Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-54

54. országot ülés február 1-én, szerdán. 1888. 369 Hát, t. képviselőház, mindezekből csak az derül ki, hogy Austriában épen nincsen vágy vagy nagy hajlandóság a jelenlegi szerződéses viszonyt megváltoztatni és az ő javukra szolgáló vámoknak feloldásával Németországgal szemben oly viszonyt hozni létre, mely ismét a reájuk nézve fontossággal biró nyers anyagokat drágítaná meg nálunk. Hát, t. képviselőház, még egyet akarok ugyanezen kérdésre nézve fölemlíteni, a mely tán szintén nem kissebb fontossággal bir és ez vonatkozik Németország magatartására ezen kérdéssel szemben. Ha közelebbről szemügyre vesszük Németországnak és különösen Bismarcknak újabb politikai irányát s azt egészében vesszük szemügyre, minden összevágó intézkedésnek organicus összegezése után azon meggyőződésre kell jutnunk, hogy Németország jelenlegi kereskedelmi és vámpolitikája integráns részét képezi a nagy német egységi politikának. (Ellenmondások.) Be fogom bizonyítani állításomat. Mindezek nyilvánosan és nem is régen történt dolgok, t. ház, mindenki emlékezhetik rá, hogy az újabb időben milyen sajátságos pénzügyi javaslatokkal lépett elő a nagy német caneellár; dohány-monopóliumot, szesz-monopoliumotaknrt behozni; és azután ezek a vámok is, melyek szintén igen nevezetes adótényezők, ebből a szempontból is figyelmet érdemelnek Mindezen intézkedéseket reactionarius színben tűntették fel és talán nem oknélkül. De tagadhatatlan, hogy mindezeknek az intézkedéseknek, a melyek terveztettek és részben létrejöttek, egy nevezetes czélzatuk van, az, hogy a német birodalmi egységet, a mely politikailag megteremtetett, pénzügyileg is megerősítsék. Az a czéljuk volt, hogy a német birodalom nagy, saját bevételekre tegyen szert, a melyek által függetleníthesse magát azon széthúzó elemektől, a melyek egyes particularisticus álláspontot elfoglaló országok részéről még mindig nyilvánulnak és nyilvánulhatnak, így fogván fel a helyzetet, Bismarck mindenekelőtt nagy pénzösszegekre kivánt szert tenni. Erre czéloztak mindezen intézkedések, tehát az ő vámpolitikáját is ebből a szempontból méltóztassék megbírálni. Méltóztassék tekintetbe venni azon óriási eredményeket, a melyeket a német birodalom ezen vámok által pénzügyi szempontból elért. Számokban nem birom e pillanatban kifejezni, de a t. előadó ur sem fogja tagadni, hogy ezen elért eredmények igen nagyok. Már most az a kérdés, le fog-e mondani Bismark a mi kedvünkért ezekről a pénzügyi előnyökről, a melyek integráns részét képezik az ő egész nagynémet nemcsak közgazdasági, hanem politikai törekvéseinek. Én azt hiszem, hogy nem, semmi esetre nem fog lemondani akkor, ha mi nem fogunk egyenértékű ellenengedményt tehetni. De tehetünk-e? Igenis tehetnénk — és ezt, mint egyik KÉPVH. NAPLÓ. 1887 - 92. II. KÖTET. tagja azon pártnak, mely ezen az oldalon ül, ki is emelhetem — ha Magyarország önálló vámterületet képezne; (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon) akkor semmi nehézség nem volna arra nézve, hogy mi igen nagy engedményeket tehessünk. De természetesen ugy, a mint a dolgok jelenleg állanak és különösen azon tarifák után, melyeket az utóbbi időben Austriával közösen életbeléptettünk, nem adhatunk semmit. Hiszen egész piaczunkat átengedtük az osztrákoknak és igy legfölebb csak azt. tehetjük, hogy ő tőlük bizonyos morzsalékokat visszaalkuszunk és ezeket azután átutaljuk Németországnak. Mindezeknél fogva, t. ház, nekem nincs nagy reményem ahhoz, hogy azon tarifa-szerződés, melyet a t. kormány ^kilátásba helyezett, rövid időn megköthelő lesz Őszintén megvallom, semmi sem okozna nekem nagyobb örömet, mintha e nézetem megczáfoltatnék és azt hiszem, az összes magyar közönség is igen nagy megnyugvást merítene az ilyen czáfolatból. Ezzel, t. ház, befejezhetném felszólalásomat. De miután már felszólaltam, legyen szabad nekem bizonyos megjegyzésekre reílectálnom, a melyek ugyan már körülbelül néhány héttel ezelőtt tétettek, azonban mivel épen a most előttünk fekvő tárgyra vonatkozó álláspontom, rövid jelzésére vonatkoznak, épen ezen okoknál fogva azt hiszem, helyesen itt hozhatók szóba. (Halljuk! Halljuk' a szélső baloldalon.) Az egyik az, hogy én a meghatalmazási törvény tárgyalása alkalmával azt mondtam, hogyne hangoztassuk nagyon a revanch-politikát, hanem kövessünk érdek-politikát és azt mondtam, hogy a revanch-politika hangoztatása és esetleg követése esetleg helyes lenne akkor, ha Magyarország Németországgal egyenlő actióképes szervezettel birna. Ezt gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam kétségbe vonta. Én azt hiszem, hogy csak azért vonta kétségbe, mert talán nem helyesen fejeztem ki magamat és ő ezen szónak, actióképes, egészen más értelmet tulajdonított, mint én tulajdonítani akartam. Őszintén megvallom, hogy ez alatt nem értettem mást, mint azt, hogy meggyőződésem szerint mi nem vagyunk oly erős ellenfél Németországgal szemben, hogy egyenlő fegyverekkel megküzdhessünk és pedig számunkra a nyereség vagy győzelem reményével. És azt hiszem, hogy ezt nem szükséges hosszasan indokolni. Csakugyan igy is van. Mi Németországnál gazdaságilag mindenesetre gyengébbek vagyunk; Németország pénzügyei sokkal rendezettebbek, mint a miénk; mi Németországnak adósai vagyunk igen nagy összegekkel, ők nekünk nem, Németország gazdasága fejlettebb, mint a miénk. Tehát ebben a csak néhány szóval, néhány schlagworttal előadottak szerint csakugyan áll, hogy gazdaságilag gyengébbek vagyunk. De továbbá Németország külm