Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-39

28 39.0rszágos ülés JanuAr J2-én,esatört8kön.l888. Én, t. ház, a dolog érdekében kérem, méltóztassék attól eltekinteni, hogy az üzletszerződések rendszerint a ház elhatározása alá terjesztessenek és méltóztassék abban megnyugodni, hogy a kormány állapítsa meg azokat az eseteket, a melyekben saját felelőssége érzetében valamely üzletszerződést a ház elé terjeszteni kötelességének fogja ismerni. Mert, t. ház. mint minden üzleti kérdés, ugy főleg ez olyan, amely ehablonszerfíen nagyon nehezen kezelhető s a melynél idő folytán a változások kikerülheteílenek; már pedig ha a ház elfogadná azt az álláspontot, hogy ily szerződések tárgyalás végett előzőleg a törvényhozás elé terjesztessenek: megeshetnék egyfelől, hogy a magyar királyi államvasutaknak az államérdekében alkalmilag is gyors elhatározást igénylő versenye megbénittatnék, de másfelől megeshetnék az is, hogy a törvényhozás sok ülésszaka ily szerződések tárgyalásával telnék el. Beismerem azonban — és a kormánynak ez szándéka is — hogy azon üzletszerződések, a melyek az 1880 : XXXI, törvényezikk és ezen törvénynyé válandó javaslat keretén túl menő kedvezményeket vagy feltételeket tartalmaznának, megfelelően előbb kifejtett nézetemnek, a törvényhozásnak alkalmas módon előtérj esztendők lesznek, mi által azon parlamenti ellenőrzésnek, a mely alól magát a kormány semmi szin alatt kivonni nem akarja, szerény nézetem szerint teljesen elég lesz téve. (Tetszés.) Ezen elvi álláspont kifejtése után kérdhetem, mi az, a mi a zagoriai vasútnál minduntalan felszólalás tárgyát képezi. Bocsánatot kérek, 1885-ben Wahrmann Mór képviselő ur említette azt fel a pénzügyi bizottságban, a hol akkor tárgyaltatott is és azóta ismételten halljuk a zagoriai szerződést említeni. Mindenekelőtt kénytelen vagyok a t. képviselő urnak kijelenteni, hogy én a zagoriai szerződést oly jogerejtí ténynek tartom, a melyre nézve a t. képviselő urnak az a megjegyzése meg nem állhat, hogymig azt a törvényhozás jóvá nem hagyja, annak nem lenne kötelező ereje. Lehet, hogy hibázott a kormány — én azt hiszem nem hibázott — de még akkor sem szabad egy általa jogerejtívé tett ténynek megállhatását kétségbe vonni. Az a szerződés kétoldalú, optima ti de ment bele mindkét fél és most utólagosan azt mondani, hogy ezen tény semmis, megvallom nem volna a kormány tekintélyével, de a jogérzettel sem megegyező; mert a törvényhozásnak joga van a kormányt valamely tényeértfelelősségre vonni;de hogy az általa jogerejüleg megkötött tények halomra döntessenek, ily kétoldalú magántermészetű szerződésnél nem volna helyes. Nem mondok egyebet, mint a mi tény és azt hiszem, ezen tények logicájät le kell vonni egész loyalisan. T. ház! A zagoriai vasútra vonatkozó előterjesztés a törvényhozás által törvénybe iktattatott. Azon alkalommal, midőn az erre vonatkozó törvényjavaslat tárgy altatott, hivatali elődöm kötelességének tartotta a zagoriai vasútra vonatkozó szerződést a közlekedési bizottságnak bemutatni. Ezen szerződés azóta részleteiben ismételten tárgyaltatott itt a házban is és a pénzügyi bizottságban is. Sőt hajói tudom, a zárszámadásokban is fognak e tekintetben megjegyzések tétetni. A zagoriai szerződés megkötése igen fontos politikai és közgazdasági érdekek nyomása alatt történt; történt pedig egyfelől azért, mert a magyar szent korona olyan területe láttatott el ezáltal forgalmi eszközzel, a mely területre úgy a magyar, mint a horvát kormány különös súlyt kellett, hogy fektessen, másfelől közgazdasági érdek is szólt a mellett; mert egy elhagyatott állapotban levő jelentékeny területnek jó közlekedési eszközzel való ellátása komoly kormányi feladatot képez. Ezen igen nyomós és igen megfontolt indokok mellett fölhozható az is, hogy ezen vasút üzleti forgalmát politikai szempontból a m. kir. államvasutak részére kívánni kellett és hogy épen e miatt teljesíteni kellett azon üzleti feltételeket is, melyek mellett — azt hiszem — még ma is átvenné más versenyző fél ezen vasút üzletét. És nem történt egyéb, minthogy itt átalányban adatik meg az, a mi más vasutaknak részletes leszámolás mellett nyujtatik. Egyébiránt a mai kedvezőtlen üzleti eredményekből a jövőre következtetést vonni még nem lehet; a zagoriai vasút jó vasuttá fog válhatni. Annak mentén van kőszén s más természeti kincsek, a melyeknek mobillá tételére vasút kellett, de természetes, hogy ehhez kell tőke is és a tőkének beszerzése nem egy nap feladata, az az idő kérdése. (Ugy van!) Ma, t. képviselőház, ha ilyen nyomós politikai közgazdasági és forgalmi indokok mellett a kormány létesít egy vasutat, azért a kormányt annyiszor gáncsolni, legalább is nem igazságos. Horánszky Nándor: Nem merték ide hozni! Baross Gábor, közmunka- és közlekedésügyi minister: Méltóztassék elhinni, a mint nem kell bátorság ahhoz, hogy a zagoriai üzletszerződés minduntalan felemlittessék, épúgy nem kell bátorság ahhoz, hogy az a t. háznak bemutattassék. Egyébiránt, t. képviselőház, hiszen más államok sem oly scrnpulosusok e tekintetben. Hivatkozhatnám a porosz vasutakra, a hol igeit lelkiismeretesen és szorosan ítéltetnek meg azon dolgok, a melyeket az állam a vasutak javára tesz és pedig igen könnyű' eszközzel, tudniillik a vicinális vasutaknak bér melletti átvételével. De nem kívánok tovább e kérdésre kiterjeszkedni és kérem t. képviselőház, méltóztassék a zagoriai vasútra vonatkozó megjegyzéseimet tudomásul