Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-54

368 54. orszisros ülés február 1-én, sierdán. 1888. monarchia és Németország között megszokott és majdnem elengedhetetlen dolgok közé tartozónak tekintetik. És mi történik, t. ház? Azt látjuk, hogy a helyett, hogy ezen ideiglenes intézkedés véget ért volna, oly ellentét fejlődött ki, melynél fogva évről évre folytonosan fokoztatnak a vámok s a ránk nézve már kezdettől fogva rossz gazdasági helyzet még inkább romlik és megkárosittatásunk még fokoztatik. És igy állunk mind e mai napig. Tehát ezen előzmény már nem igen biztató ránk nézve, mert hisz tulajdonképen lényegileg semmi sem változott ezen viszonyban, mely a két szerződő közt fennáll s mely oda fejlődött ki, a hol most vagyunk. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) De attól eltekintve, az, vájjon a kormánynak sikerülni fog-e megfelelő tarifa-szerződést megkötnie, ez előttem azért is kétesnek látszik a jelen pillanatban, mert a dolgok természetében fekszik az, hogy bizonyos viszonyok, bizonyos körülményekből kifejlődvén, ezen körülmények változása nélkül azok sem változhatnak meg. Tudjuk azt, hogy az osztrákok hosszas küzdelemmel, mely kezdődött 1875-ben és tart máig is, kivívták végre azt, hogy mindazon vágyaik, melyeket zászlaikra irtak, Magyarországgal szemben érvényesültek, t. i. a magas ipari vámok saját ipari terményeikre ; és a mit ők talán nem is czéloztak, de a mi azzal kapcsolatban bekövetkezett, a külföldi államok nyers terményeire vetett vámok következtében a mi nyers terményeink árának • lenyomása, a mi, miután ezek reájuk nézve nyers anyagokat képeznek, szintén érdekükben állott, hogy lehetőleg olcsón szerezhessék meg. Ok ezen másfél évtized alatti küzdelemmel ezen vágyukat elérvén, várhatjuk-e mi és valószinti-e, hogy ők ezen ily nagy küzdelem árán elért eredményit a maguk jószántából, hogy ugy

T mondjam, a mi szép szemeinkért hajlandók volnának elejteni? Én azt hiszem, hogy az ellenkeznék a dolgok természetével. Ok in possessione vannak s a dolgok természetében fekszik az, hogy a ki in possessione van, abból csak akkor enged, ha arra nagyobb erő által kényszerittetik. (Igazi "ügy van! a szélső haloldalon.) De, t. ház, nemcsak föltevés az, hogy Austria nem igen lesz hajlandó álláspontjából engedni, — már pedig magától értetődik, hogy ha ők nem engednek, akkor a tarifaszerződés megkötéséről Németországgal aligha lehet szó. — Erre nézve igen classicus nyilatkozatok is vannak rendelkezésünkre. Hiszen az osztrák kormány az 1886-iki tarifát kisérő indokolásában világosan kimondotta azt, hogy: „Nicht um Vergeltung des uns durch die Zollpolitik des Auslands zugefügten Schadens handelt es sich somit, sondern um die Ergreifung jener Zollmassregeln, welche das bedrohte Gleichgewícht unserer Handelsbilanz aufrechterhalten können." Ez más szóval azt jelenti, hogy ők a jelenlegi viszonyban érdekeik megvalósítását látják. Ok ezen viszonyt nem tekintik mintegy szükséges rosszat, mint a visszatorlás, illetőleg a védekezés szükségéből folyó, reájuk octroyált kedvezőtlen helyzetet, hanem tekintik egy az ő érdekeiknek megfelelő helyzetnek. Mellékesen megjegyzem itt, hogy a magyar indokolásban ez másként volt kifejezve, ott a retorzióra igen nagy súly volt fektetve . Hogy ez tacticai szempontból tapintatos volt-e, annak megbirálásába nem akarok bocsátkozni, hanem pusztán ezen ellentétre akartam mellékesen figyelmeztetni a t. házat. Még egy másik hasonló fontos nyilatkozásra van szerencsém hivatkozni, mely szintén az osztrák tarifa reform indokolásában foglaltatik, a melyben előbocsátja azt, hogy Németország jelenlegi kereskedelmi politikájának oka honnan ered és kifejti, hogy az tisztán csak a tengerentúli nagy, túlságos versenyből ered, illetőleg Németországnak azon óhajtásából, hogy ő ezen túlságos versenynyeí szemben legalább sajátpiaczát akarja megvédelmezni, miután nyugati piaezait, Angliát és Francziaországot már többnyire elvesztette és jellemzetesen következőleg záródik ezen passus: „Da diese Grundursache der deutschen Tarifreform offenbar keine vorübergehende ist, sondern die übermächtige Mitbewerbung Amerikás noch lange nicht den Höhepunkt erreicht habén dürfte, so eröffnet sich zunächst auch keine Aussicht auf eine Aenderung der deutschen Zollpolitik, und wir müssen desshalb die letztere als etwas Dauerndes auffassen und hiernach auch unserer seits unter Erwägung unserer eigenen Interessen unsere autonómén Massnahmen treffen." Ebből is kiderül, t. ház, hogy az osztrákok a jelenlegi helyzetet min tégy állandó valamit fogják fel, nem mint egy szükséges rosszat, hanem mint érdekeiknek megfelelőt. És engedje meg a t. ház, hogy még csak egy igen rövid, de szintén rendkívüli jellemző nyilatkozatra hivatkozzam, mely

7 épen a tarifatárgyalás alkalmával az osztrák képviselőházban nem kisebb, ember, mint Plener által tétetett s melynek zárpassusa ez: „Wir können, wie die Verhältnisse heute liegen, gar nicht darán denken, ein solches Absatzgebiet, welches heute vor unseren Thoren liegt, welches die Speisung unserer ganzenIndustrie bedeutet,mit einem übermäehtigen Concurrenten zu theilen." Evidens dolog, t. képviselőház, hogy ők még csak meg sem akarják osztani Magyarország fogyasztási, illetőleg elkelési piaczát egy más, mint ők mondják, egy túlságos hatalmas concurrenssel. Ez más szóval annyit jelent, hogy Magyarországon monopóliumot akarnak. (Helyeslés a szélső baloldalon.)