Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.
Ülésnapok - 1887-54
54. országos ülés február Kén, szerdán. 1888. 371 fog tenni erélyes lépéseket ebben az irányban. Mert ha egyáltalában kívánatos, hogy szerződéses viszony létesüljön köztünk és Európa államai közt, ez első sorban kívánatos monarchiánk és Németország közt. Mert a mintMudrony t. képviselő ur mondta, hogy a javak cseréjére nézve két ország ritkán mérkó'zhetik azzal a viszszonynyal, mint a minő létezik monarchiánk és Németország közt. Azon szoros gazdasági viszonyt és azon számos összeköttetést, a mely létezik, mutatja azon körülmény is, hogy például az osztrák-magyar monarchia polgárai közül 91,000 tartózkodik Németországban és 73,000német polgár tartózkodik monarchiánkban; mutatja továbbá azon körülmény, hogy monarchiánk összes levélforgalmának 2 A-át tette a forgalom Németországgal. Ugyanis 1884-ben 95 millió levél közt 68 millió németországi volt. Ép ugy az árúcsere is e két gazdasági terület közt oly jelentékeny, hogy teljesen igazat kell adnom Mudrony t. képviselő barátomnak, ki azt mondja, hogy összes kereskedelmi politikánkat első sorban tekintettel Németországgal való viszonyunkra kell rendeznünk. De ez különben a monarchia közgazdasági traditióinak is megfelel, mert mióta 1849 után megszűntek a vámsorompók Austria és Magyarország közt, az volt az irányadó törekvés, hogy az egész monarchia a német Zollvereinba belépjen. Miután ezen szándék politikai okokon is alapult, akkor meghiúsult és 1853-ban csak Poroszországgal sikerült kereskedelmi szerződést kötni. De 1862-ben már elkészült a terv és ha akkor Poroszország Francziaországgal nem köti azon szerződést, melyben legalább a contineneen először nyilvánult azon szabad kereskedelmi irány, melyet III. Napóleon inaugurált, akkor talán létesült volna ezen német-osztrák vámegyezmény. 1866-ban megszakadt ugyan minden ily irányú törekvés, azonban még egy egész évtizedig fennállván a szabad kereskedelmi irány, kevésbé volt érezhető egy közelebbi érintkezésnek hiánya. De mióta 1878-ban megalkottuk az első autonóm tarifát védvámos tendentiával s miután 1879-ben Németország követett bennünket, túlszárnyalván azóta monarchiánk védvámos törekvéseit, azóta mutatkozott szüksége annak, hogy a régi szerződéses viszony megint helyre álljon. Feszegetni azt, hogy tulajdonkép ki hibásabb ezen reactionarius közgazdasági irányért, Németország vagy Monarchiánk, hiába való dolog volna, mert meglehet állapítani, hogy csaknem egyidejűleg 1875-ben a bécsi és a müncheni nemzetgazdasági congressus a mérsékelt védvámos politika mellett nyilatkozott. De ezen iránynak káros volta már ig;en rövid idő múlva mutatkozott. Nem akarok számokat felemlíteni annak feltüntetésére, hogy mennyire csökkent azóta különösen a magyarországi gabonakivitel, a német vámok hatását úgyis mindnyájan érezzük, de, t. ház, már 1885-ben nyilvánultak ugy a Lajthán innen, mint a Lajthán túl oly törekvések, melyek a megfordulást óhajtották. 1885. január havában a bécsi Reichsrathban tétetett egy indítvány, hogy az osztrák kormány tegyen lépéseket egy közép- és nyugat-európai vámszövetség létesítése iránt; ugyanazon év márczius havában az osztrák gazdasági congressus is hozott egy határozatot, melyben hasonlóképen nyilatkozott; az októberben Budapesten tartott magyar gazdasági congressus szintén megpendítette ezen eszmét. Belátták tehát nálunk is, másutt is, hogy a nemzeti munka és termelés megvédésének hangzatos phrasisa nem az egyedül üdvözítő szer, hanem kétélű fegyver, a mint az már bebizonyult és jövőben is be fog bizonyulni minden oly törekvésnél, mely egyoldalúlag egy bizonyos osztály, vagy termelési ágnak érdekeit az általános érdekek rovására túlsúlyba hozni iparkodik. Azon nagyszerű verseny, melyet Európa gazdasága ellen a tengerentúli olcsó termelés támasztott, azóta meggyőzhetett talán arról is, hogy különösen kisebb országok közgazdaságilag nemisolálhatják magukat és szükséges, hogy azok az államok, a melyek érdekei, ha nem is mindenben, de sok tekintetben azonosak, közös védelemben egyesüljenek s e szerint, t. ház, általánosan érvényesül az a nézet, hogy bármennyire kívánatos is, hogy minden országban minden termelési ág felvirágozzék, mégis e tekintetben a munka bizonyos nemzetközi felosztására is van szükség, különösen két ilyen nagy közgazdasági terület, mint monarchiánk és Németország, melyek évenkint 100,000 mázsa forgalmat csinálnak 7 — 800 millió értékben, nem folytathatnak hosszabb időre oly kereskedelmi politikát, hogy egyik a másiknak ártson, leggyakrabban a nélkül, hogy ezáltal saját magának használ. Ezen szándék ugyan rendesen mindkét részről tagadtatik. Ugyanazon nyilatkozatát Bülow államtitkár urnak, melyet Mudrony t. képviselő ur felhozott, én is annak illustrálására akarom felhasználni, hogy ezen szándék német részről tagadtatik. De tagadtatott nemcsak Németország részéről, hanem tagadtatott, még pedig már akkor, mikor a védvámos irány fejét még csak felütni kezdte, osztrák részről is. Mert akkor e védvámos iránynak egyik főszószólója, az osztrák ministeriumnak e tekintetben mérvadó férfia, Bazant ministeri tanácsos már az osztrák közgazdák congressusán 1875-ben kijelentette, hogy nem szabad más államnak nagyobb kedvezményt nyújtani, mint Németországnak, holott Németország abba a hibába esett, hogy más országoknak, különösen Belgiumnak és Angolországnak nagyobb kedvezményeket tett, mint monarchiánknak. Ha tehát azt akarjuk, t, ház, hogy azon mondhatni meglehetősen általános kívánság érvényesüljön, hogy közelebb kereskedelmi 47*
