Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-54

54 országos ülés február 1-én, szerdán. 1888. §81 Én, t. ház. hivatkozom az azon időben tartott közgyűlések összes jegyzőkönyveire, hivatkozom a nyilvános közéletre, melynek igen tekintélyes szereplő egyéneit itt a házban is szerencsém van látni. Legyenek ezek tanúim, hogy ezen amalgamisatio fényesen sikerült. Már most kérdem, t. ház, mi ok volt ma évek múlva, midőn ezen amalgamisatio a legfényesebben sikerült, ezen lecsendesített, egymásra utalt békességben és szép egyetértésben élő elemek közé odadobni a meghasonlás Eris almáját és felkelteni közöttük egy bizonytalan és minden áron rossz kimenetellel fenyegető érdekharczot, melyből csakis az általános közjó kerülhet ki vereséggel? Ha ez vármegyei hatalmi tactica akar lenni, annak mondhatom, hogy esetlen; ha kormánypo litika akarna lenni, a mit tagadok, annak határozottan tapintatlan. (Helyeslés.) Még egy másik szempont is van. Az van mondva a közgyűlési határozatban, hogy ha nem adjuk át a havasokat — mi pedig nem fogjuk átadni — bepereltetünk. Ezen szándékosan bonyolulttá és homályossá tenni czélzott ügyben előreláthatólag szövevényes, bonyolult pernek néz eléje a törvényhatóság. És ki lenne a felperes? Maros-Torda megye contra ősi Marosszék. De perköltségeket is kell ám fizetni. Es ki fogja fizetni? Mert ily czélokra, tudomásom szerint — nálunk biztosan tudom — más megyékben sem áll alap rendelkezésre. Tehát okvetlenül elő fog állani az adóforint utáni rovatai szüksége. Hogyan lesz azonban a rovatai megtehető, Marosszék azon igen számos tagból álló birtokosaira kik ellen ezen igazságtalan per helytelenül és alaptalanul kezdetik meg?^ Én nem is hiszem, t. ház, hogy ezzel komolyan foglalkoznának. Nem akar ez egyéb lenni, mint a szokásos, aprólékos vármegyei heccz, de sajnálatosnak tartanám, ha a kormány minden áron megóvandó tekintélye ily aprólékos tusába bel eb ony olittatnék. Az ellenzék padjairól, hol ülök, nem lehet czélom pártérdekből örvendezni a mások által teremtett zavaros helyzetnek, ellenkezőleg, e hely is kötelességemmé teszi, alkalmat adni a t. kormánynak arra, hogy ezen kérdésben ha még az teljesen elrontva nincs, a jogaiban üldözött közönség javára valamit reperälhasson, mindenesetre pedig odahaza, lenn a szokatlan túlbuzgalomnak, végre valahára korlátot vessen. (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Ez volt, t. ház, előadásomnak komoly czélja s most az előrebocsátottak alapján bátor vagyok igen t. belügyminister úrhoz a következő kérdéseket intézni (olvassa) : Interpellatio a magyar kir. belügyminister úrhoz. I. Tudomásával adatott-e ki: az 1887-beli 74,825. számú „határozat* ? II. Hajlandó-e szószerinti szövegében előterjeszteni ezen határozatot? III. Van e tudomása arról, hogy 1881. vagy 1882-ben a kormány a megerősítése alá felterjesztett azon bivtokossági alapszabályokat visszautasította, mert magánbirtokosság ügyeibe nem avatkozhatik ? IV. 1881. esetleg 1882. után minő újabb jogokat vélt szerezni magának arra nézve, hogy i a jogerejű telekkönyvvel, törvényhatósági bizottsági jogerejű határozatokat és huzamos háborítatlan békés birtoklással védett ezen magánjogi viszonyt illetéktelen közigazgatási beavatkozással megzavarja? V. Esetleg az újabb időben egyesített törvényhatóság bizottságának illetéktelen határozataival is szemben minő állást szándékozik elfoglalni ezen — alant politikai tőkének tekintett — kérdésben. Kérem ezen interpellatiómat a t. belügyminister úrral közölni. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) B. Orczy Béla belügyminister: T. ház! Engedje meg a t ház, hogy Szentiványi képviselő ur interpellatiójára azonnal válaszolhassak. (Halljuk!) Mielőtt az első és második pontban foglalt kérdésekre válaszolnék, előbb arra a kérdésre akarok röviden válaszolni, mely a 3-ik pontban foglaltatik, miután ez egy előbbi időben történt dologra vonatkozik : tudniillik hogy azon bizottságnak, mely az ősi marosszéki havasok kezelésével van megbízva, alapszabályait, melyeket Maros-Tordamegye alispánja 1882-ben, ha jól emlékszem, májusban terjesztett fel megerősítés végett, a kormány miért nem erősítette meg? (Halljuk!) Ez, t. képviselő ur, csupán csak azért történt, mert ezen alapszabályok, mint a képviselő ur maga méltóztatott mondani, semmiféle elvi vagy egyéb lényeges változtatásra nem vonatkoztak, tehát azoknak mint tulajdonképen csak a belkezelés módjának megváltoztatását czélzó szabályoknak közigazgatási úton való megerősítése nem volt helyén és ennek következtében ezt a kormány közigazgatási útra tartozónak nem is tekintette. A mi a 3-ik pontban érintett határozatot illeti, mint a t. képviselő ur nevezi, mely egyébiránt csak belügyministeri rendelet volt: ennek az eredete az, hogy 1886-ban a marosszéki havasok kezelésének kérdése a törvényhatósági bizottságban vitás tárgyalásra adott alkalmat és különösen