Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.
Ülésnapok - 1887-40
46 40. országos ülés jaimrir 16-án hétfőn. 1888. Valamint veszedelem idején nagy megnyugvás a tudat, hogy biztos helyen vagyunk, hasonlóképen a biztonságnak ezen megnyugtató érzését táplálja keblemben a tudat, hogy állami háztartásunk rendezése Tisza Kálmán kezeiben erős, kipróbált, megbízható kezekben van. Nyugodt lelkiismerettel szavazom meg tehát ezen t. kormány részére a költségvetést. (Élénk helyeslés jóbbfélől.) Elnök: Az ülést 5 perezre felfüggesztem. (Helyeslés.) (Szünet után.) Elnöki Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. HeJfy Ignácz képviselő urat illeti a szó. Helfy Ignácz: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Azon alapos és kimerítő beszéd után, melyet az imént Horánszky Nándor t. képviselőtársam a költségvetésre vonatkozólag tartott, én feloldottnak érzem magamat az alól, hogy bírálatomban részletekbe bocsátkozzam; annál is inkább, minthogy ugyanazon egy tárgyról helyesen csak egyféleképen lehet ítélni és igy kénytelen volnék sok ismétlésbe bocsátkozni. Szorítkozni fogok tehát kizárólag arra, hogy nem annyira az előttünk fekvő költségvetés számtételeit, mint inkább a kormány általános pénzügyi politikáját, annak irányát, szellemét vázoljam. Miután pedig meggyőződésem szerint a költségvetés, habár csak számokat foglal magában, nem pusztán a pénzügyi politikát tükrözi vissza, de visszatükrözi az egész kormányzati rendszert, ezen rendszer szellemének jellemzésére is leszek bátor kiterjeszkedni ; de tenni fogom mindkettőt röviden, épen csak annyiban, a mennyi szükséges arra, hogy t. elvbarátaim és a magam nevében benyújtandó határozati javaslatot indokoljon, a mely következőkép szól (olvassa): Tekintve, hogy a jelen kormány 13 éven át követett közgazdasági és pénzügyi politikája oly helyzetet teremtett, hogy mig egyfelől a közvagyonság s ezzel együtt az adóképesség a túlságos nagy terhek alatt folytonosan csökken, addig másfelől az állam, hogy elvállalt kötelezettségeinek megfelelhessen mind nagyobb és nagyobb igényeket támaszt az adózók irányában és e mellett mégis kénytelen újabb és újabb adósságokat csinálni, a minthogy a jelen költségvetés is 18.395,121 forintnyi hiánynyal záródik le, a mihez még hozzá kell adni 12.461,589 frtnyi törlesztési kölcsönt és az eladandó államjavakból befolyó 6.240,000 irtot, a mi szintén nem jövededelem, hanem tőkefogyasztás s igy tehát a tényleges hiány 37.095,710 frt. Tekintve, hogy a kormányzat többi ágaiban vagy megállapodással vagy visszaeséssel találkozunk, szellemi téren pedig a nemzet hagyományos szabadelvű szellemével, különösen pedig az 1848. alkotmány szellemével ellentétes irányt követ s gyökereztet meg az országban. Tekintve végre, hogy immáron 20 évi tapasztalat világosan bizonyítja, hogy hazánkat ép ugy, mint bármely más országot, teljes önállóság és függetlenség nélkül sem anyagilag, sem szellemileg felvirágoztatni nem lehet; mondja ki a képviselőház, hogy a kormány által beterjesztett 1888. évi állami költségvetést részletes tárgyalás alapjául nem fogadja el. Kelt Budapesten 1888.január 16-án.Benyújtják: Helfy Ignácz, Irányi Dániel, Madarász József, Lipthay Károly, Szentkirályi Albert, Petrich Ferencz, Udvary Ferencz, r Ányos Tivadar, Bornemissza István, Beniczky Árpád, Nagy Ferencz. Ez a határozati javaslat, t. ház, melyet a lehető rövidséggel indokolni szándékozom. (Halljuk!) Az első részt, a tisztán pénzügyi részt illetőleg kalauzumul fogom venni a ministerelnök urnak, mint pénzügyministernek múlt évi október 22-én itt tartott exposéját, mert hiszen az felölel mindent, ugy a közvetlen multat, mint a jelent és a közelebbi jövőt. Mindenekelőtt megjegyzem az exposéra vonatkozólag, hogy a ministerelnök ur két igen ügyes dolgot cselekedett. Az első ügyesség abban állott, hogy ő mindjárt 3 évre állapított meg egy programmot. A mivel eléri azt, hogy bármikor fogunk ezen 3 év alatt ítéletet mondani az ő pénzügyi politikája fölött, mindig azt fogja rá felelni: csak tessék várakozni, még nem vagyunk a 3-ik év végén. (Derültség.) Ezt a czélt eléri itt a házban, másfelől eléri azt, hogy hatalmát, pénzügyi szempontokból is 3 évre biztosítja. A másik ügyesség abban áll, hogy nem ugy mint elődei, ő a jelen költségvetést összehasonlította — mivel? az 1887-iki pénztári kezelési eredményekkel, vagyis összehasonlította olyan tényezővel, a melyet tüzetesen — legalább hivatalosan — a ház nem ismer, melyről végleges ítéletet annál kevésbé mondhatunk, minthogy még hátra van a pótkezelési évnegyed, a mely egyik-másik irányban még módosíthatja az ez időszerinti eredményeket és nagyon bölcsen óvakodott attól, hogy összehasonlítsa az 1888-iki költségvetést az 1886-iki zárszámadásokkal, amelyek pedig abban a perczben már kezénél voltak. Tette ezt pedig azért, mert érezte magában, hogy ha azokkal az eredményekkel hasonlítja azt össze, akkor ezen költségvetési előirányzat, legalább bevételi részében nem állja meg a bírálatot. Három eszme vonul keresztül azon exposén, melyre a ministerelnök ur az egész épületet alapítja. Az első rész áll a tiszta megtakarításokból a tárczák keretén belül; a második azon megtakarítás, melyet a beruházásoknál vél eszközölni; a harmadik pedig a már bőségesen ismert eszköz: az adóemelés. A mi a megtakarításokat illeti, helyeselve azokat, a miket erre vonatkozólag Horánszky
