Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.
Ülésnapok - 1887-53
5$. országos ülés január 31-én, kedden. 1888. 351 boló hatásának sokkal kisebb mértékben vannak kitéve, azonkívül ezeknek eredményét is előre sokkal könnyebben és biztosabban lehet megállapítani. Azonban azt is jól tudom, igen sokan tartanak attól, hogy az ilynemű" privilegisált mezőgazdasági talajjavító hitel talán ártani fog az általános földhitelnek. Hisz ez épen revers oldala az egész kérdésnek és ép ezért van szükség egy külön törvényre, mert okvetlenül külön törvény írtján kell a garantiákat megteremteni először arra, hogy az ily hitelek csakis oly műveletekie engedélyeztessenek, melyek kétséget kizárólag meg fogják hozni ugy a kamatot, mint a törlesztési hányadot. Ez az egyik garantia. A másik, melyről gondoskodnia kell, abból áll, hogy az ily hitelek csakis ezen ezélra fordíttassanak. Én azt hiszem, hogy ha más államokban sikerült ezen garantiákat létesíteni, miért ne sikerülne nálunk 1 Én azt hiszem, hogy ha a kellő törvényes intézkedések ebből A szempontból meg fognak tétetni, maguk azon hitelintézetek, melyek manapság is foglalkoznak záloglevelek kibocsátásával, fogják akár egyenkint, akár szövetkezve egy oly hitelintézet megteremtését felkarolni, mely ezen talajjavító hitelt megfogj a nekünk teremteni ; mert hiszen mé<r sokkal nagyobb biztosítékot fog nyújtani, ha a záloglevelek ezen alapra fektettetnek. Azt hiszem tehát, hogy ha a kellő garantiák e tekintetben biztositta tni fognak ; akkor igen könnyen, még a magánhitel kihasználásával is elérhetjük a czéit. De szükséges, hogy a kormány realisálja a tervet és hogy a kezdeményezést ragadja kezébe. Én, a ki a vízjogi törvénynyel sokat foglalkoztam, kötelességemnek tartottam ennek szükséges kiegészítését a házban felemlíteni. (Helyeslés jobbfelöl.) Kern akarok határozati javaslatot sem benyújtani, mert felszólalásom czélja tisztán csak azon önzetlen törekvés, hogy a vízjogi törvénynek megalkotása legyen ez országra nézve azon áldásnak forrása, melynek mi tartottuk, nem pedig, mint előbb említettem, azon túl messzire terjedő kényszer folytán káros következményekkel járó. Köszönettel a ház figyelme iránt, ajánlom az ügyet a kormány figyelmébe. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Gr. Károlyi Sándor: T. képviselőház! (Halljuk!) Azokat, a miket Dárdai Sándor t. képviselőtársam az imént elmondott, már 1879-ben gróf Apponyi Albert t. barátom is elmondotta. (Ugy van! balfelől.) Ezeket a t. ház akkor ugy elvben helyeselte és helyesli most is; de azon nagy tétlenség, mely nálunk tapasztalható, valószínűnek tünteti fel, hogy még 10 év múlva senl lesz a dologból valami. Elég szomorú, hogy ez igy van, azért oda kellene törekednünk, hogy kevesebbet beszéljünk, annál többet tegyünk. (Helyeslés balfelől.) Magamnak is van a hitelkérdésre vonatkozó- V lag a kereskedelmi tárcza általános tárgyalása alkalmából mondani valóm és pedig a népies hitelre — a credit populaire-re — vonatkozólag, mely Éurópaszerte szintén nagyban halad, csupán nálunk fejlődik lassan. Épen azért, mert ezt fájlalom, bátor leszek elmondani azt, a mit e tekintetben tapasztaltam, mert azt hiszem, hogy a haladást kevéssel elő lehetne segíteni. A nép személyi hitele nálunk rossz, mert drága. Drága pedig azért, mert mai hitel szervezetünk olyan, hogy azokhoz, a kik ezen hitelt valóban megérdemlik, az nem juthat el. (Ugy van! balfelől.) Ez onnan van, mert a megyei központoktól táv el eső' falvakban lakó és hitelt érdemlőegyén a takarékpénztárnál kölcsönt nem nyerhet, hanem kérelmével elutasíttatik. Az illető aztán kénytelen az uzsoráshoz pénzért fordulni. Az uzsorástól, ki pénzét a megyei takarékpénztárból és egyéb pénzintézetektől olcsón szerzi meg, nyer ugyan hitelt, de csak magas kamatra, a mi az uzsorásnak jó lehet, de az összeségnek kárára van, (Ugy van! balfelöl.) A. nép személyi hitelének rendezése tehát az uzsora, korlátozása végett szükséges. (Ugy van! balfelöl.) E tekintetben Éurópaszerte történtek lépések. Németországban a . ; Raiffeisen"-fé1e hitelszövetkezetek tömegesen keletkeztek s ezek megalkotását ma már nemcsak nem gátolják, hanem államilag mozdítják elő. Régebben ugyan küzdeniük kellett a bankok ellen, a melyek veszedelmet láttak magukra nézve ezen szövetkezetek keletkezésében. A Raiffeisen-féle alapra fektetett szövetkezeteknél a szavatosság korlátlan g a hitel egyszerű megszavazás utján adatik. Az illető szövetkezet garantiát nyújt és e garantia alapján az illető váltó mindenütt szívesen leszámítolta tik, mert az jó és biztos pénz elhelyezésnek tekintetik. Csak évek során át lehetett Németországban ez eredményt elérni, mert a német bankok kezdetben az ily váltókat nem szívesen, vagy épen nem fogadták el és örültek annak, hogy ha eme kis intézeteket fejlődésükben akadályozhatták. A Raiffeisen-féle intézetek csak azon nagyon felvilágosodott, értelmes és szorgalmas népfajnak valók, a mely azokat tényleg használja is. Beismerem, hogy ha a maga helyén a korlátlan szavatosságnak vannak is előnyei, nálunk annak alkalmazása szerfelett koczkázatos lenne. Véleményem az, hogy csakis korlátolt szavatosságot tartsunk szemeink előtt, midőn Magyarországon hitelszövetkezeteket akarunk létesíteni. (Helyeslés balfelől.) Mi általában nem mérkőzhetünk a német nép culturájával, sem a hitel, sem a földniívelés kérdéseiben ; de felette állunk keleti szomszédainknak, például a románoknak, a hol — az idén ott járván — hasonló intézeteket láttam létesítve. A maguk nemében ezek is felette érdekesek. Nem
