Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-53

350 53. országos ülés jannár 31-én, kedden. 1S8 ben nemcsak a talajjavításra szortíkozott szoros értelemben, hanem kiterjeszkedett a mezőgazdasági hitel nagyobb körére, a mennyiben kitérj észté a telkesítés minden módjára, mezőgazdasági utak, csatornák, vasutak, sőt a gazdasági építkezések és a mezőgazdasági iparra szükséges berendezésekre. Ezen módot, a nélkül, hogy a t. ház figyelmével visszaélni akarnék, csak igen röviden fogom előadni. A rendezés e módja ez: A ki ily kölcsönt akar felvenni, az tartozik a kormány által megjelölt conimissionärnek előterjeszteni tervezetét, az megvizsgálja a tervezetet és meggyőződik arról, hogy a befektetendő tőke meg fogja hozni a kamatokat és annak törlesztési hányadát, rávezeti a tervezetre jóváhagyási végzését. Ezen jóváhagyási végzés alapján az illető bármely hitelintézetnél. Jegyen az akár magánember, akár társulat szövetség mellett is igen könnyen megnyeri a hitelt. Miért, mert midőn végre van hajtva a művelet s a befektetés megtörtént, akkor újból azon commissionär feladata, hogy felülvizsgálja a helyszinén az ügyet és ha a tervezetet minden czéljának, minden irányban megfelelőnek találja, akkor a végleges végzést állítja ki, a melynek joghatálya abban áll, hogy ezen befektetett tőketörlesztés a kamatokkal együtt minden egyéb bejegyzett és be nem jegyzett tartozást, mint reálteher, megelőz. De törvényileg gondoskodva van, bog}

7 a törlesztés a kamatokkal együtt 57<-nál nagyobb nem lehet. Francziaországban még ennél korábban gondoskodott a törvényhozás a mezei gazdaság és főleg a talajjavító-hitel szervezéséről, amennyiben ott az 1856. július 17-ikitörvény — tehát

III. Napóleon korában — rendeztetett ezen ügy, azonban teljesen állami kölcsön alapján éspedig oly módon, hogy ott ezen befektetéseknél a hitelnek azon előbb említett elsőbbsége csak odáig terjed, a meddig az értéknövekedés állapíttatott meg. A mi azonban igen természetesen kétszeres tényleges megállapítást és igen viszás, complícalt eljárást tesz szükségessé, a miért is ezen mód követésre nem is talált. Csak azt jegyzem még meg, hogy ott a 24 évi törlesztés mellett a törvényhozás megállapítása szerint a maximum 6%>-ot tesz. Németországban az eszme ugy az angol, mint a franczía mintától eltérőJeg létesíttetett. És pedig nevezetesen Szászországban az 1864. november 16-iki törvénynyel alkottatott az úgynevezett Landescultur Rentenbank, mely szintén teljesen állami intézmény; nemcsak állami garantia alatt áll, hanem még államilag kezeltetik is, ugy, hogy az állami költségvetésben is fel van véve ezen intézet budgetje, mely azonban mindössze 22,000 márkára terjed. Ennek kölcsönei a váltságkötvények jogi természetével birnak és természetes, hogy épen ennélfogva az államra nézve semminemű koczkázatot nem involválnak. A törlesztés 41 év alatt 5%-kal történik. Poroszországban az 1879. május 13-iki törvény már a földhitelintézetek mintájára rendezte be ezen ügyet, a mennyiben minden egyes provintiát felruházott külön-külön ilyen talajjavító földhitelintézetek felállításával, a melyek záloglevelek alakjában adják a kölcsönt; de törvényileg meg van határozva, hogy a kamat 4

1

/a°/o-nál magasabb nem lehet, hogy a törlesztési hányad V^/o-nál, a kezelési költség Vs% nál nem lehet nagyobb. Csupán a teljesség kedvéért említem még fel, hogy a legújabb e nemű törvényalkotás az 1884. április lt-iki bajor törvény, a mely szintén a szász törvény alapjára van fektetve, némely részleteiben acceptálásával a porosz intézménynek. Én azonban, t. ház, a mint már felszólalásom kezdetén is mondottam, távol vagyok attól, hogy a földhitel és illetőleg a talajjavító hitel rendezését állami utón óhajtanám keresztül vitetni. Hiszen az első lépést erre megtettük már hazánkban is, midőn az 1879. évi költségvetésben meghonosítottuk a culturmérnöki intézményt s akkorában igen csekély, 10,000 frtnyi költséggel vetettük meg alapját. Azóta ezen intézmény igen szép fejlődésnek indult, nem is szükséges erről beszélnem, mert hisz maguk a tények beszélnek erről. (Ugy van! a jobboldalon.) De azt hiszem, ha a talajjavító hitel rendezéséről nem fogunk gondoskodni, akkor jövőben nem fogjuk nagy hasznát venni ezen intézménynek, mely a jelenlegi költségvetésben már a 90,000 frt költséget is meghaladja. Utalok a culturmérnökség évi jelentésére és pedig legutóbbi jelentésére, mely a ház tagjai közt is szétosztatott és melyben hivatkozás történik arra, hogy közel egy millió holdra terjedő területre készítették elő a tervet, de e tervezetek felének fele sem vitetett keresztül s azt hiszem, nem is fogják és nem is lehet keresztül vinni a talajjavítás hitelének rendezése nélkül. Így tehát, ha erről nem gondoskodunk, akkor a culturmérnöki intézményben egy oly intézményünk lesz, mely segíteni fog nekünk légvárakat építeni. (Ugy van!) Hiszen nagyon jól tudom én és mindenikünk tudja, hogy a nagy ármentesítési s vízszabályozási műveletek mily óriási terheket igényelnek az egyesektől nemcsak, hanem az államtól, az országtól is. Megvagyok győződve, hogy némileg azon szomorú tapasztalatok, melyeket e téren tettünk, hatnak bénítólag a kormány rugékonyabb tevékenységére is. Azonban egészen más természetűek azon nagyszabású védelmi műveletektől a talajjavítási műveletek. Azok folyton nagy catastropháknak és nagy megpróbáltatásoknak vannak kitéve, míg a talajjavítási műveletek e részben az elemek rom-