Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.
Ülésnapok - 1887-53
342 53. országos ülés január 3I-én, kedden. 1888. — előre jelzem — szándékom van határozati javaslatot beterjeszteni s indítványozni, hogy utasíttassák a földmivelési minister, miszerint a már jelzett segély mellett állami felügyelet fentartásával gondoskodjon magánvállalkozók vagy szövetkezetről, ki a vállalatot — ha életrevaló — tovább fejleszti, de én a szokott 15,000 forint segély és egyes több beruházások általengedésén kivül más állami hozzájárulást megtagadok. Nem a selyemtenyésztés elleni elfogultság beszél belőlem, de a gyakorlati tapasztalás; nincs még itt a selyemtermesztés ideje hazánkban, mert itt a kézimunka más téren sokkal hasznosabb eredménnyel, jobban lesz megfizetve és értékesíthető s határozottan állítom, hogy a hol a selyemtenyésztés divik, az nem egészséges tényezők által lett fejlesztve, hanem — bár nem tagadom — finom humanitárius köpeny alá bujtatott, de erőszakos és téves eszközökkel. (Ugy van! balfelöl.) Nem azon vezető erő elleni ellenszenv vezet, ki eddig is állami dédelgetés mellett bámulatos tevékenységgel tartotta fenn e gazdasági ágat, mert — miért ne nevezhetnénk meg — én bámulom Bezerédy Pál úrban az e téren kifejtett erőt, áldozatkészséget jóakaratot, sőt szakképzettséget: de ha selyemtenyésztésünk életrevaló — mit én kétségbevonok — álljon az élére akár mint magánvállalkozó, akár egy társulat élén s a felajánlott állami segély mellett mutassa meg az eredményt és én örömmel és mélyen meg fogok hajolni, ha csalódnám s e szerintem erőltetett gazdasági ágazatot eredménnyel fenn tudja tartani. Nem hagyhatom említés nélkül, t. ház, a földmivelés és gazdasági téren tett újítás és haladásunk tekintetében azon általam helyesnek el nem fogadott elvet, hogy midőn a reformokat a fejlettebb államoktól, hol egészen más viszonyok léteznek, általvesszük, azokat nem alkalmazzuk saját viszonyaink és érdekeinkhez; hanem mintegy állandó kaptafára verve, meghagyatnak abban az irányban, a melyben általvétettek, még ha a kitűzött irányzat a mi helyzetünknek meg nem felel is; ily tévesztett irányt és erőlködést látok én a már vitatott selyemtenyésztési téren kivül, culturmérnöki intézményünknél is s hogy ez igy van, ismét az igen t. minister urnak a 14. lapon tett saját indokoló jelentésével van szándékom bebizonyítani. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ugyanis a minister ur indokolásában azt mondja — a culturmérnöki intézményünk munkásságát kiemelve •— hogy annak vezetése és 8 évi működése alatt 155,000 hold földterület lett részint leesapolás, másrészt alagesövezés s kis részben öntözés által javítva s megteremtve; de hát a kérdés az, vájjon ez oly nagy vívmány-e nálunk, hol úgyis az a baj, hogy sok a termőföldünk s nem tudunk nyersterményünkön túladni, az a kérdés, vájjon épen culturmérnökségünk által ugyan- \ azon területeknek legalább nagyrészét nem lehetett volna-e már nagyobb s biztosabb jövedelmet hozó s kevesebb áldozattal járó gazdasági, rendszerrel értékesíteniés érvényesíteni ? — s én határozottan azt mondom, hogy igen. Tény az, hogy ezen területek ép azért, mert leesapolás által javíttattak kisebb-nagyobb mértékben, élő vizzel voltak borítva; tény az, hogy a mi viszonyaink haltenyésztésre minden tekintetben kedvezők ; ezt mutatta hazánk régi hires halbősége ; de szomorú tény az is, hogy daczára kedvező climaticus és talajviszonyainknak, hazánkban, a hal állomány már annyira kipusztult, hogy ide a halak ős hazájába, Lengyelországból, Sziléziából és Csehországból hordják be halászaink mesés áron — nem-e természetes következése ennek az, hogy nekünk e végkép elejtett, hogy ugy mondjam, kipusztított fontos és jövedelmező gazdasági ágat meg kell teremtenünk; s akkor ismerném el, hogy cultar-mérnökségünk helyes irányban működik, ha a földcsinálás helyett az igen t. minister ur azt jelentené, hogy csapolás helyett azon területek nagy részét jövedelmező halastavakká alakították által s viz leesapolás helyett zsiliprendszer mellett vizfeltolatással a viz termő erejének értékesítését mozdítanák elő ; pedig, t. ház, ez megy, csak akarni kell, de ez az akarat azután legyen szilárd, önálló és kutató; s hogy a minister ur egy pár év előtt valamit akart, azt megmutatta azzal, hogy a culturmérnökség kebelében alakított halászati felügyelőség czíme alatt egy külön intézményt, de a mely intézménytől, mint félszeg intézménytől, igy mint szervezve van, semmi eredményt nem várhatunk. Ezen árva intézmény, a halászati felügyelőség hivatalos fizetések, utazási költségek és pisztrángtenyésztés előmozdítására felvett költséggel együtt az államnak 5500 írtjába kerül akkor, midőn selyemtermesztésbe erőlködve csaknem egy millió frtot bele fektetünk évenként — nincs a tavi halászatra vagy annak ismertetésére egyetlen egy krajczár sem a költségelőirányzatba felvéve; pedig haltenyészetünk kérdése nemzetgazdasági, de mint egészséges tápezikk,közegészségi szempontból is csak sokkal fontosabb tárgy, mint selyemtenyésztésünk ; sigy akkor járunk el helyesen, ha a nemzetgazdasági érdekeink előmozdításánál nem egyes kevésbé életrevaló tárgynál erőlködünk, hanem a helyett a segélyt megosztva: a jövedelmet minden gazdasági ágnál fontosságukhoz mérten a lehetőségig fokozzuk és elosztjuk, kiadás helyett biztos és hosszas jövedelmi forrást teremtünk. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De hát van halászati felügyelőnk, ele nincs tere, hol szerzett tanulmányait alkalmazva, azt a közjóra hasznosíthatná s hogy tért teremthessen; nincs rendelkezésére egy krajezár sem bizva s I minthogy mégis valamit tenni akar, még pedig a
