Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-54

37Ö 54, orsiágoi ülés február 1-én, szerdán. 1888. kormányzata egységesen van szervezve, a miénk nem egységes; Németország tehát könnyebben mozoghat mindenféle tárgyalás és alkudozás alkalmával, egész erejével léphet fel, mi ezt nem tehetjük. Azt hiszem, hogy azon t. szakférfiak, a kiknek ily alkudozásokban résztvenni szerencséjük vagy szerencsétlenségük volt, jól fogják tudni milyen nagy különbség van, midőn egy egységes nézet alapján kezdhető meg egy bizonyos alkudozás és a közt, mikor itt a két fél, az osztrák és magyar kormányok minden egyes pontra nézve egyezkednek és azután bizonyos kötött marschrutával kell menni. Azt hiszem, hogy mindenesetre áll az, hogy ez az actióképesség a szó szoros értelmében véve sokkal inkább meg van egy egységesen szervezett, mint egy dualisticus és részben ellentétes érdékü felek egyesítésének alapján szervezett külképviseletnél. De továbbá monarchiánk kereskedelmi tekintetben sokkal jobban rá van utalva Németországra, mint ő reánk; mert mint beszédem elején említettem, a mi külkereskedelmünk kétharmad része Németország felé irányul; Nématországnak külkereskedelme ellenben Austria felé csak egyharmad részében irányul: tehát kétszer oly súlyt gyakorolhat Németország ez irányban reánk, mint mi ő rá; kétharmad részben vagyunk tőle függők, ő pedig egyharmad részben. Azt hiszem, hogy ezen mérlegelést oly jeles nemzetgazdász és kereskedelmi politikus, mint gróf Apponyi, nem fogja kétségbe vonni. Végre fontossággal bir a vezető férfiú személyisége is. Midőn a német birodalom élén olyan férfiú áll, ki a jelenkornak, sőt lehet mondani, a világtörténelmek egyik legfontosabb problémáját megvalósítani képes volt; a ki tehát századunknak legalább is egyik legnagyobb férfia; akkor talán mondhatom, a nélkül, hogy bárki kisebbítést látna benne, hogy külügyi kormányzatunk még sem állítható teljesen egyenlő vonalba Németországéval, a mi vezető államférfi erejét, kitartását, egyéniségének súlyát és sikerek által kimutatott képességét illeti. Ezen okoknál fogva, miután mind a négy irányban Németország részén áll az előny, azt hiszem, bátran mondhattam, hogy mi nem vagyunk olyan actióképesek ily vámháború esetén, mint Németország; ha pedig nem vagyunk, akkor ne provocáljuk a háborút s ne hirdessük azt különösen akkor, midőn nem áll érdekünkben. A A cseheknek, a morváknak, az osztrák nagyiparosoknak igenis érdekükben áll, hogy a mai hely zet, mely egy csendes kis vámháborúval felér, nemcsak ne simuljon el, hanem inkább elmérgesittessék, mert ebből ők előnyt húznak a mi rovásunkra. Engedjük tehát nekik, hogy ők fújják a trombitát. Ha mi fújjuk, ezzel legalább is elcseréljük a szerepet. Különösen pedig nem kell ezt tennünk akkor, a mikor ok nem teszik. Már azon nyilatkozatokból is, melyeket bátor voltam felolvasni, kitetszik, de egyáltalán köztudomású is, hogy az osztrákok ugy gerálják magukat, mintha eszük ágában sem volna Németországgal revanchepolitikát folytatni, legalább hivatalosan ezt hangoztatják. Természetesen akadnak olyanok, kik különösen a mi izgatásunk végett folyton hangoztatják a háborút, gondolván, hogy a magyarok nem fogják harczi kedvüket lelohasztatni s igy megmarad nekik mind az az előny, a mit eddig is élveztek. Azt hiszem azonban, jobb szolgálatot teszünk az ügynek, ha azt objective tekintjük és tekintetbe vesszük Németország viszonyait és azon kényszerűséget, melyben az van, hogy tudniillik pénzügyi és más tekintetekből is védi a maga termelőit és ha ilyen politikát követ, ne vegyük azt tőle zokon, ne jöjjünk a miatt tűzbe, hanem tekintsük azt olyannak, a mihez Németországnak feltétlenül joga van; ne vezettessük magunkat revanche gondolatok által, hanem tisztán hazánk érdekei által. Ezek után ismételve kijelentem, hogy az egyezményt a magam részéről elfogadom. (Helyeslés a ssélsö baloldalon.) Steinacker Ödön: Midőn daczára azon csekély érdeklődésnek, melylyel a t. ház, az előttünk fekvő törvényjavaslat tárgyalását kíséri, röviden a törvényjavaslathoz hozzászólani kívánok, mindennekelőt megjegyzem, hogy el fogok tekinteni minden magasabb politikai indokoktól, minőket Bausznern Guido képviselőtársam felhozott, miután Bismarck terveibe és szándékaiba nem vagyok beavatva. T. ház! Ugy hiszem, hogy az előttünk fekvő javaslat már magában véve is elég fontos arra, hogy figyelmünket nagy mérvben felkeltse. Nagyobb jelentőségű, mint első pillanatra talán látszik, mert ha egyebet nem is ér el közvetlen, mint azt, hogy állandósítja, fentartja a jelenleg létező forgalmat monarchiánk és Németország között, talán szabad remélni, hogy kiindulási pontja lesz egy más egészségesebb közgazdasági politika keletkezésének; hogy talán gátot fog vetni azon védvámos és agrárius irányzatnak, mely most az egész világon uralkodik és mely a nemzetek békéjének és az emberiség haladásának a legnagyobb ellensége. Igen örvendenék, ha hasonló megnyugvással fogadhatnám a t. előadó urnak azon reményét, hogy ezen törvényjavaslat csak átmenetet képez, hogy csak ideiglenes természetű és hogy ugy szólván hidat fog képezni egy tarifaszerződéshez, En azt hiszem, hogy ezen reménynek a teljesülése elé annál inkább fogunk nézhetni, minél nagyobb erélyt fog kifejteni a t. kormány e tekintetben és hogy ha nem fog szorítkozni reményekre, hanem