Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.
Ülésnapok - 1887-40
40 40. országos ülés január 16-án hétfőn. 1888. eredményei az egyenes adók befolyása szempontjából felette kedvezők voltak. Hát én ezt megengedem, mert ha bizonyos elvadulással megyünk a direct adók behajtásának — melyek jelenségei pedig fenforognak — nem vonom kétségbe, hogy a hátralékot is figyelembe véve, az előirányzott összeg be lesz hajtva. De ezt komoly előirányzat alapjául én el nem fogadhatom, mert a mikor azt látom, hogy az adóvégrehajtások ezímen eddig 2 millió 187,000 frt értékű ingatlan jutott az állam birtokába és hogy az e czímen szerzett ingatlanok értéke 1885-rőíÍ886-ra61,000 frttal szaporodott: akkor az adóvégrehajtásoknak oly szigorú foka alkalmaztatik, melyet igénybe ve bet ugyan a kormány, de a melyet komoly előirányzat alapjául felvenni lehetetlen. Az előirányzatot e ezímen csakis egy alakban fogadhatnám el reálisnak, akkor t. i., hogy ha az 1886-iki közigazgatási előírás vétetnék alapul és az időkőzi adófejlemények ehhez számíttatnának. Ilyen csak az 1887-iki törvény alapján a szállítási adónál van. Van ugyan a házadónál is 1 millió forint, a kereseti adónál is 600,000 frt és az általános jövedelmi pótadónál is 300,000 frt, de ezek administrativ srófolások, melyeknél, ha figyelembe vesszük, hogy bizonyos százalék mint hátralék, vagy behajthatatlan leütendő: akkor én az e ezímen való bevételi előirányzatot legalább is 1 millió 500,000 frttal kevesebbre teendőnek és igy ugyanennyivel az előirányzatot irreálisnak tartom. Hasonló az eset a jogilletékeknél is, hol 1886-ban épen ugy, mint 1887. első háromnegyedében visszaesés mutatkozik. Ha itt hozzáveszem azt, hogy a jogi illetékekre vonatkozólag törvény alkottatott, mely a fokozatos illetékeket eltörli, a mi nem igen fogja a birtokváltozások számát emelni, akkor e ezímen a jelenlegi összeget felvenni, nézetem szerint ismét nem lehet. E ezímen tehát felfogásom szerint 1 millió frttal irreális az előirányzat. Hasonló az eset a dohánynál. Hosszasabban nem fogok most ezekkel foglalkozni, inert a pénzügyi tárczánál úgyis ki fogom fejteni. A dohánynál tehát 800,000 frttal, az államjavak bevételénél 200,000 frttal, a fémbányászatnál, ahol még mindig tetemes veszteség volt és pláne a vasmííveknél, a hol 53,000 frt nettó jövedelemre számítanak, a hol eddigelé egy milliót mindig meghaladott a veszteség, az előirányzott bevételek szintén nem reálisak. Hasonló az eset a vasutaknál, a hol a bruttó-bevétel szintén magasra tétetik és pedig igazolhatatlanul, különösen ha figyelembe vesszük az 1887-iki heti kimutatás eredményeit. Úgyszintén a posta és távirdánál, mely tételnél a bevételeket maga a minister ur sem volt képes a pénzügyi bizottságban igazolni s azok csak egyszerűen elfogadtattak; továbbá a lótenyésztésnél, hol szintén a bevételek magasra irányoztatnak elő. É» igy azt hiszem, hogy a költségvetés bevételi tételei legalább is 7—8 millióval irreálisak és ezt annál jogosultabban vélem kimondhatni, mert ha figyelembe vesszük azt, hogy az 1886-ik évi zárszámadások, az előirányzat és a tényleges pénztári eredmények között 15.600,000 frt kedvezőtlen különbözetet mutatnak fel, akkor valóban haladás lenne az, hogy ha az 1888-ik év az előirányzattal szemben a tényleges eredményeket csakis 8 millióval fogná irreálisnak mutatni. Szólnom kell még néhány szót azon kibontakozási tervezetről, (Halljuk! Halljuk !) melyet a minister ura költségvetés beterjesztése alkalmával exposéjában kifejtett. Mindenekelőtt becses dolognak tartom azt, hogy a pénzügyminister ur az egyensúly helyreállítása tekintetében bennünket nemcsak általános phrasisokkal biztatott, hanem megjelölte azon részletes calculust is, melynek utján 3 éven keresztül az államháztartást az egyensúly révébe fogja terelni. Becses ez egyfelől azért, mert mi is biztosabban foglalhatjuk el azon álláspontot, melyet e tekintetben elfoglalunk — kétségtelenül indokoltain — de becses magára a pénzügyminister úrra is, mert három év múlva részletesen meg fog győződni arról, hogy sokkal mélyebbre ható és körültekintőbb tervezetre van szükség arra, hogy az államháztartásban az egyensúly helyreállittassék mint a milyet egy gazdag álom, vagy egy ebéd utáni siesta kiad. (Derültség balfélol.) De, t. ház, constatálnom kell itt azt is, hogy az egyensúlyt maga a minister ur sem jelenti ki helyreállítottnak 1889-ben, mert most, ámbár előrebocsátja, hogy 1890. végén néhány millió plus is lesz, de nyomban csendesebb hangon hozzáteszi, hogy még fenn fognak maradni egyfelől a törlesztési kölcsönök fedezete, másfelől a kevesbedő államjavakból származó kevesebb bevételek fedezete. Ezekre nézve a minister ur körülbelül a conversióra hivatkozva reményli a további teendőket, mely eonversiót ha részletes számítás alá vesszük, hitem és felfogásom szerint, legmagasabb összegben — kitolva a törlesztési éveket a legtávolabbra — 6 — 7 milliónál többre, különösen ha combinatióba vesszük a 6%-os aranyjáradék conversiójánál felmerült jelenségeket, tenni nem lehet. (Ugy van! balfélol.) De ezen kibontakozásnak van egy lényeges eredendő hibája, melytől nem menekedhetik és ez az, hogy a t. minister ur a kibontakozást az előirányzati deficithez, vagyis a 18 millióhoz méri, holott a zárszámadási állandó ehronicus deficit negyven millió körül van. Ha a t. minister urnái e perezben megvolnának azon adók pénzügyi eredményei, melyek részben már megalkottattak, részben csak megalkotandók és melyek a szesznél legalább a t. minister ur előadását combinálva, 14 millióra teendők és körülbelül 9 millióra tesszük azon három
