Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-53

53. orsiAsrns ülés január 31-én, líedden. 188S. 34,3 haltenyésztés terén, s hogy eredményt mutathasson — a mint saját jelentéseiből tudom — szervez ugyan a halászati felügyelő ur tavakat, csakhogy azokban épen nemzetgazdasági és halászati szempontból nincs köszönet; (Ugy van! szélső bálfélől.) mert azokat, a mint ahaltenyésztés érdekeinek megfelelő törvények meg lesznek alkotva, a kötelességet ismerő legelső közigazgatási tisztviselőnek azonnal be kell szüntetni. Hogy állításomat a haltenyésztési felügyelő saját jelentésével igazoljam, ő hivatalos jelentéseiben mint vívmányt tüntette fel a Kecskemét határában, nemkülönben Pallavicini őrgróf ur határábanszervezett több ezer holdra rugó tavakat — pedig hát mily természetű tavak ezek ? — Hát midőn a Tisza kiárad, abból a hal, természetes ösztönénél fogva, jobb legelőt s ivarozásra alkalmas helyet keresve, a viz után kifut s rendes körülmények között kint marad a mezőn, mig a rohamosabb apadás meg nem kezdődik; de mihelyt a hal ezt érzi, azonnal a vizzel együtt a szokott anyamederbe a szaporusággal együtt visszahúzódik s ha szűkebb térre szorul is, fentartja magát. — De hát nevezett tavakba, melyek országos halászati felügyelőnk terve alapján szerveztetnek — ép ezt tudva — a midőn a viz apadni kezd, a zsilipeket átúszott halállomány visszatartatik, pedig, t. ház, ép ez azon irtó rendszer, mely által főfolyamainkból a halak csaknem végkép kipusztíttattak; mert habár eddig ily államilag rendezett halirtó tavaink nem voltak is, de ismerték halászaink is már régóta azt a nemét a rabló-halászatnak, mert a bekövetkezett apadásnál hálókkal s rekeszekkel kizárták, visszatartóztatták a halakat, s megkezdődött ugyanazon irtó háború, mit most ily nagyobb területeken magasabb tudomány nyal iparkodnak tökélyre vinni; (Helyeslés a szélső baloldalon) nem ez a haltenyésztés alapja, hanem azon lecsapolt 150,000 holdban s hazánk más kedvező területén, ugy közvizeinkben kell hogy a haltenyésztést előmozdítsuk. Dehogy példával igazoljam állításaimat, miután ismét a minister urnak indokolására hivatkozom, ott annak 15. lapján a minister ur azt tünteti ki, hogy— saját szavaival élve — „Rendszeres tógazdaságra nézve az elmúlt évben 8 terv készült 1669 holdnyi terüleleten, mivel együtt azon terület kiterjedése a melyen ezen művelési ág meghonosításra czélba vétetett, 2463 holdra emelkedett. A tervezett munkálatokból a múlt év végéig 25% tényleg foganatosittatott. * A szakminister urnak ezen állítása után kerestem a bejelentett s már berendezett halastavakat, mert hisz' magam is akarok e példa után tanulni, de mondhatom, t. ház, hogy ilyen nincs sehol ; mert igazi rendes tavi halászat hazánk területén nem létezik sehol. Nem szándékozom ezen állításom által a t. szakminister ur állításait kétségbe vonni, mert ismerek ily tavakat magam is, melyeket a halászati felügyelő ur terve után rendeztek ugyan be, de ezek ép oly természetűek, hogy ezek ellen épen az általam különben előnyösen ismert felügyelő urnak magának kellett volna tiltakozni s ezek valóságos rabló-tavak s ilyen van egy a kecskeméti határban, mely a városé s egy, ugy tudom, tervben van Palavieini Őrgróf ur urodalmában, mely ugy tudom 20,000 holdnál nagyobb kiterjedésű lesz, ha csakugyan létesül. De ha már ennyire belementem haltenyésztésünk fejtegetésébe: t. ház kegyes engedelmével reá mutatok ezen tavakra s kimutatom, hogy ezek mily természetűek. Tudjuk azt, hogy a Tisza minden esztendőben kiárad, ugy hogy a partjait általhágja s ilyenkor, a hol az anyamederből természetes ösztönénél fogva kimegy a vizzel együtt, részint, hogy kint a mezőn több és jobb táplálékot találjon, de még inkább, hogy ikráit kint a fű között lerakva, ösztönszerű mesés szaporaságát foganatosítsa. De a halnak azon ösztönszerű természete is megvan, hogy mihelyt a viz apadni kezd, az apadó vizzel azonnal vissza is húzódik az anyamederbe — szaporaságával együtt — s az általam említett halastavak ép a halnak ezen természeti ösztönére van alapítva, mert ott mihelyt az apadás megkezdődik, a zsilipeket lezárják s a vizet a halakkal együtt visszatartják s igy a halak a rendes anyamederbe vissza nem húzódhatván. így halaink végkép kipusztulnak minden főfolyamunkból. De hát az ily tavak azután épen természetüknél fogva másként nem is nevezhetők mint rablótavaknak s ezek törvényesen betiltandók lesznek, mihelyt viszonyainknak megfelelő halászati törvényeink lesznek. De hát erre azt mondhatná valaki, hisz mindegy, hogy azok a halak akárhol maradnak, csak szaporodjanak s közgazdasági tekintetben az államnak abban kára nines, ha a tulajdonjog változik is, csak az anyag szaporodjon. Ha ez igy volna, nekem sem lehetne ilynemű tavak szervezése ellen semmi kifogásom, de hol ennek ép az ellenkezője történik, mert még az oly területeken létesített tavakban, mint a melyek culturmérnökségünk által lettek lecsapolva, külföldön az úgynevezett Himmelteichban, melyet én talán csapadéktónak nevezhetnék el — még más jobb nevet nem talál — a viz a tó medrében létező természetes források által bár lassan, de alulról folytonosan szaporodik s igy a rögtön kiapadásnak kitéve nincs s mert ezt már télen által fogják fel s a vízterület az őszi esők s hóiéból lesz összegyűjtve s igy a viz benne megérve, sőt koronként a nyári záporok által felújítva: a benne nyüzsgő milliárdnyi élő lény által a halnak természetes táplálékát képezi s az ily csapadéktavakba a hal kitűnően fejlődik — addig ellenben a jelzett rablótavak, a mint az anyamederben az apadás megkezdődik, szinte bekövetkezik az apadás, először lassabban,