Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-53

53, országos ülés január 31-én, kedden. 1S8S. 349 társadalom az állam minden támogatása nélkül az ily hitelszövetkezeteket létesíthesse, teljesen lemondottam. Különösen most, a mikor itt Budapesten gombamódra teremnek a mindenfélenéven nevezendő szövetkezetek, melyeknek ágensei községről községre, de több házról házrajárnak a vidéken, édesgetve — nem mondom csalogatva — földmívest szövetkezetükbe való belépésre, a ki aztán amaz édesgető szó varázsa alatt, hogy pénzt kap, aláir üzletrészt, terhes tagsági nyilatkozatot, szóval mindent csak azért, hogy pénzt kapjon. A népet a tűzbiztosítástól is az a sok ágens riasztotta el, kik házról házra jártak és aláírattak a gazdákkal váltókat, a nélkül, hogy azok tudták volna, hogy azok tiz évre szólnak. Félek tehát, hogy az a sok szövetkezet, a melynek legtöbbje philantrophicus eszmékről hymnusokat zeng: a gyakorlati téren nem felel meg kötelességszerű hivatásánaks ezzel ártáltalában a szövetkezés közhasznú eszméjének. Mindezek után arra kérem a t. kormányt s különösen aföldmívelés-,ipar-és kereskedelemügyi minister urat, annak távollétében a t. államtitkár urat, hassanak oda, hogy a mezőgazdasági hitel sokat hangoztatott igéje végre valahára tetté is váljék s hathatós intézkedés történjék az irányban, hogy az ország becsületes népe utazó ügynökök által oly szövetkezetbe ne édesgettessék, a hol inegcsalatásnak, vagyonvesztésnek lesz kitéve. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Dárdai Sándor: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Előttem szólott t. képviselőtársam a kisbirtokosok bajaival és a mezőgazdasági hitel kérdéseivel foglalkozott. Igen örvendek, hogy ezen felszólalásának lehetőleg kis mértékben igyekezett politikai élt adui. Valóban^.ház.énazthiszetUjhogy ezen a téren, e tárcza költségvetésénél, miután az államnak feladata az összes érdekek felkarolása, nekünk mindegyikünknek pártkülönbség nélkül az képezi feladatát, hogy kiki avval, a mihez ért, a mihez tud, igyekezzék ezen országnak anyagi érdekeit előmozdítani. (Helyeslés.) Ez a szempont vezérel engem is felszólalásomnál, a midőn reflectálok arra, hogy nem rég a vízjogi törvény megalkotásával törvényhozásunknak sikerült a szabad fejlődésnek nem egy korlátját lerombolni. Felszabadítottuk a vizek kihasználását, eltörültük a régi uri jog bilincseit, még pedig azt hiszem, teljes kíméletével a fennálló regale-jogoknak, mert legalább eddig még csak panaszhangot sem hallottam ez ellen. De felszabadítottuk a vizek kihasználását ugy ipari czélokra, mint mezőgazdasági czélokból a talajjavításra, felszabadítottuk a vizek termékenyítő erejének felhasználását öntözési czélokra, mindezeknek tehát a régi korlátok többé nem állnak útjában. Mindazáltal, t. ház, törvényhozásunk a vízjogi törvény megalkotásával csak az első lépést tette meg. Hátra van még, hogy a vízhasználat előmozdítására, nem mondom, hogy az eszközöket adja meg, hanem hogy módot nyújtson. Hivatkozhatom mindazokra, kik a vízjogi törvény megalkotásában részt vettek, hogy már akkor is gondoskodni kívántunk a talajjavító hitel rendezésének kérdéséről. De a kormány akkor azon álláspontot foglalta el, hogy ennek rendezését sokkal ezélszerübbnek találja egy külön törvényben megoldani. Ebbe belenyugodtunk valamennyien, magam is ezélszerübbnek találtam és ezélszerübbnek találtuk mindannyian e törvényhozásban, hogy a vízjogi törvénynek különben is nehéz materiája ne complikáltassék a talajjavító hitel rendezésének kérdéseivel. Azonban daczára ennek, t. ház, a vízjogi törvényben, annak 141-ik íjában már is fel van véve azon rendelkezés, hogy a vízhasználati czélokra alakult társulatok, tehát ugy a talajjavítás, alagcsövezés, öntözés czéljából, mint minden más, ezzel rokon ezélra alakult társulatok évi járulékai és kamatjaik hátralékának behajtása az államra ruháztatik és az állam ezt a közadók módján biztosítja. Még ennél is tovább ment a törvényhozás, a mennyiben a vízhasználati társulatokra is kiterjesztette a kényszer jogát, megadván a többségnek, a kisebbséggel szemben a kényszerjogot, melyet minden más törvényhozás csak azon feltétel alatt ad meg, hogy a többség egyúttal gondoskodik a kivitelnek eszközeiről, A mi törvényhozásunk azonban a kényszernek kiterjesztésével messzebbre ment, mint a mennyire szabad lett volna mennie, de tette ezt a talajjavító hitel rendezésének kilátása szempontjából. Mert, ha ez nem történik meg, akkor manapság ugy áll a dolog, hogy valamely társulat kényszerjogával élve, az utolsó párnáját is eladhatja bárkinek azon czélból, hogy a talaját javítsa. Én ezzel csak azt akarom illustrálni, hogy mennyire szükség van az e tekintetben való gondoskodásra. Távol vagyok azonban attól és azt hiszem, talán soha rosszabb alkalmat nem választhattam volna felszólalásomra a mostani időnél, hogy ha én az államtól vagy akár kormánytól is anyagi, materialis segélyt óhajtanék reclamálni. Én nem akarom a kormányt felhívni arra, hogy kövesse Peel Róbert példáját, a ki a gabonavámok eltörlésével majdnem egyidejűleg 140.000,000 frt hitelt vett fel államkölcsönben talajjavítási czélokra. Angliában azonban ezen 140.000,000 frt is elégtelennek bizonyult, csakhamar ki lett az összeg merítve és a törvényhozás kénytelen volt az 1864. Julius 29-iki Improvement of" Land Act czímű törvénynyel gondoskodni arról, hogy a talajjavítás czéljainak a magánhitel kiapadhatlan forrása megnyittassák. A törvényhozás ezen intézkedésé-