Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-53

352 53. országos ülésjannár 3I-én, kedden. 1888. épen hitelszövetkezetek, hanem alapeszméjüket véve figyelembe, tulajdonképen a Franciaországban néhány évvel ezelőtt létesített credit agricolnak utánzatait képezik. Romániában erről törvényt alkottak, mely elrendeli, hogy az állam minden megyében egy bankot állítson fel akként, hogy az alaptőke összegének kétharmadát a kincstár, egyharmadát pedig a megye, esetleg egyesek, mint részvényesek adják. így történt, hogy az állam és a megyék körülbelül 9 millió leit fektettek be, mely összeg egy részét magánosok részvények utján átvették. Ez alaptőkével minden megye képes volt birtokosainak hitelt szerezni, de oly alapon, a mely másutt mindenütt teljesen ismeretlen ; tudniillik főleg nem személyes hitelre adtak ott kölcsönöket s nem is realhitelre, mert a román nép vagyona el nem zálogosítható, miután el nem adható; lévén e részben oly értelmű törvényeik, melyek még bizonyos ideig fenn fognak állani, hanem gondoskodtak az ingókra alapított zálogkölcsönök egy különös formájáról. Egy szekérnek, egy bizonyos mennyiségű búzának, szesznek, más anyagnak vagy állatnak, szóval mindenféle ingónak lekötése mellett nyujtatik hitel. Ezen formákat talán felesleges volna itt elsorolni s csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy ily módon teremtetett ott a mezőgazdasági hitel. Néhány év óta szép eredmények mutathatók fel e részben. A czél ugyanaz volt, a mi Németországban, tudniillik az uzsorának korlátolása és visszaszorítása a bizonytalan hitelű emberek körére, ellenben a biztos hitel nyújtás a hitelt érdemlők részére. (Helyeslés a baloldalon.) Románia ily módon elérte a czélt. Németországon a Eaiffeisen-féle módon érték el azt. Nem beszélek a többi különféle szövetkezetekről, a melyek inkább a városi kisiparosok igényeinek felelnek meg, hanem csak azt jegyzem meg, hogy az általam említett két ország között középen vagyunk mi. Értelmi tekintetben és a hitelviszonyokat illetőleg is a két ország között állunk, azért sem az egyik, sem a másik hitel formáinak teljes alkalmazása nem való Magyarországnak, hanem a kettő között a közép út lesz talán a helyes. (Helyeslés a baloldalon.) Én a németek korlátlan szavatosságát a kisgazdáknak, iparosoknak és napszámosoknak nem ajánlhatom ; mert ez őket igen könnyen tönkre teheti, veszélybe sodorhatja őket. Lehet, hogy ÍO vagy 20 év múlva talán másképen fogok gondolkozni, de ma, midőn csak a korlátolt szavatosságot pártolhatom, vidéki, falusi szövetkezetek létesítését jónak tartom. De ezen szövetkezeteknek Magyarországon még nincs meg az értelmi tőkéje és szükséges, hogy bizonyos felügyelet alatt álljanak. így Pestmegye nemes kezdeményezése folytán ott alakultak ily falusi hitelszövetkezetek. Pestmegye dotatiója és egyeseknek aláírása utján alakult azután egy megyei pénzintézet, mely a vidéki hitelszövetkezeteknek reescomptot nyújt, reájuk felügyel és minden eljárásukat teljes világlatban tartja. Az ekképen alakult megyei pénzintézet segélyével alakultak vidéki szövetkezetek a megyében, a melyeknek száma ma 17-re rug, annak daczára, hogy ez intézet alig nyolez hónapja alakult meg. (Helyeslés a baloldalon.) Ekképen tehát a fejlődés nem rohamosan történik; de ez nem is kívánatos; hiszen jobb, ha az ily apró szövetkezetek lassan és óvatosan keletkeznek. Tehát Pestmegye példája biztos alapot nyújt arra, hogy az ily falusi hitelszövetkezetek nőkép keletkezzenek. A pestmegyei intézetnél nem volt szükség állami segélyre, mint például Romániában és hiszem, hogy erre Magyarországon sehol reászorulni nem fognak, még akkor sem, ha a kormány a segélynyújtásra hajlandó volna is. Ez nem szükséges; hanem igenis szükséges, hogy a megyék alapítványokat tegyenek s a mennyiben egyesek ezt nem tudnák tenni, szerezzék he a megyék a szükséges pénzt a pótadó kivetési jog alkalmazása utján. Ez Magyarországon mindenütt, ahol értelmes nép van, könyen keresztülvihető lenne, oly vidékeken ellenben, hol a nép nem értelmes, soha nem merném e hitelszövetkezetek létesítését ajánlani. Ebből az nem következik, hogy csak magyarok, németek, szászok, hanem, hogy ezek legelőbb, a románok s tótok pedig talán csak később fognak a szövetkezetek jótéteményeiben részesülni. (Helyeslés jobbfelöl.) Részemről ma egyebet a szövetkezetek terjesztése érdekében nem kérnék a t. kormánytól, mint erkölcsi támogatást, a mely abból állna, hogy a kormány a pestmegyeihez hasonló eljárást, mert nem kell épen ehhez kötni magunkat, ily czélból ajánlja a megyéknek. Kívánatos azonban másrészt, hogy járuljanak ott, hol egyesek kezdeményezése nem elég, a megyék pótadó vagy más alapítványok útján az ily megyei hitelszövetkezeti központok létesítéséhez. Végül nem kétlem, hogy a kormány nem fogja hiában vesztegetni a szót, ha megkísérli keresztül vinni az osztrák-magyar banknál azt, hogy a már jóknak bizonyult szövetkezetek váltóit számítolja le. (Általános helyeslés.) S ha már e tárgyról beszélek, legyen szabad egyúttal felemlítenem azt, hogy vannak a szövetkezeti téren oly fejlődések ez időszerint az országban, a melyek bizonyára nem egészségesek s ezért magát a szövetkezeti ügyet is veszélyeztetik. (Halljuk!) Vannak tudnillik vidéki takarékpénztárak, melyek hitelszövetkezeteket alkottak, olyanokat, melyek tulajdonkép nem hitelszövetkezetek, hanem csak ugy neveztetnek s melyeket inkább hitelegyleteknek szokás helyesen nevezni.