Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.
Ülésnapok - 1887-52
52. országos ülés január 30-án, hétfőn. 18SS. 327 szintén jogász tagja, nem mulaszthatom el a t. igazságügyminister úr beszédére némi megjegyzést tenni. (Halljuk!) Ha már a dolgot a formalitás terére viszszük •és oda akarjuk terelni, ebben az esetben kijelentem — mert az igaz ságügy minister úr úgy nyilatkozott, hogy egyáltalában az volna a sérelem, makkor követtetett volna el a főispán részéről, ha -egyszersmind a levél ő általa tétetett volna közzé, — ez esetben egyszerűen az a megjegyzésem, hogy a t. kormány nem juttatott bennünket s az ország közvéleményét azon helyzetbe, hogy tudnók azt, hogy vájjon a főispán maga terjesztette-e a hírlapokban az illető levelet, vagy valamely megbízottja utján jutott-e oda? (Derültség jobbfelől. ügy van! a szélső balfelől.) A másik pedig, a mit meg kell jegyeznem, t. ház, arra vonatkozik, hogy az igen t. igazságügy minister úr még a fegyelmi vizsgálat szükséges voltát sem látja be. Bocsánatot kérek, szerintem, hogyha a tisztességtelenség bélyegét magán viselő bűntettek vagy vétségek, vagy csak egyszerűen tettek követtetnek el, de ha e mellett azok véletlenségből olyanok, melyek bűnvizsgálat tárgyát nem képezhetik, avagy az illető tisztviselő a bűnvizsgálat alól kibúvik, kötelessége a minisiernek a kebelébe tartozó hivatalnokot fegyelmi •eljárás alá vonva, fegyelmileg fenyíteni. (Helyeslés a szélső balfelől.) Ezeket voltam bátor a t. minister urnak megjegyezni. Fabiny Theofil igazságügyminister: Az előttem szólt t. képviselő úr azt állította, hogy én a formalismus terére kívántam lépni, holott felszólalásom, melyben az anyagi büntető törvény könyv határozatait idéztem, épen az ellenkezőt bizonyítja. Azonban a t. képviselő úr lépett a formalismus terére, midőn azt állította, hogy még azt is kell keresni, hogy nem az-e a levélnek a terjesztője, a ki azt állítólag irta. Én tehát azon vádat, melyet a t. képviselő úr ellenem a formalismus tekintetében emelt, ezennel visszautasítom. (Helyeslés jobbfelől.) Azt méltóztatott továbbá a t. képviselő úrnak mondani, hogy még azon esetben is, ha nem forogna fenn rágalom, kötelessége a belügyministernek tudni, hogy fegyelmileg miképen járjon •el. A nélkül, hogy hivatva volnék az iránt nyilatkozni, hogy a belügyminister miképen fogja fel kötelessége érzetében ezen ügyet és hogy mit talált szükségesnek ez irányban tenni: én azért nyilatkoztam úgy, a mint tettem, mivel a kérvényben nem a fegyelmi eljárás, hanem a rágalmazásmiatti eljárás megindítása van kérve, melynek elintézésére a belügyminister semmi esetre hivatva nem lehet. Méltóztassék tekintetbe venni, hogy még az 1886: XXIII. t.-ez., mely a közigazgatási tisztviselők elleni fegyelmi eljárást szabályozza, határozottan azt rendeli, hogy a mennyi| ben büntetendő cselekmény forog fenn, első sorban a büntető biró elé terjesztendő az ügy s csak másod sorban eshetik a fegyelmi bíróság hatáskörébe. (Helyeslés jobbfelől.) Én tehát azt hiszem r hogy egészen a dolog keretében mozogtam, midőn előbbi kijelentésemet tettem s ezért kérem, hogy oly értelemben méltóztassék határozni, a mint azt a kérvényi bizottság javasolja. (Élénk helyeslés jobbfelől. Gajáry Ödön előadó: Mielőtt Szalay Imre t. képviselőtársam beadott határozati javaslatára térnék, kötelességszerűleg foglalkoznom kellene azokkal, a miket a kérvényi bizottság határozati javaslata ellen felhoztak. Sajnálatomra azonban, e tekintetben rövid lehetek, mert Eötvös Károly t. képviselő ur felszólalását kivéve, arról, hogy a kérvényi bizottság határozati javaslata miért nem volna elfogadható s miért pártolandó Szalay Imre i képviselő ur javaslata, igen kevés szó volt. E szempontból t. ház, megelégedhetném egy őszinte vallomással. (Halljuk, halljuk!) Bevallásával azon tévedésemnek, a mely szerint e vita elején azt hittem, hogy ez Ügy minden pártszenvedély nélkül, tisztán a tárgyi igazság szempontjából fog fogadtatni és úgy fog tárgyaltatni. Most a vita végén, t. ház, az álláspontok teljesen tisztázva lettek és nyilvánvalóvá vált élőt-' tünk azon hivatott interpretatiók után, miket ezen oldalról hallottunk, az, a mit a kérvényezés nem mutatott, hogy e kérvénynek mi a tulajdonképi czélja. (Helyeslés jobbfelől.) Hogy e czél nem egyéb, mint a kaposvári választás ügyének felelevenítése, épen a politikai erkölcsökre való hivatkozással, (Helyeslés jobbfelől) hát én kötelességmulasztást, követnék el, ha felhíva Eötvös Károly képviselő ur iménti felszólalása által, az ügynek ezen irányú tárgyalása elől kitérnék. (Halljuk!) Mindenekelőtt azonban azok után, a miket a t. ministerelnök ur tegnapelőtt Szalay képviselő ur előadására felhozott, egy rövid észrevételem van. A t. képviselő ur felszólalását avval kezdte, hogy tőlem más őszinteséget várt, t. i. azt, hogy én itt a levél létezése vagy nem létezése iránt adjak felvilágosítást. Hogy mennyiben tehetem ezt, annak megítélését a t. házra bízom. Első sorban is tagadnom kell azt, hogy tegnapelőtt e levél létezését megengedtem volna, (Közbekiáltások a szélső baloldalon: Hűsen el is lopták a ministertői.) de másrészt hivatkozhatom egész érvelésemre, melyből azon feltételt is szemügyre vettem, ha e levél tényleg léteznék és érvelésemet azon alapra is helyeztem. — És ugyanakkor •— és ez tulajdonképen az, a mit mondani akartam, midőn a képviselő ur nekem az őszinteség hiányának vádját vágja az arczomhoz — a képviselő ur őszinte ségének különös formuláját mutatta be a ház előtt, annak többségével szemben, a melyet én sem ő, sem más irányában követni nem fogok*
