Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-52

-32 g 82. országos filés január 30-án, hátion. 1888. nyilatkozat keletkezett. Már most nem tudom, vájjon a minister ur onnan vette-e, vagy odaadta-e, de egyik sem volt szerencsés; mert én a ministerelnök urat magát állítanám fel bírónak, mondaná meg nekem, hogy ha valaki hamis bankót ellop, ennek az-e a következése, hogy a hamis bankó igaz pénzzé válik? egyik tisztességtelen cselekedet a másikat elidálja-e ? A másik, t. ház, a mire reflectálni akarok, -a ministerelnök urnak tegnapelőtt kifejezett azon óhaja, hogy ezen tárgy a napirendről már egyszer lekerülne. Erre vonatkozólag meg van a t. többség és különösen a ministerelnök ur kezében a mód, mely abban áll, hogy szolgáltasson a megsértett jogérzetnek elégtételt; (Helyeslés a ssélső haloldalon) mert valamint Eötvös Károly t. képviselőtársam, ugy én is hangsúlyozom, hogy sem a béke a megyében helyre nem áll, sem ezen ügy a napirendről le nem kerül mindaddig, mig az annyira megsértett jogérzet teljes elégtételt nem kap. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Miután a kérvényi bizottság javaslata ezen kérdés megoldását csak elodázza és miután javulást Szalay Imre képviselőtársam határozati javaslatától várok, ezt fogadom el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Fabiny Theofil, igazságügyminister: T. ház! (Halljuk !) Nem kívánok kiterjeszkedni azon részletekre, melyek e tárgyban a mai vita folyamán felhozattak. Nem akarom keresni, hogy lehetett-e Somogy megye főispánjának, vagy akárki másnak azt mondani, vagy levélben azt irni, hogy Somogy megyében vagyon ellen intézett merényletek, vagy gyújtogatások fordultak elő, miután ez utóbbi maga Szalay Imre t. képviselő ur által, mint valósággal megtörtént igen sajnos tény, fölemlittetett. (Mozgás a szélső baloldalon.) Én tisztán és in abstractó a dolog jogi oldalához kívánok szólni. (Halljuk!) A tárgyalás alatt levő petitióban azon kérés foglaltatik, hogy Somogy megye főispánja rágalmazás miatt a belügyminister által felelősségre vonassék. Azt hiszem, t. ház, az első az, hogy tisztában legyünk a rágalom fogalmával. A rágalmat a büntető törvény határozza meg és az írja körül annak alkotó elemét. A büntető törvénykönyv 258. §-a világosan kimondja, (Halljuk! Mozgás a szélső baloldalon) hogy rágalmazás vétségét követi el, a ki valakiről, többek jelenlétében, vagy több, habár nem együtt levő személy előtt olyan tényt állít, mely valódisága esetében az ellen, a kiről állíttatott, a büntető eljárás megindításának okát képezné, vagy azt a közmegvetésnek tenné ki. (Mozgás a szélső baloldalon.) E szerint, t. ház, azt hiszem, hogy akár közhivatalnok, akár magánfél az által, hogy egy levelet intéz előbbi feljebbvalójához, vagy más akárkihez és ezt egész bizalmasan teszi, ezáltal nyilvános cselekmény utján semmiféle tényt másról nem állítotr. így tehát azon levélben, mely felhozatik, a rágalmazás elemeit semmiesetre sem lehet feltalálni; (Ugy van! a jobboldalon) ha pedig

1 rágalmazás történt, az által, hogy a levél nyilvánosságra hozatott,hogy terjesztetett: (ügy van! Ugy van! jobbfdől) az nem annak a ténye, a kiről állíttatik, hogy a levelet irta volna (ügy vont ügy van! jobbfelől) és ennélfogva a levélírót rágalommal vádolni semmiesetre nem lehet. (Helyeslés jobbfelől.) T. ház! A büntető törvénykönyv homlokán, mintl. §. az áll, hogy senkit egyébért, minta mit ezen büntetőtörvénykönyv büntetendő cselekménynek minősít, büntetni nem lehet. Azt hiszem, a jogegyenlőség elvénél fogva a legutolsó honpolgár, de a főispán is kívánhatja, hogy csak azért vonathassák felelősségre, a mit a büntető törvénykönyv mint ilyet, felelősség alá tartozónak mond. (Ugy van! a jobboldalon.) De azonkívül, t. ház, nekem azon eljáráson is csudáikozásomat kell kifejeznem, hogy a belügyministertől kívántatik az, hogy rágalmazás miatt eljárást intézzen. Méltóztatnak tudni, hogy az 1869-iki IV. t.-czikk, mely a bírói hatalom gyakorlásáról szól, a mely igazán alaptörvénynek tekintendő, 20-ik §-ában azt állapítja meg, hogy senki illetékes birájától el nem vonható. Ha tehát valaki ellen rágalmazás miatt kívántatik vád emeltetni, ezt a vádat más előtt, mint a bíró előtt emelni nem lehet. (Helyeslés a jobboldalon.) Azonban midőn egyrészt intézkedik a büntető törvénykönyv a rágalom büntetéséről, meghatározza másfelől azon eljárást és kellékekeit is, melyek alapján a büntető eljárás indítható és a büntető törvénykönyv 112. §-a világosan rendeli a rágalomról szóló cselekvénynyel kapcsolatosan a 268. §-ban, hogy az csak bizonyos időben üldözendő, eszerint az illetékes bíróság előtt indítvány teendő lett volna, a melynek alapján az eljárás megindítható. (Helyeslés a jobbóldalon.) A mint már említettem, én abstract jogi elveket kívántam felhozni; de azt hiszem, ha tovább nem is megyek, méltóztatnak látni, hogy ebben az ügyben a belügyministernek az eljárásra semmiféle tere nem lehet. (Ugyvan! a jobboldalon.) Méltóztatnak ezekből arról is meggyőződni, hogy a kérvényi bizottság határozati javaslata, mely azt mondja, hogy ez olyan kérvény, mely törvényhozási intézkedés tárgyát nem képezheti, correct alapokra van fektetve és hogy egyebet a kérvényi bizottság nézetem szerint, helyesen nem is mondhatna. (Helyeslés a jobboldalon.) Kérem tehát a t. házat, méltóztassék a kérvényi bizottság határozati javaslatát elfogadnL (Élénk helyeslés a jobbóldalon) Tóth Ernő: (Halljuk!) Én, mint e háznak