültség balfelől) addig másrészről az ország a közélet minden terén nagyot haladt (Vgy van! jóbbfelöl) s hogy e haladásnak főtényezője, istápolója, előmozdítója, sokszor egyedüli megteremtője ez a kormány volt és lett volna még nagyobb mértékben, ha az, miért őt felelőssé tenni nem szabad, a fegyveres béke, a gazdasági válság és a kereskedelmi reactio, ez a három keserű pohár elmaradt volna, (ügy van! jöbbfelől.) Ilyen viszonyok között s akkor, midőn kénytelen vagyok azon tényre hivatkozni, hogy az önök 12 évi opponálásának eredménye — és ez az eredmény : szerzemény — a legnagyobb mérvű politicai deficit, én az örökölt pénzügyi deficitért szemben e szerzett politicai deficittel,mit pártolni soha semtudnék, megtudok bocsátani, (Derültség balon) különösen meg ma, tudva és látva azt, hogy az a férfiú vette kezébe a pénzügyek rendezését, ki már annyi sok jó szolgálatot tett a hazának. (Helyeslés jöbbfelől)
