Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.
Ülésnapok - 1887-54
365 54. országos ülés február 1-én, szerdán. 1888. rabbal közeledne ezen eszményi ozélhoz s tehát ezzel létre volna hozva oly mű, mely a Bismarck herczeg által említett levelében j'elzett álláspontnak tökéletesen megfelel. És most, t. ház, csak még egyet. (Halljuk!) Volt idő, a hol a magyarság köreiben Németországra és a német nemzetre nézve az én meggyőződésemtől lényegesen eltérő felíogás uralkodott és ez nagyon természetes is volt, miután a császári német kormánnyal évszázadokon át azonos bécsi kormányok minden lehető eszközzel Magyarország germanizálására törekedtek és e poli tikát még akkor is folytatták, midőn Bécs már régen megszűnt volt a német birodalmi kormány székhelye v lenni. Azonban erre nézve az újabb időben nálunk Magyarországban egyenest óriási fordulat ment véghez, melylyel szemben felette szerencsés helyzetben vagyok, itt Magyarország képviselőházában ország világ előtt constatálni azt, hogy a magyarság nemcsak ma, hanem már hoszszabb idő óta — a nemzetközi csoportosulás szempontjából felfogva — teljesen és egészen Németország és a német nemzet táborában áll és széles Austria-Magyarországon a német szövetség legszilárdabb oszlopát képezi. Azt hiszem, t. ház, ezen tény is azon érvek közé sorozandó, melyeknek a uémet birodalmat s annak nagy cancellárját legalább az osztrák-magyar monarchia irányában azon vámpolitika elejtésére indítaniok kellene, mely a földmivelési államot, Magyarországot a szó teljes értelmében gazdaságilag tönkre tenni alkalmas, mert ha valaha, kétség kivül a fennforgó esetben áll a szó: „Noblessr obiige!" (Igazi Ugyvan! a haloldalon.) T. ház! A fenforgó törvényjavaslat által a múlt év végén lejárt úgynevezett legtöbb kedvezményű szerződés monarchiánk és Németország közt határozatlan időre hosszabbittatik s pedig ugy, hogy a két birodalom mindegyike a szerződést bármikor felmondhatja s ezáltal egy év lefolyta után teljes actio szabadságát magának visszaszerezheti. A gazdasági kérdés ezen ideiglenes elintézésében kifejezi magát a monarchiánk és Németországközti mai gazdasági viszony egész nyomora, mindazonáltal meg kell engedni, hogy a mai körülmények alatt semmi jobbat tenni nem lehet és egy legalább meg lesz nyerve e provisorium által: t. i. elegendő idő arra nézve, hogy a két birodalom közti gazdasági viszony végre valahára mindkét részt kielégítő módon szabályoztassék. De fájdalom, ez mindenekelőtt egy nagy kérdés eldöntésétől függ, tudniillik attól: vájjon az európai béke addig fentartatik-e, hogy a fenforgó törvényjavaslat elfogadása által nyert idő háborítatlanul felhasználható legyen a gazdasági probléma megoldására ? — E kérdésre természetesen választ nem adhatok, azonban annyi biztos, hogy bármennyire is élesedjenek a monarchiánk és Németország közti gazdasági frictiók, a két birodalom politikai szövetsége ezáltal semmi, de semmi módon nem fog alteráltatni s hogy tehát azon esetben, ha későbbhamarább azon háborúra kerülne a dolog, melyet — és ezt határozottan hangsúlyozom — mi semmiképen nem kívánunk, de melytől teljességgel nem is félünk — hogy háború esetén, mondom, Austria-Magyarország és Németország — mindegy akár meg lesz oldva, a két birodalom közti gäzd-a sági probléma addig akár nem, mint elválaszthat lan testvérek : mindegyik mindkettőért és mindkettő mindegyikért kezeskedni, ha szükséges válí-vállhoz együtt harczolni és — a mit minden bizonyossággal reménylek — győzni is fognak. Igenis, senki, de senki köztünk nem kívánja a háborút s pedig annál kevésbé, miután a békére annyira szükségünk van, mint a mindennapi kenyérre ; de ha a háború reánk eroszakoltatik, ha életérdekeink és becsületünk megóvására semmi más eszköz többé nem akar használni az ultima ratióhoz való felebbezésnél: akkor a mai nemzedék e hazában be fogja bizonyítani a világnak, hogy benne a régi magyar hősi szellem még él és miénk lesz a győzelem, mert a mi részünkön áll az igazság s tehát az Isten is, a ki az emberiség történetében mindentudólag és mindenkor gyakorolja birói mindenhatóságát: a világtörténelem a világ bírálata! (Helyeslés jobbfelől.) Mudrony Soma: Monarchiánk és Németország a termelés, a forgalom és a fogyasztás ezernyi szálaival annyira össze van egymással szőve, hogy már ezen egy oknál fogva is minden állami intézkedés, a mely Németországgal való kereskedelmi viszonyra vonatkozik, kiváló jelentőségűnek tekintendő és mint ilyen, érdemes a t. ház figyelmére. De továbbá, miután monarchiánk forgalmának 2 A-ad része Németországra esik, magától érthető, hogy Németországgal való kereskedelmi viszonyunk dominálja összes kereskedelmi politikánkat. De tovább megyek s azt állítom, hogy e viszony közgazdasági politikánkra is visszahat. Tudjuk, t. ház, hogy válságos viszonyok között élünk és hogy ezen viszonyoknak legfőbb oka az általános túltermelés. Ily körülmények közt a fogyasztási piaczok kérdése óriási fontossággal bir, mert ezen piaczok nagy értéket képviselnek, a mint hogy látjuk is, hogy a jelenlegi koiban valóságos hajsza folyik a kereskedelmi, illetőleg fogyasztási piaczokért. Ma már, t. ház, csaknem azt mondhatjuk, hogy e kornak jelszava: „egy országot egy piaczért!" De nemcsak értéket képviselnek a kereskedelmi piaczok, hanem praedomináló hatásuk van a termelésre és ezzel a közgazdasági politikára is. Hogy csak egy példát hozzak fel, hogy ha nekünk sikerül Németország piaczát gabnaterményünknek fentartanunk vagy visszahódítanunk, miután gabnaterményeink 7"-ed
